80 éve történt - szemelvények Hári Ferenc fehérvári pékmester visszaemlékezéseiből

Hári Ferenc pékmester visszaemlékezéseit unokája Hári László jegyezte le, amiben arról is olvashatunk, milyen szörnyű módon számolták fel nyolcvan éve a Sóstó melletti cigánytelepet vagy arról, hogy Grószmanné, a deportálások előtt hogyan adta oda Háriéknak a család vagyonát. A családnak készült visszaemlékezéséből tudjuk azt is, hogyan gyújtották fel a Vörösmarty Színházat 1945-ben szovjet katonák.
2025.01.31. 07:26 |
80 éve történt - szemelvények Hári Ferenc fehérvári pékmester visszaemlékezéseiből

Így nézett ki belülről az 1945-ben felgyújtott Vörösmarty Színház az 1962-re befejeződött újjáépítés előtt. Mintegy ötven család volt az épület pincéjében, ahonnan nem akartak feljönni, mert féltek, ezért a szovjetek rájuk gyújtották az épületet.

A háborúval való keserű ismerkedés még jóval a front előtti időkben megkezdődött Fehérváron is

Feri levente volt és a Légvédelmi Parancsnoksághoz tartozott, amely bombázással okozott károk elhárítása  volt megbízva.. 19 év alatti fiatalok voltak és tűzoltásra, életmentésre képezték ki őket. Begyakorolták, hogy a Piac térről milyen felvonulási irányokban lehet megközelíteni a fontosabb objektumokat. A Piac térről a Prohászka úton keresztül a vasútállomáshoz például 5 perc alatt lehetett futva kijutni – olvasható Hári Ferenc fehérvári pékmester visszaemlékezéseiből, amit legnagyobb unokája Hári László jegyzett le 2005 és 2010 között.

Az 1944 nyarától decemberig tartó időszakban gyorsan peregtek az események. A Sütő utcai Hári családdal több nyomasztó esemény történt.

Visszaemlékezésében egy rendkívül szomorú történetet is elmesét, ami Hári Ferenc édesanyjával történt. Valamikor még 1944 őszén, estébe hajló időben megjelent a lakásukon egy sárga csillagos nő, akit a környékről ismert a család. Húsz évvel később a következő jelenetet mesélte el unokájának.


„Furcsa volt, hogy ilyen időben jön, ment már a pékség ilyenkor nem sütött. De ismerős volt és üdvözöltük egymást.

- Mi újság Grószmanné - kérdezte Julianna az üdvözlések után?
- Nézze Háriné, - megkaptuk az értesítést, hogy holnap reggel kell gyülekezzünk az elszállításra. Tudjuk, mi már onnan nem jövünk vissza. Maguk rendes emberek, mindig jók voltak hozzánk. Itt ez a kis vagyonunk, - mutatott a kezében levő dobozra - ezt magukra hagyjuk.

Kinyitotta a dobozt, és belenéztek. Tele volt aranygyűrűkkel, brossokkal, arany nyakláncokkal meg függőkkel!

- Jajj, Grószmanné, hogy jutott az ilyesmi eszébe? Most azonnal hozzon ide egy csendőrt meg két tanút és jegyzőkönyvet adjanak a kezembe arról, hogy maga ezt az én megkérdezésem nélkül hozta ide.” Így is történt. Késő estére fejezték be a jegyzőkönyvet. A ma már megalkuvásnak tűnő magatartás oka az általános félelem volt, melyet a rádió meg a plakátok sugalltak, hogy aki bújtatja vagy segíti a zsidókat azzal azonnal példát statuálnak.


Az újság, meg rádió - amíg az utóbbit nem gyűjtötték be - csak röviden és félrevezető módon tudósított a hadieseményekről. Azt a szót, hogy vereség vagy visszavonulás, ki sem mondták akkoriban. Helyette ellentámadásokról és elszakadásokról írtak, meg új állásokba való visszavonulásokról. Mindenesetre a lakosság a szovjetekben nem bízott a róluk hallott sok kegyetlenkedés miatt. Aki tehette és merte, az a londoni BBC rádiót hallgatta. Ennek nyugodt hangvétele egészen másról tudósított. Minden a pesszimista hangulat irányába hatott. Ez alól a németek sem voltak kivételek. Szűk körben a tisztek is már mondogatták egymás között, hogy ”alles kaputt” - mesélte Hári Ferenc.

A félelem és a kétségbeesés beitta magát a hétköznapi élet részébe. Senki sem volt biztos benne, hogy megéri-e a holnapot.

A háború fehérvári események egyik kegyetlen mozzanata volt az, ami - Fehérvár visszavételét, 1945 január 22-ét követően - a Sárbogárdi út és a Szárcsa út körüli Sóstó melletti cigányokkal történt. Amikor még 1944 decemberében Fehérvártól délre Seregélyesnél állt a front, a cigányok éjszaka át-átmentek az oroszokhoz, reggelre meg visszaszivárogtak a viskóikba. Ezt a magyar tüzérségi megfigyelők vették észre és kimentek hozzájuk. Az ellenőrzésnél fekete orosz kenyeret, mint bizonyítékot találtak náluk. Akkoriban ez az ellenséggel való kollaborálásnak számított. Feltételezték, hogy jelentik a harcállásokat meg a csapatmozgásokat az oroszoknak és erről jelentést tettek. Amikor a német és magyar csapatok visszafoglalták a várost január 22-én, a cigánytelepről négy teherautóra férfiakat, nőket és gyerekeket szedtek össze. Hári Ferenc visszaemlékezésében elmondta, hogy kénytelen volt észrevenni őket, mert éktelenül kiabáltak és sikoltoztak a teherautókon. A szerencsétleneket egy várpalotai bányagödrökhöz vitték, és mindannyiukat belelőtték. Mint mesélte csodával határos módon egy sebesült meghúzta magát a halottak között és később elmondta ezt a rémtörténetet. 

Hogyan égett porrá a Vörösmarty Színház?

A II. világháborúban felgyújtott Vörösmarty Színház újjáépítése 1962-re fejeződött be, addig így nézett ki, ahogy a fenti képen látható.

A Belvárosban két nagy pincébe húzodott meg a legtöbb ember: a Vörösmarty Színházban és a Püspöki Palotában. A színház pincéjébe mintegy ötven család költözött le. Ők is, mint az egész lakosság szörnyű bizonytalanságban éltek. Hallottak az oroszok kegyetlenségéiről, a nők megerőszakolásáról terjedő hírekről, de sokan azt mondták valahogy az oroszokat is túl lehet élni. Hári Ferenc fehérvári pékmester visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy amikor a katonák felfedezték a pincét, tolmáccsal leüzentek, hogy jöjjenek fel ellenőrzés céljából, mert német katonákat keresnek. A pincelakók visszaüzentek, hogy nem jönnek, mert félnek. Az oroszokra jellemző volt, hogy nem tűrtek ellentmondást. A legkisebb tiltakozást is keleti barbársággal torolták meg. Ebben az esetben is ez történt. Odagurítottak egy hordó benzint, a felét leöntötték a lépcsőkön és meggyújtották. A pincében tartózkodó összes ember meghalt, a színház fából levő berendezései, a színpaddal és a nézőtérrel együtt pedig begyulladtak és elégtek. Beomlott a tető is, csak a falak maradtak.

A régi színház pusztulásának konkrét módjáról a háború utáni sajtó egyébként soha nem írta le ezt a történetet.

Köszönjük Hári Lászlónak, Hári Ferenc pékmester legnagyobb unokájának, hogy elkülde a családnak készült visszaemlékezést, mely alapján a fenti írás készült!


80 éve történt - eddig megjelent írások

Várostörténet

  1. Shvoy püspök meghurcolása

    Shvoy Lajost szervezőtehetségét honorálva nevezte ki XI. Piusz pápa 1927. június 20-án székesfehérvári püspökké. Hívei szerették és tisztelték, amiért püspökként is plébánosi egyszerűséggel fordult feléjük. Ezért is döbbentett meg mindenkit az eset, amikor pontosan 80 évvel ezelőtt, 1945. február 8-án, elhurcolták a nyilasok, miután megtagadta nekik, hogy hálaadó istentiszteletet mutasson be.

    2025.02.08.
  2. Nyolcvan éve történt

    A várostörténet egyik legsikeresebb időszakának vetett véget a II. világháború - mondta Csurgai Horváth József a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója, abban az előadásában, amit Székesfehérvár 1944-es társadalmáról tartott a Kodolányi Szabadegyetemen. Nyolcvan évvel ezelőtt ezen az éjszakán "az ágyú és egyéb fegyverek perlekedése egész éjjel tartott." - írta naplójában Bejczy Gyula akkori püspöki titkár.

    2025.02.04.
  3. 909 éve hunyt el Könyves Kálmán

    Kegyelem és kegyetlenség, követés és megújítás jellemezte személyiségét és uralkodását. Korának egyik legműveltebb alakja volt. Az általa létrehozott magyar–horvát államközösség 816 éven keresztül állt fenn. A bosszúálló emlékezet ravasz nyomorékká torzította alakját, de száz év múltán már szent királyaink közé is sorolták. 

    2025.02.03.
  4. 80 éve történt

    Hári Ferenc pékmester visszaemlékezéseit unokája Hári László jegyezte le, amiben arról is olvashatunk, milyen szörnyű módon számolták fel nyolcvan éve a Sóstó melletti cigánytelepet vagy arról, hogy Grószmanné, a deportálások előtt hogyan adta oda Háriéknak a család vagyonát. A családnak készült visszaemlékezéséből tudjuk azt is, hogyan gyújtották fel a Vörösmarty Színházat 1945-ben szovjet katonák.

    2025.01.31.