-
Shvoy püspök meghurcolása
Shvoy Lajost szervezőtehetségét honorálva nevezte ki XI. Piusz pápa 1927. június 20-án székesfehérvári püspökké. Hívei szerették és tisztelték, amiért püspökként is plébánosi egyszerűséggel fordult feléjük. Ezért is döbbentett meg mindenkit az eset, amikor pontosan 80 évvel ezelőtt, 1945. február 8-án, elhurcolták a nyilasok, miután megtagadta nekik, hogy hálaadó istentiszteletet mutasson be.
2025.02.08. -
Nyolcvan éve történt
A várostörténet egyik legsikeresebb időszakának vetett véget a II. világháború - mondta Csurgai Horváth József a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója, abban az előadásában, amit Székesfehérvár 1944-es társadalmáról tartott a Kodolányi Szabadegyetemen. Nyolcvan évvel ezelőtt ezen az éjszakán "az ágyú és egyéb fegyverek perlekedése egész éjjel tartott." - írta naplójában Bejczy Gyula akkori püspöki titkár.
2025.02.04. -
909 éve hunyt el Könyves Kálmán
Kegyelem és kegyetlenség, követés és megújítás jellemezte személyiségét és uralkodását. Korának egyik legműveltebb alakja volt. Az általa létrehozott magyar–horvát államközösség 816 éven keresztül állt fenn. A bosszúálló emlékezet ravasz nyomorékká torzította alakját, de száz év múltán már szent királyaink közé is sorolták.
2025.02.03. -
80 éve történt
Hári Ferenc pékmester visszaemlékezéseit unokája Hári László jegyezte le, amiben arról is olvashatunk, milyen szörnyű módon számolták fel nyolcvan éve a Sóstó melletti cigánytelepet vagy arról, hogy Grószmanné, a deportálások előtt hogyan adta oda Háriéknak a család vagyonát. A családnak készült visszaemlékezéséből tudjuk azt is, hogyan gyújtották fel a Vörösmarty Színházat 1945-ben szovjet katonák.
2025.01.31.
80 éve történt - mozgóképen Székesfehérvár német visszafoglalása

Az egész éjszaka tartó súlyos helységharcok után reggel nyolc órára a német-magyar csapatok lényegében visszafoglalták Székesfehérvárt.
Székesfehérvár egyrészt fontos közlekedési csomópont volt 1945-ben is, hiszen ide futottak be a környék jelentősebb vasútvonalai és itt volt az úthálózat központja is. Az alábbi videón 1945 január 21 és 23 között készült mozgóképek láthatók Székesfehérvárról. (Forrás: https://archiv-akh.de/filme/2935#1)
„Reggel 7 órakor férfiak, nők a tegnap délutáni parancs alapján a Városháza előtt gyülekeztek munkára, amikor egyszerre negyed 8-kor valaki elkiáltotta magát: ”itt vannak a németek”, mire mindenki elszaladt. Nyomban utána az Ős-Fehérvár söröző sarkán meg is jelent három német tank, előttük az út két oldalán gyalogság. Onnan rövid megállás után folytatták menetüket a Felsőváros felé, a palota előtt el. A tankokat követték a felderítőkocsik, rádiós stb., de jöttek a gépek a gyalogsággal is, s minden a legnagyobb rendben…” - olvasható Shvoy Kálmán titkos naplójában.
A németek bevonulása Székesfehérvárra 1944 januárjában.
Ezzel közel egy időben a Zichy-liget sarkán is megállt egy német harckocsi, amely a Fő utcán nyomult előre. A harckocsi parancsnoka németül figyelmeztette a környéken szintén közmunkára gyülekező polgári lakosságot, hogy ne menjenek tovább, mert utcai harcok folynak. Ekkor a környező házakban (a törvényszék épületében, a Wertheim-házban, a Karl-házban, a Magyar Királyi Szállodában és az evangélikus templomban) állást foglaló szovjet katonák, valószínűleg adott jelre, gyalogsági fegyvereikből tüzet nyitottak a páncélosra.
Miért volt fontos a németeknek Fehérvár visszafoglalása?
Fehérváron alakították ki a szovjetek 1944 december végétől a hadseregük egyik fontos páncélelhárító körletét. A német utánpótlási vonalak szempontjából is nagy jelentősége volt a városnak, mert ahogy egy a szovjetek által zsákmányolt január 20-i német jelentés fogalmaz „Székesfehérvár környezetében az anyagszállítás gyakran megszakad az ellenség tüze miatt. Az élelmiszer és lőszer utánpótlása terén fennakadások vannak.”
Német tüzérség Székesfehérvár mellett 1945 januárjában.
Eberhard Thunert vezérőrnagy január 21-ére virradó éjjel érkezett vissza a Philipp-páncéloscsoportnál tett látogatásáról. A hadosztályparancsnok Úrhidától keletre kialakított harcálláspontján úgy döntött, hogy Székesfehérvárt csapataival éjszakai, összpontosított támadással teljesen elfoglalja.
Miután a német és magyar gyalogság elérte a város szélét, kezdetét vette a kegyetlen éjszakai helységharc. A város megtisztítása – főleg sötétben – nem volt könnyű feladat, de a támadók jól haladtak. Ennek ellenére akadtak olyan szakaszok, ahol a szovjetek nehezebben adták fel a harcot, és súlyos közelharcok alakultak ki.
A város központja felé közeledve a szovjetek ellenállása egyre erősödött. Grolman este 23 óra 30 perckor Wenck altábornaggyal való beszélgetése során kifejtette, hogy benyomása szerint a szovjetek nem fogják Székesfehérvárt pánikszerűen feladni, mint ahogy azt a dél körül beérkező különböző jelentések először sugallták. Ahogy fogalmazott, a város bevételével kapcsolatban „azzal tisztában kell lenni, hogy nem lesz könnyű sétagalopp”.
Egy szemtanú leírása:
„Fehér csuklya volt rajtuk, bal karjukon fekete szalag, halálfejjel. Bemutatkozásuk a tisztelgés után a következő volt: ’Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége!’ Elmondották, hogy Budapestre szorult német erők kiszabadítására érkeztek Fehérvárra is. Céljuk, a Velencei-tó déli partján, a főútvonal mentén előretörni a főváros felé…”
Délelőtt tíz óra körül Szárazrét és a városi piac felől, a Szőgyén-Marich utca irányából mintegy 300 szovjet katona, zömében géppisztollyal, hurrá-kiáltások közepette a Városháza tér felé rohamozott. A kitörést kelet felé megkísérlő szovjeteket azonban a német-magyar csapatok bekerítették és kegyetlen harcokban megsemmisítették. Szemtanúk szerint az Anna kápolna felől egy német harckocsi repeszgránátokkal lőtte a gyűrűbe került szovjeteket. A harcok után a Bazilika mögött halomban feküdtek az elesett szovjet katonák holttestei. A csekély szovjet túlélőt és sebesültet a magyar SS-csapatok hadifogolyként a püspöki palota kapujánál gyülekeztették, s kezdetben meglehetősen durván bántak velük - olvasható ugyancsak Shvoy Kálmán titkos naplójában.
A szovjet hadifoglyok létszáma elérte a 800 főt. A képen a szovjet hadifogjok elszállítása Székesfehérvárról.
Bejczy Gyula akkori püspöki titkár naplójában így írta le a nyolcvan évvel ezelőtti napot
1945. január 22. Hétfő.
Az ágyúzás, utcai harcok egész éjjel tovább tartottak.
Reggel hét órakor megjelentek a német katonák a Városház téren. A magyarok ujjongva vették körül a német katonákat. Különös az asszonyok és leányok öröme. Érthető ez, mert szörnyű gyötrődésen mentek át a szegények. A női szemérmet lábbal taposva lépten-nyo- mon erőszakoskodtak velük ezek az ázsiai fenevadak. Mert nem emberek voltak ezek az oroszok, hanem állatok. Ha a lenini evangélium csak ennyit tudott elérni, ha ezek az emberek a hordozói a jövendő „boldogságnak”, úgy ezt az evangéliumot prófétáival együtt ki kell irtani. Európa meggyalázása ez a háború és megbocsáthatatlan a bűnük azoknak, akik ezt a hordát, ezt az ázsiai szemetet Európa nyakára szabadították.
Amikor e sorokat írom, a felsővárosi utcákból fegyverropogás hallható. Utcai harcok vannak.
Most éppen két orosz foglyot kísérnek az ablak alatt, Egymásután hozzák hordágyon a sebesülteket. Fenn a levegőben orosz repülőgépek cikáznak és gépfegyverezik a frontot.
Nagyobb csapat orosz jelenik meg a városháza előtt. A fal mentén húznak ötven-hatvanan s mikor meglátnak egy német katonát, rohannak vissza a Szt. István utcába. Egy orosz holtan rogy össze. Egymásután hozzák az orosz foglyokat. A püspökség kapuja alá gyűjtik őket össze, majd kettős sorokba állítva őket elvezetik...
...de ha csak átmeneti volna ez az egész, akkor fel kell készülnünk a még rosszabbra, mert egy újabb orosz megszállás kegyetlenebb lenne, mint volt az első, pedig azt is megelégeltük!
Még mindig tart a város megtisztogatása! Kettenként, hármanként hozzák az elfogott oroszokat, s úgy mondják, hogy a városháza udvarán folyik a kihallgatásuk. Tegnap még milyen nagy legények voltak ezek az orosz katonák, s most fegyver nélkül mennyire gyámoltalan gyerekekké lettek! Mintha nem is azok volnának, akik tegnap éjjel még felzörgették a békés családi otthonokat és géppisztollyal adva hangsúlyt szavuknak, nőt követeltek maguknak. Hogy a fehérvári asszonyok és leányok az egyhónapos megszállás alatt mit szenvedtek és gyötrődtek, azt nem is lehet szavakkal kifejezni. Érthető most örömük! És nem csodálkozom azon, ha a bevonuló magyar és német katonáknak a nyakába ugrott itt is, ott is egy-egy nő és hálásan megcsókolta. Szörnyű nyomás alól szabadultak fel!
A háború zaja, az ágyúzás mintha eltávolodna. Mire leszáll az alkony, szinte teljes csend van. A városháza udvaráról és a Kossuth utcából is elvitték az orosz hullákat. Eltemetik őket bizonyára! Nem fekszenek majd heteken át eltemetetlenül, mint a német és magyar katonák a város körüli harctéren. Őket nem temették el, sőt nem is engedték meg az eltemetést. Lábbelijüket, használható ruhájukat azonban lehúzták.
Este újra kezdődik a belövés. Most ismét orosz aknák hullanak a városra. A német ágyúk viszont a városból lőnek kifelé. Ismét nem lesz nyugodt éjszakánk.
80 éve történt - eddig megjelent írások
- Egy Arany János utcai pincében lőtték agyon a kórházigazgató sebészt
- Így indult meg a Konrad 3 hadművelet, ami Fehérvár újbóli német megszállását eredményezte
- Részletek Bejczy Gyula naplójából (1944 január)
- Amikor elszabadult a pokol Fehérvár fölött
- A legsötétebb téli hónap Székesfehérváron
- "soha ne forduljon ilyen elő többet!" - Fekete Pál visszaemlékezése
- 1944 december 22-én indult meg a szovjetek támadása Székesfehérvár bevételéért
- Két bombatámadás is érte Fehérvárt 1944 október 13-án
- Beszüntették a tanítást az összes székesfehérvári iskolákban
- Így gyászolta Fehérvár az első bombázás áldozatait
- 1944 szeptember 19-én elérte Fehérvárt is az addig elképzelhetetlen pusztítás