Nyolcvan éve történt - nagy csata folyt ezen az éjszakán a város határában
A várostörténet egyik legsikeresebb időszakának vetett véget a II. világháború - mondta Csurgai Horváth József a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója, abban az előadásában, amit Székesfehérvár 1944-es társadalmáról tartott a Kodolányi Szabadegyetemen. Nyolcvan évvel ezelőtt ezen az éjszakán "az ágyú és egyéb fegyverek perlekedése egész éjjel tartott." - írta naplójában Bejczy Gyula akkori püspöki titkár.
Olvasson bele a 80 évvel ezelőtti hétköznapokba! - így éltek Fehérváron 1945 február elején:
"Éjfél után szokatlanul megerősödött a harci zaj. Nagy csata folyik a város határában. Az éjjel találatot kapott a konyha melletti vasalóhelyiség ablaka. A székesegyházi altemplom vasajtaját is telitalálat érte. A templomban különösebb kárt nem tett."
Német katonák 1945 januárjának végén Fehérvár határában.
Mivel a csatazaj egész délelőtt nagy erővel folyt, senki sem járt az utcán. A székesegyházban egy ember sem jelentkezett misehallgatás végett. Mi legalább az óvóhelyen levők részére tartottunk szentmisét. A délután már aránylag csendesen telt el - írja naplójában Bejczy Gyula.
1945. február 5. Hétfő.
"Ma két hete jöttek be a németek. Az elmúlt éjjel egészen csendes volt. Sikerült a város közeléből elnyomni az oroszokat. Egy-két belövés itt-ott meg akad, de ez számunkra már egészen békés hangulat. Úgy mondják, hogy az Öreghegy egy-két városszéli utcájában még oroszok lapulnak meg. Ebből is következtetjük, de egyébként is érezzük, hogy Székesfehérvár még nem szűnt meg harcszíntér lenni.
Ma déltájban betoppant hozzám Molnár Józsi azzal, hogy élelmiszerért jöttek vissza Veszprémből. Szerencsésen eljutottak odáig. Megígértem neki, hogy írógépét megőrzőm, és a varrógépeiket is igyekszem menteni. Gondolatban egyre gyakrabban kalandozom otthon. Mi lehet a szüleimmel és testvéreimmel? Már hónapok múltak el anélkül, hogy valami hírt kaptam volna. Talán nincs semmi baj!?"
A II. világháború utolsó évének székesfehérvári társadalmáról Csurgay Horváth József a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója tartott elóadást a Kodolányi Szabadegyetemen.
Állítólag ma este megszűnik a villany a városban - írta 1945 február 5-én naplójában Bejczy Gyula. Nincs már szén! Végzetes városunkra, hogy a városi vezetőség teljes számban elmenekült. Nincs hivatalos közeg, ki törődne az ügyekkel. Világítás, víz, halottak eltemetése - mindez gondos vezetőt igényelne, és most itt van a város gazda nélkül. Mondják, hogy a városházát máris kirabolták A civil lakosság és a katonaság is vitte azt, ami megtetszett neki.
"Pusztulásunk nem lesz kisebb arányú, mint a tatárjárás idején volt, csak legalább hozzávetőlegesen akadjon egy IV. Bélához hasonló jellem, akinek lesz bátorsága az új honalapítás nehéz munkáját megkezdeni."
Míg e sorokat írom, messziről bár, de pöröl a gépfegyver, és időnként megszólal egy komolyabb üteg is. Ezek azonban kilövések, és az oroszoknak szólnak. Házunk felett akna, vagy gránát száll éles fütyüléssel. Messze küldhetik, mert nem hallani a becsapódást, s közelről sem jöhet, mert a kilövés zaja sem hallható idáig.
Városház tér 1945 január végén.
A fenti kép elkészuülte után két héttel ezt írja az egykori püspöki titkár a naplójába:
"Az emeleti helyiségek részben a gyakori belövések, részben az ablakok betörése miatt használhatatlanok, s így már-már valamennyien a földszinten tanyázunk. Püspök úr a nővérek egyik kis szobájába vonult le. Egész estig csend volt, egy-két lövéstől eltekintve."
Városház tér 1945 január végén.