Az Ady Endre utcában járva egy nagy, egykor impozáns épület mellett halad el a szemlélő. Homlokzatán emléktábla jelzi: 1848-ban fontos eseményeknek adott otthont, a főbejárat előtti járdán pedig két botlatókő őrzi az utolsó polgári tulajdonos és felesége emlékét. A Fekete Sasnak, Fehérvár egykori közéleti és kulturális központjának évszázados története van.
Az egykori Buda utca a tatárjárást követő építkezések során alakult ki, nevét a székesfővárosba vezető útról, külvárosról és kapuról kapta.
A forgalmas utat a középkorban nagyméretű kövekkel burkolták. A Budai kapu közelében 1650 körül egy földszintes fogadó épült. Ekkor a város még török kézen volt. Fehérvár felszabadulása után, a Városháza átépítése idején néhány évig ez volt a magisztrátus székhelye, de később is fontos események tanúja volt. Erre haladtak el szekereikkel az 1773-tól évente öt alkalommal tartott országos és a szerdán, valamint szombaton tartott hetivásárokra igyekvő, ott kirakodó kereskedők. A Buda utcából a mai Basa utcán keresztül haladva érték el a piacteret.
A városfal északnyugati szakasza közelében már a XV-XVI. században állt néhány ház. A kor szokásának megfelelően a lakóházak utcafrontján kapott helyet a lakószoba, mögötte a konyha, illetve szükség szerint a gazdasági helyiségek. Az utcáról nyíló kapu egyben kocsibejáróként is szolgált, a házhoz tartozó udvarba/kertbe vezetett. A házak tetejét zsindellyel fedték. A Buda utcában valamikor a XVII. század közepén két ház épült egy-egy udvarra vezető kocsibejáróval és melléképületekkel. A két épület utcafrontja a középkori városfal vonalát követi. A bal oldali házhoz egy nagy, csehsüvegboltozatos, középső pilléres, alápincézett csarnokkal, mérete és kialakítása alapján, kezdettől fogva borkimérésként, illetve vendéglőként működhetett. Ehhez észak felől egy ismeretlen funkciójú helyiség, talán konyha és melléképületek csatlakoztak.
A régi védmű falait és a bástyát telkenként más-más időben, a XVIII. század folyamán bontották el. A török hódoltságot követően a város újjáépítése lassan megindult, de nagyobb építkezésekre csak a Rákóczi-szabadságharc után, s a járványok elmúltával kerülhetett sor. 1739-ben Fehérváron végigsöpört a pestis. Ekkor a fogadók kinyitását rendeletek tiltották. Valószínűleg ebben az időben történt meg a Fekete Sas átalakítása: végleges formát kapott a bal oldali épület hátsó traktusa. Az épület legkésőbb ekkortól egyemeletes. Az emeleten elhelyezett vendégszobákat a belső udvarra néző, gyámköveken nyugvó függőfolyosóról lehetett elérni, ezzel kialakult a mai elrendezés. 1784-ben az udvar jobb oldalán, közvetlenül az épülethez csatlakozva „bálházat” építettek.
A timpanon a névadó fekete sas domborművével napjainkban
Az egykori fogadó 1812-13 körül nyerte el ma is látható klasszicista formáját.
Timpanonjába a névadó fekete sas reliefje került. Tervrajz vagy építési engedély ebből az időből nem maradt fenn. Az építkezés először 1799-ben a tulajdonos Rauch Antal halála miatt, később a napóleoni háborúk és a városra háruló terhek okán feltehetően elakadt, csak nagyobb szünetekkel folytatódott. 1810-ben a bálteremben álorcás bált rendeztek. A ház díszítőelemeiben a copf és a klasszicista stílus keveredik, ami az elhúzódó építkezésre mutat. A XIX. század elejére kialakult szálloda, étterem és az egykori borkimérésből kialakított elegáns kávéház mellett továbbra is várta a vendégeket az udvaron álló táncterem.
A fogadó, ahogy a korban még sokáig nevezték, otthont adott a város színjátszóinak a Győry-házban lévő Pelikán Fogadó felújításának idején, de számos közéleti esemény színhelyeként is jegyzi a krónika. Itt rendezték meg például 1839-ben a nagy jelentőségű vízszabályozási társulat, a Sárvíz Csatorna Egyesület gyűlését. A város gazdasági életében fontos történés volt a Székes-Fejérvári Takarékpénztár megalapítása 120 részvényessel. Az 1845. augusztus 23-án megalakult intézmény a Fekete Sas egyik bolthelyiségében kezdte meg működését. 1838-ban két olvasó- és társalkodó egyesület, azaz kaszinó működött Fehérváron. A polgári kaszinó a Fekete Sasba költözött, és itt működött 1849. január 9-ig, amikor a császári csapatok a nemesi kaszinóval együtt betiltották.
A város 1848 tavaszi eseményei is innen indultak.
A Pestről érkező Boross Mihály a Fekete Sasba, a liberális fiatalság „gyűldéjébe” sietett, ahol beszámolt a fővárosi történésekről. Május 1-jén itt szállt meg a megyei közgyűlés munkájába bekapcsolódó Madarász József. Amikor a Dráva vidékéről visszavonuló dunántúli honvédsereg törzskara szeptember 21-én Fehérvárra érkezett, a főparancsnokká kinevezett Móga János altábornagy és Csány László kormánybiztos a fogadóban rendezték be székhelyüket.
Az étteremben a XIX. század második felében és még a XX. század elején is rendszeresen szerveztek díszvacsorákat, helyiségeit pedig olyan szerveződések vették huzamosabb ideig igénybe, mint az 1879-es Országos Mű-, Ipar-, Termény- és Állatkiállítás szervező bizottsága. Az épület e jeles alkalmak révén rendszeresen szerepelt a helyi sajtóban, ugyanakkor nem egyszer valamely bűntény adta a témát az újságírók számára.
Újsághirdetések az 1920-as évekből, köztük a Fekete Sas és Grosz Bernát vaskereskedése
A Fekete Sas 1909-ben került Grosz Bernát vaskereskedő tulajdonába, aki 1913-ra a mai Dr. Koch László utca felől felépíttette a város első állandó moziját, az Apollót. Őt és feleségét, Armuth Arankát, valamint családjuk jónéhány tagját 1944 júniusában Auschwitz-Birkenauba deportálták. Közülük alig néhányan tértek haza.
Az épületet 1952-ben államosították, 1955-58 között pedig tatarozták és több ütemben átalakították.
A 24 szobás, felújított szállodát 1956. augusztus 10-én nyitották meg, de hamarosan kiderült, hogy ez a kapacitás Székesfehérvárnak nem elég. 1958 január végén a szállodai funkció megszűnt, a Tiszti Klub költözött be falai közé. 1972-ben a Honvédelmi Minisztérium lett az épület új kezelője, és 1990-ig a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) Fejér megyei központjának székházaként működött, egyebek mellett ejtőernyős szakkörrel és búvárklubbal. 2006-ban az akkori kormányzat a város tulajdonába helyezte az egykor jobb napokat látott, 1994 óta üresen álló építményt.
Az Ady Endre utcai homlokzat 2016-ban, Simon Erika felvételén
A Grosz-utódok 2014-ben megalapították a Fekete Sas Társaságot, amelynek fő célja a patinás szálloda megmentése, kulturális-művészeti és turisztikai célokra való hasznosítása, az épület történetének és egykori jelentőségének megismertetése előadások, városismereti séták és egyéb ismeretterjesztő programok, valamint kiadványok révén.
