80 éve történt - az utolsó támadó hadművelet a Dunántúlon

Székesfehérvár, Városház tér 1945 januárjában.

Színezett, mesterséges intelligencia segítségével feljavított fénykép. Székesfehérvárról 1945 január 21-23 között mozgóképek is készültek, amit a Német Szövetségi Archívumban ITT nézhet meg. (8:10-nél kezdődnek a Fehérváron és környékén rögzített mozgóképek)

A Városháza Dísztermében dr. Vizi László Tamás (Kodolányi János Egyetem tudományos rektorhelyettes) levezető elnök irányításával megrendezett konferencia az „1945. március: Az utolsó támadó hadművelet a Dunántúlon – Bécsi támadó hadművelet vs. Tavasz ébredése hadművelet” címet kapta.

A konferenciasorozat ötödik, utolsó előtti állomásán Bödő István, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltárának igazgatója köszöntötte a megjelenteket, megköszönve, hogy a Városháza helyet ad a rendezvénynek.

Dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntőjében hangsúlyozta, hogy Székesfehérvár rengeteget szenvedett ebben az időszakban: a város sok-sok katonája ment harcba és halt meg a háborúban, de a város szenvedett a bombatámadások okán, a holokauszt tragédiája okán, majd az itt húzódó front miatt is. Fehérvár polgármestere külön köszöntötte a konferenciára érkezett középiskolásokat és kadétokat, akiktől azt kérte, ezekre a témákra ne úgy tekintsenek, mint egy kötelezően elsajátítandó leckére, hanem mint tragikus emberi sorsokra, az ő dédszüleiknek a történetére. „Ha emberi sorosok felől közelítjük meg a történelmet, közelebb jutunk az emlékeztetéshez és az emlékezéshez, másrészt ahhoz, hogy ezt a stafétát átadjuk majd a fiataloknak, hogy majd 20-30-40 év múlva is legyenek olyanok, akik emlékeznek és emlékeztetnek.” – fogalmazott a polgármester.

Az évfordulóra szervezett rangos konferenciasorozat megálmodója, ötletgazdája Lévai Miklós nyugállományú alezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke volt, aki a csütörtöki találkozón köszönetét fejezte ki azoknak, akik elvállalták az előadásokat, illetve a Magyar Nemzeti Levéltárnak, valamint Berdó Gábor Károlynak, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnökének a szervezésben nyújtott segítségért.

Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója előadásában Magyarország 1944-45 körüli állapotát, helyzetét elemezve beszélt arról, hogy az 1944. március 19-i német megszállást követően hazánk korlátozott szuverenitású országgá vált. Az 1944. október 15-16-án létrejött magyar kormány, az új vezetés azt gondolta, komoly tárgyalópartnere lehet Hitlernek, ám valójában semmiféle politikai mozgástere nem volt. „Magyarország sorsa nem 1945 márciusában, a Tavaszi ébredés során dőlt el, hanem sokkal korábban, azokon a találkozókon, amikor a győztesek újjászervezték, újraosztották a világot. Az 1945 utáni ’megoldást’ Magyarország népe saját bőrén tapasztalta meg.” – összegzett a főigazgató.

Dr. Vizi László Tamás ismertette röviden a Tavasz ébredése hadművelet célját.

A 6. SS páncélos hadsereg a lehető legnagyobb titokban érkezett meg március 6-án a Dunántúlra, ahol Inota, Várpalota térségében szálltak ki a vonatokból. Sikeres német ellentámadás esetén a Duna-Tisza köze, de akár az Alföld is visszafoglalható lett volna, ám a 30 kilométeres mélységi előrenyomulás után a hadművelet kifulladt. A március eleji gyors hóolvadás lehetetlenné tette, hogy a többszáz tonnás harckocsik letérjenek az útról, így könnyű célpontokká váltak.

80 éve történt - történelmi konferencia a Városházán

Szebenyi István hadszíntérkutató Utolsó töltényig című előadása a térségben, különösen a Vértesben elesett lovashuszároknak, a Magyar Királyi 1. Huszárhadosztály hőstetteinek állított emléket. Mint hallhattuk, a Magyar Honvédségen belül elit seregtestnek számító lovasság létszáma 16 ezer volt, ám mire a Vértes térségébe értek, alig 3500-an maradtak. Szó esett a Kotló-hegyi csatáról, amelyben nagy vérveszteségek árán harcolt az 1. huszárhadosztály, a magyar huszárság több száz éves történetének utolsó dokumentált harci cselekményét végrehajtva.

A harcok Fejér vármegyei következményeit, a civilek szenvedéseit gyűjtötte egy csokorba előadásában Dr. Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményi főigazgató-helyettese.

Mint mondta, 80 éves adósságát próbálja most törleszteni a levéltárügy az ott meglévő források közkinccsé tételével: az országos szintű adatbázis az ősz folyamán elérhetővé válik a Levéltár honlapján. A közigazgatási jelentések alapján megyénkben 32 község volt elaknásítva, 466 és félezer hold, a földek 50-60 százaléka volt megműveletlen, a szarvasmarha-állományban 82, a sertésállományban 85 százalékos volt a pusztulás. A 270 elemi népiskola csupán egyharmada maradt használható, a lakóházak fele, 22 186 ház használhatatlanná vált. Szó esett a nők ellen elkövetett erőszakról, amit elsősorban a vörös hadsereg alkalmazott terroreszközként. A terhesség megszakítására vonatkozó kérelmek bekerültek a levéltári adatok közé, ezekből is lehet következtetni az ilyen jellegű gaztettek számára.

Dr. Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója azt mutatta be, miként vetett véget Székesfehérvár Csitáry-éra alatti fejlődésének a háború.

Az 1930-ban alig 40 ezer lakosú Fehérvár 1944-re már 50 ezer polgárt számlált, a keleti városrész is bővült, ekkor már néhány éve működött a Vadásztöltény Csappantyú, Gyutacs és Fémárugyár Rt., vagy éppen az Általános Mechnikai Gépgyár is. Ugyanakkor a közellátási nehézségek már 1939 végén jelentkeztek, 1941 nyarán pedig elégedetlenséghez vezetett a liszthiány, a péküzemeket sem tudták ellátni, majd bevezették a zsír- és egyéb utalványrendszert. Korlátozták az egyesületi életet, a gyülekezési jogot, a civil szféra teljesen összeomlott, 1943 végére alig 8 egyesület maradt. 1944-ben megkezdődött az izraelita felekezetűek gettóba gyűjtése, deportálása, de a fősipánokat is leváltották. A város első bombázása a vasútállomást és környéként érintette 1944-ben, amiben közel 200 ember halt meg.

Decemberre ostromlott várossá vált Székesfehérvár, majd alig egy hónapnyi „nyugalom” után, 1945. március 16-án újabb szovjet támadás indult, és március 22-én a várost ismét visszavették a szovjetek. A háború végére alig 20 ezer ember maradt a frontvárosban, amiként a korabeli jelentés írta, többségében idős, munkaképtelen emberek, a romok alatt holttestek.

Egyházi szemszögből mutatta be a háború következményeit Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatója, aki szólt a dunántúli püspökök memorandumáról is.

1944 októberében Mindszenty József, Shvoy Lajos, Apor Vilmos püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi bencés főapát beadványban kérte a nyilas kormánytól a Dunántúl mentesítését a harcok alól. Ennek is következményeként Mindszentyt és Shvoyt novemberben internálták. Mózessy Gergely arról is beszélt, hogy a frontátvonulás miatt összeomlott a világi közigazgatás, így például a Szombathely ajándékaként kapott sószállítmány kiosztását is a püspökség szervezte meg. Az egyházmegye papjai közül volt, aki légitámadás áldozata lett, amikor beteghez hívták, s volt, akit szabályosan halálra dolgoztattak a szovjetek, mások pedig 1945 és 1948 között internálótáborba kerültek.

Az 1944-45-ös magyar hadieseményeket elemző konferenciasorozat záró rendezvényének a Vas Vármegyei Levéltár ad helyet április-május környékén, ahol a háború végét, az utolsó harcokat, a felmorzsolódást és a hadifogságot mutatják majd be a neves előadók.

A 80 éve történt cikksorozatunk eddig megjelent írásai

• Így tartóztatták le Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt 1945-ben
• Nagy csata folyt ezen az éjszakán a város határában - hétköznapok 80 évvel ezelőtt
• Szemelvények Hári Ferenc fehérvári pékmester visszaemlékezéseibő - I. rész
• Mozgóképek is készültek Székesfehérváron az 1944 január 22-i német visszafoglalás napján
• Egy Arany János utcai pincében lőtték agyon a kórházigazgató sebészt
• Így indult meg a Konrad 3 hadművelet, ami Fehérvár újbóli német megszállását eredményezte
• Részletek Bejczy Gyula naplójából (1944 január)
• Amikor elszabadult a pokol Fehérvár fölött
• A legsötétebb téli hónap Székesfehérváron
• "soha ne forduljon ilyen elő többet!" - Fekete Pál visszaemlékezése
• 1944 december 22-én indult meg a szovjetek támadása Székesfehérvár bevételéért 
• Két bombatámadás is érte Fehérvárt 1944 október 13-án
• Beszüntették a tanítást az összes székesfehérvári iskolákban
• Így gyászolta Fehérvár az első bombázás áldozatait
• 1944 szeptember 19-én elérte Fehérvárt is az addig elképzelhetetlen pusztítás