Országnak nagy örömével – konferencia Szent István királlyá koronázásának 1025. évfordulóján

A Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont és a Szent István Király Múzeum közös szervezésében tartották meg pénteken a Városháza Dísztermében az „Országnak nagy örömével” című konferenciát Szent István királlyá koronázásának 1025. évfordulója tiszteletére.

A rendezvényt – Kulcsár Mihály, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatójának megbetegedése miatt – dr. Szabados György, a kutatóközpont történésze nyitotta meg. Mint kiemelte, két városi tudományos műhely összefogásának eredményeként valósulhatott meg a szakmai konferencia, amely a történész és régész kollégák mellett alkotmányjogi és néprajztudományi előadásokon keresztül számos aspektusból segít bemutatni az 1025 évvel ezelőtt megkoronázott Szent István király történelmi jelentőségét.

Konferencia Szent István koronázásának 1025. évfordulóján

„Ha valaki megnézi a Díszterem falán olvasható történelmi feliratokat, amit elődeink itt megálmodtak és megalkottak 1938-ra, akkor láthatja, hogy számos vonatkozásban Szent Istvánról szólnak. Az első falrészleten eleve több őt idéző és őhozzá kapcsolódó fontos időpontot, történelmi eseményt rögzítő sort is láthatunk. De ahogy körbetekintünk, azt is láthatjuk, nélküle nincsenek azok a történelmi személyiségek és események, amelyek Székesfehérvárt azzá emelték, ami.” – fogalmazott megnyitó beszédében dr. Cser-Palkovics András. Székesfehérvár polgármestere szerint a város lokálpatrióta polgárai, vagy azok, akik Székesfehérvárra a nemzet történelmi fővárosaként tekintenek, egyszerűen nem tudják megkerülni Szent István személyét, ami hitéleti, kulturális és történelmi vonatkozásban is így van.

„Köszönet az egyházmegyének, hogy ápolja, gondozza, az eseményeken keresztül a mában is élővé teszi ezt a kultuszt, ezt a fajta értékrendszert, és köszönet azoknak a partnerszervezeteknek, intézményeknek, kulturális és tudományos műhelyeknek a városon belül és a városon kívül is, akik pedig segítenek nekünk abban, hogy időről időre Szent Istvánra emlékezni tudjunk, ami felelősségünk és kötelességünk is.” – jelentette ki a városvezető, aki reményét fejezte ki, hogy a 2038-ra meghirdetett Szent István Emlékév – Esztergomot is ideértve – egy országos jelentőségű eseménysorozat lesz majd.

„Most még nagyon messzinek tűnik 2038, de pontosan tudjuk, hogy pillanatok alatt itt lesz. Az emlékévre történő készülődés a lelki felkészülésen túl elképzelhetetlen a tudományos felkészülés nélkül. Erre a munkára hívunk mindenkit intézményeinken, cégünkön keresztül, hogy ebben a közös gondolkodásban vegyenek részt velünk közösen, hogy amikor majd 2038 végén az ünnepi emlékév zárul, joggal mondhassa a város közössége és a nemzet egésze is, hogy méltó volt az emlékezés. Ez önök nélkül egészen biztos, hogy elképzelhetetlen!” – zárta gondolatait dr. Cser-Palkovics András.

A nap folyamán a konferencia több szekcióban zajlik, a nyitó előadást Dr. Takács Miklós régész (PPKE BTK – ELTE HTK) tartotta meg a Szent István korának régészeti hagyatékához kapcsolódó tényekről és feltevésekről.

A előadó bemutatta Székesfehérvár kora középkori emlékeit, a régészeti és művészeti hagyatékot kutató számos szakembert, majd kitért a Szent Jobb hitelességét megkérdőjelező kérdésekre is. A hitelességet tagadók szerint a kézfej túl kis méretű, másrészt az „idővonala” megszakad az 1500-as években, ugyanis 1545-től 1590-ig nincs hír róla. A fehérvári koronázó bazilikát 1549-ben „kereszténytelenítették” a törökök, amikor az összes ereklyét kihordták a templomból. Ám Molnár Antal kutatásai szerint egy 1605-ös raguzai évkönyv ír arról, hogy maga a dervis adta el a fehérvári ereklyéket a raguzaiaknak.

„Kimondható tehát, hogy ma is azt a Szent Jobbot tiszteljük, amit a város török kézre kerülése előtt tiszteltünk.” – summázott dr. Takács Miklós. A kéz méretével kapcsolatban a kutató éppen azzal érvelt, hogy a Prágában őrzött Szent István kard markolata 7 centiméter széles, így azt csak egy kisebb kézfejű ember tudta forgatni, azaz a Szent Jobb és a kard éppen „összeillik”.  Elődásában a régész kitért a Szent István szarkofággal, illetve a Géza fejedelemhez köthető négykaréjos templommal kapcsolatos kérdésekre is.

Langó Péter régész (PPKE BTK – ELTE HTK) azt a kérdéskört boncolgatta, lehetett-e, volt-e Szent Imrének északról származó emberekből álló testőrsége. Ugyanis az 1031-es hidesheimi évkönyv „Dux Ruizorumként, azaz a ruszok hercegeként említi őt. Az északi kapcsolatot nem csak Szent István már említett karoling kardja, hanem a Székesfehérváron feltárt, Rádió lakótelepi sírból előkerült kard is alátámasztja, a fegyver ugyanis bizonyítottan egy olyan egy előkelő rusz harcosé lehetett, aki itt szolgált testőrként.

A nap folyamán Dr. Horváth Attila tanszékvezető egyetemi tanár, alkotmánybíró szent királyunk keresztény államalapításának hatását vizsgálja történeti alkotmányunk fejlődésére. Dr. Veszprémy László történész (PPKE) Nagy Károly örökségének továbbélését mutatja be Szent István törekvéseiben, a „kelet és nyugat között” létrejött fiatal állam működésében.

Dr. Szabados György történész (SGYVK – SZIKM) „A magyar állam színeváltozása” címmel tart előadást, dr. Magyar Zoltán néprajzkutató (ELTE HTK) pedig a Szent Istvánhoz kapcsolódó mondakört elemzi. Dr. Iancu Laura moldvai csángó származású néprajztudós-költő (ELTE HTK) "Kultusz, identitás, politika. Szent István Moldvában" címmel tart előadást, Szöllősy Csilla, Pokrovenszki Krisztián, dr. Szücsi Frigyes régészek pedig a 11. századi városfallal kapcsolatban végzett feltárások idei eredményeit, illetve a faminták dendrokronológiai vizsgálatának eredményeit tárják a hallgatóság elé.

Természetesen nem maradhat ki a témák sorából az egykori koronázó bazilika építéstörténete sem: a szakrális épületet talán legjobban ismerő Szabó Zoltán építészettörténész a Szent István korához köthető „innovatív bővítést” mutatta be. 

A rendezvényen szóba került a bodajki Árpád-kori kápolnaépítkezése is: Szücsi Frigyes arról beszélt, hogy a radiokarbon vizsgálatoknak köszönhetően bebizonyosodott, a Kálvária-dombon 2022-ben részben feltárt temetkezési helyet Szent István korától a késő Árpád-korig (13. századig) használták. Mindez igazolja a Szent István-i kápolnaépítés néphagyományának történelmi valóságát, illetve egyúttal azt, hogy ez a legrégibb magyar búcsújáróhely lehet. A konferencián zárásaként szó lesz az Esztergom–Szentkirály területén zajló régészeti kutatásokról, illetve arról is, milyen lehetett Esztergom Szent István korában.

A konferenciáról a Fehérvár Televízió is felvételt készített, így aki nem tudott személyesen részt venni a programon, műsoraikban visszanézheti majd az előadásokat.