-
Középkori Fehérvár lengyel szemmel
Március 19-én, csütörtökön 17 órától kezdődik Teiszler Éva: A középkori Székesfehérvár lengyel szemmel című könyvének bemutatója a Városháza Dísztermében. A Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont kiadványaként megjelenő kötet a városunkban is megfordult 15. századi lengyel történetíró, Jan Długosz Székesfehérvárról szóló leírásait tartalmazza.
2026.03.16. -
Városrészi címerek
Március 12-én csütörtökön 17 órától az Öreghegyi Közösségi Házban folytatódik a városrészek címerei sorozat. Szászi József címertan-kutató előadásán közelebb kerülünk Székesfehérvár városrészeinek történetéhez és jelképrendszeréhez.
2026.03.11. -
Szőgyény-Marich Júlia, a példás jótevő
Mintegy ezer fős tömeg gyűlt össze 1929. december 9-én a Szent Imre templom előtt. Azért jöttek, hogy részt vegyenek egy emléktábla avatásán, felidézve, mi mindent tett városáért ez a jólelkű nemes hölgy, Szőgyény-Marich Júlia.
2026.03.08. -
Ki volt Pollermann Pál?
A székesfehérvári Gille Sándor fényképhagyatéka 2023 óta kutatható az interneten az örökösök jóvoltából. Felvételei várostörténeti szempontból is értékesek, felkeltik az érdeklődők figyelmét. Ebből egy különleges témát emelünk most ki: Pollermann Pál műlépgyáros munkásságát.
2026.03.03.
103 éve állították fel a Csúcsos-hegyen az első Aranybulla-emlékművet
1922. november 19-én Székesfehérvár városa országos ünnep keretében emlékezett meg az Aranybulla kibocsátásáról.
Az emléknapon valamennyi felekezet istentiszteletet tartott a saját templomában. Ezt követte az akkori Szent István-díszteremben megrendezett, a város, a megye vezetői és egyéb prominens személyek beszédével tarkított emlékülés. Az Aranybulla jelentőségét megörökítő emlékmű ünnepélyes leleplezése a várostól akkor még öt kilométernyi távolságra lévő, úgynevezett András-gyepen, illetve az annak szélén található, akkoriban Árpád-hegynek is nevezett Csúcsos-hegy magaslatán volt.
„Az eredetileg október közepére tervezett ünnepséget többször is kénytelenek voltak elhalasztani, ugyanis a több hetes, intenzív esőzés miatt a leleplezésre váró emlékművet nem lehetett felállítani, mert alapzata a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudott kellően kiszáradni, és ez az emlékmű felállítását megakadályozta. Maga az alkotó, Havranek Lajos nem vállalta a felelősséget azért, hogy az óriású tömegű szobrot egy ingatag alapzatra felhelyezzék. Így a jubileumi ünnepségre végül 1922. november 19-én, vasárnap került sor. Az eseményt országszerte nagy várakozás és nagy érdeklődés övezte, hiszen a helyi újságok mellett valamennyi országos lap is beszámolt róla." - Teiszler Éva történész.
Sajnos, a szobrászművész által 1922-ben készített obeliszket ma már csak régi fotókon láthatjuk, mert az emlékművet több csapás is érte. 1934. augusztus 3-án villám csapott az emlékműbe, aminek következtében az súlyosan megsérült. A város akkor még ki tudta javíttatni az obeliszket, de a második világháború idején már olyan mértékben károsodott, hogy 1950-ben elbontották.
A megsárgult képeken az egykori, 1922-ben felállított emlékmű részletei napjainkban már nehezen kivehetők, de szerencsére ismerjük korabeli részletes leírását: a terméskőből faragott, hármas sziklahalmon nyugvó, 80 métermázsa súlyú, 8 méter magas obeliszk első lapján a kettőskereszt domborodott, amelynek lábánál a Szent Korona és az Aranybulla pecsétjének kőből faragott másolata volt látható. Az alapzatban egy korabeli időkapszulát is elhelyeztek. Az emlékművön elhelyezett márvány emléktáblára pedig a következő szöveget vésték:
„Ezzel az emlékművel szemben az András-
gyepen hirdette ki 700 évvel ezelőtt II.
András királyunk alkotmányunk alaptörvényét, az
Aranybullát,
amely kiszélesítette a Szent István király
által teremtett nemzeti intézményeket és
az egyéni jogok elismerésével biztosította
nemzetünk féltve őrzött drága kincsét: az
alkotmányos szabadságot.
Fenséges eszméknek és a legszentebb jogoknak
hirdetője ez a hely!
Magyarok! E megszentelt rögöket tapsva,
lobogjon fel szivetekben a honfiui szere-
lem lángja és a tespedés napjaiban merit-
setek erőt, ihletet a dicső multból,
amelynek
’Nőttön nő tiszta fénye, amint
időben, térben távozik!’
Ezt az emlékoszlopot Székesfehérvár szabad királyi város
közönségének áldozat-
készsége emelte 1922. év október havában.”
A mai Aranybulla emlékmű eredeti felállítását követően még a Budai úton, a mai Református templom helyén.
Az 1922-ben felavatott Aranybulla-emlékmű helyén 1970-től egy szovjet tank állt, aminek a csöve a városra meredt, és egészen 1989 novemberéig ott is volt a T34-es páncélos.
Az Aranybulla kihirdetésének 750. évfordulójára – ami egybeesett Székesfehérvár alapításának 1000 éves jubileumával – újabb emlékművet állítottak. Rétfalvi Sándor mészkőből faragott, stilizált, pecsétet ábrázoló emlékműve a Budai útra került (a mai Református templom helyén) és egészen 1990-ig állt ott.
A jubileumra készülve a képzőművészeti pályázatot egyébként 1971 nyarán írta ki a város. Rétfalvi Sándor műve nyert az első bírálaton. Erre a pályázatra készült az a makett is 1972-ben, ami a Városháza aulájában látható a mai napig.
Az Aranybulla emlékmű környezetét 2022-ben újította meg Székesfehérvár.
Rétfalvi Sándor mészkőből készült monumentális alkotása végül 1990-ben került a Csúcsos-hegyre. Az ünnepélyes avatása 1990. augusztus 18-án volt. Az eredeti emlékműnek nem volt része a meghasadt kőgolyó a felirattal, csak az óriási kőtömb II. András király hiteles aranypecsétjének domborművével. A talapzaton az Aranybullából vett idézet fut körbe: „Méltó szolgálattal szerzett birtokából soha senki meg ne fosztassék.”