Évezredes néphagyományt bizonyíthat a radiokarbonos kormeghatározás

Wilibald kapucínus atya a 17. század végén jegyezte le azt a néphagyományt, miszerint Szent István Király kápolnát alapított Bodajkon, ahová Imre herceggel csónakkal jártak ki imádkozni. 

A Szent István Király Múzeum finanszírozásával lehetőség nyílt néhány régészeti feltárásból származó minta radiokarbon kormeghatározására a debreceni Atommagkutató Intézet Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában. Ezek közé válogatták be Szücsi Frigyes régész, a bodajki Kálvárián 2022-ben végzett mentő feltárásából származó egyik embertani mintáját. A Kálvárián földmunka közben teljesen váratlanul kerültek elő emberi csontvázak, amelyek a tájolásuk, a zsúfolt, több rétegben való elhelyezkedésük és a mellékletnélküliségük alapján egy templom körüli temető képét mutatták, templomromot azonban nem találtak, és arra írott forrásokban sincs utalás.

A leletmentés után is kérdés maradt tehát a temető kora, függetlenül attól, hogy egyértelműen középkori jellegűnek tűnt. A radiokarbon vizsgálattól remélték, hogy körvonalazza a temetkezések időszakát.

Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a vizsgált személy 95,4%-os valószínűséggel 994 és 1028 között hunyt el, tehát Szent István király kortársaként élt.

A templom körüli temető részeként értelmezhető sírok elhelyezkedése alapján a népi emlékezetben megőrzött Szent István-i kápolnának (talán inkább egy kis plébániatemplomnak) a Kálvária-dombon kellett állnia, függetlenül attól, hogy nyomait (még) nem ismerjük. További radiokarbon vizsgálatok és az embertani anyag tudományos feldolgozása nyújthat majd még pontosabb információkat erről a különleges kora Árpád-kori temetkezési helyről.

Az viszont már most kijelenthető, hogy természettudományos adat igazolhatja az ezeréves bodajki hagyomány valóságát a Szent István király korabeli bodajki kápolna (templom) építéséről - olvasható a Szent István Király Múzeum bejegyzésében.