A Szent István kori fa-föld városfal „tetején”, a területen zajló ásatás során egy kicsavart helyzetben fekvő csontvázat találtak a régészek a Pokrovenszki Krisztián főigazgató vezette ásatáson. Mivel a teljes csontváz megtisztítása még zajlik, csak annyi tudható, hogy a X. századnál biztosan később élt férfiről lehet szó, aki valószínűleg a város 1601-1602 körüli török ostroma idején veszthette életét.
Utóbbi azonban csak feltételezés, a későbbi szénizotópos vizsgálatok többet elárulhatnak majd az illető életéről és haláláról is.
A Szent István Király Múzeum régészei két éve kezdték meg azt a tervásatást, amelynek célja a mai Nemzeti Emlékhely – Középkori Romkert területén egykor húzódott középkori városfal minél pontosabb megismerése. A kutatások jelenlegi állása szerint Szent István uralkodása idején egy fa–föld szerkezetű védmű épült, majd ennek részbeni visszabontását követően I. András idején épült meg a közel kétméter széles, kő városfal. A mostani feltárás során az első periódus, azaz a Szent István kori fa–föld erődítés szerkezetével kapcsolatban várnak új eredményeket a régészek, hiszen ennek kutatására kevés lehetőség nyílik a város jelenlegi beépítettsége mellett.
„Egy hete indítottuk még csak el a munkálatokat, s ahogy elkezdtük leszedni a törmelékes réteget, egyszercsak egy koponya bukkant elő. Az már eleve gyanús volt, hogy nem a középkorban szokásos, „keletelt” temetkezés szerint feküdt az illető.” – idézte fel a megtalálás körülményeit az ásatást vezető Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója. A keresztény temetkezési rend szerint ugyanis a halottakat kelet felé fordítva temették el, azaz a fejük nyugatra, a lábuk keletre került. Ennek szimbolikus oka az volt, hogy a feltámadáskor – a hit szerint – Krisztus keletről jön majd el, így a halottak feltámadva kelet felé nézhettek. A szóban forgó csontváz azonban nem így helyezkedik el, sőt, ahogy a régészek azt jobban letisztították, kiderült, hogy hason fekszik, ráadásul mintha a lábai is ki lennének csavarodva.
Mivel sírfoltot sem találtak egyelőre, szinte biztosra vehető, hogy nem egy „klasszikus” temetkezés helyét találták meg a szakemberek.
„A csontváz gyakorlatilag a Szent István korabeli városfal „tetején”, a régészeti rétegben van, emiatt annyi biztosan kijelenthető, hogy a fa-föld városfal építésénél később élhetett az illető. A X. század és az annál korábbi időszak tehát kizárható, leginkább a középkor, a késő-középkor, vagy a török kor jöhet szóba.” – foglalta össze a jelenleg tudható tényeket Pokrovenszki Krisztián.
Jelenleg tehát még csak találgathatunk arról, miként és mikor került ebbe a furcsa pozícióba az elhunyt. „Amennyiben temetkezés lenne, akkor az arccal lefelé elhelyezés, és az, hogy a városfal mellé, a temető szélére temették el, arra utalna, hogy az illető valami rosszat csinált életében, vagy öngyilkos lett. Viszont az említett, kicsavart pozíció alapján valódi temetésről nem beszélhetünk.” – világította meg a hátteret a Szent István Király Múzeum főigazgatója, hozzátéve, akár például az 1601-1602-es harcoknak az egyik áldozata is lehet a megtalált csontváz, aki harc közben vesztette életét, ám az ilyen feltevéseket még óvatosan kezelik a régészek.
Arra kérdésre, várható-e esetleg szénizotópos kormeghatározás, Pokrovenszki Krisztián elmondta, először megpróbálják az ásatás területét kibővíteni, hogy „rá tudjanak bontani a teljes „sírra”.
Rejtélyes csontvázat találtak a régészek a Nemzeti Emlékhely ásatásán
Ha esetleg találnak valamilyen mellékletet, például övcsatot, kést, esetleg az elhunyt ruhájából valamilyen maradványt, az már nagy segítséget jelent az időbeli behatároláshoz. Ezen túl természettudományos, C14 szénizotópos vizsgálatra is lehetőség van, de ez majd a falfeltárás utáni szakaszban következhet. Idén egyébként kéthónaposra, október végéig tervezték az ásatást a Nemzeti Emlékhely területén, de a csontlelet megtalálása kicsit lassítja az eredeti terveket.
