A 20. század elején készült műtermi felvétel gróf Széchényi Viktorról.
1871-ben sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Dénesnek és gróf Hoyos Mariettának ismét fia született – a negyedik a sorban. Viktor Pozsonyban látta meg a napvilágot. Itt kezdte meg tanulmányait, először házitanítók segítségével, majd 1881-82-ben a helyi katolikus főgimnázium, 1883-1886 között pedig a pesti piarista gimnázium tanulója volt. Életét meghatározta a katonáskodás. Fries őrnagy bécsi katonai magánintézetében készült a hadapród-iskolai felvételire. 1888-ban tizedesként végzett Morvafehértemplom (ma: Hranice, Csehország) iskolájában.
A fiatalember szépen haladt a katonai ranglétrán. A 7. huszárezred kötelékében léptették elő címzetes őrmesterré. Leszereléséig itt töltötte pályafutását. Szabadkai és kecskeméti kiképzés után bécsi csapatszolgálatra rendelték. 1891-ben hadnagyi, 4 éven belül főhadnagyi rangra emelkedett. 1895-ben lett a császári és király testőrség főhadnagya, ezt követően majdnem egy éven keresztül Ottó főherceg, a későbbi IV. Károly király édesapjának kamarása.
1897-ben vette feleségül az osztrák földművelésügyi miniszter lányát, Ledebur-Wicheln Karolinát. Házasságával közvetlen kapcsolatban került a bécsi befolyásos réteggel. 1898-ban Nagyváradon állomásozott mint a tiszthelyettes-képző parancsnoka. Ekkor született fia, Zsigmond, akit a Jordán folyóból származó vízzel kereszteltek meg. Őt 1900-ban Sarolta (később Esterházy László sárosdi birtokos felesége), 1902-ben Irma, 1905-ben Márta, és 1919-ben Antal követte, aki két esztendős korában elhunyt.
Széchényi gróf harmadik gyermeke születésekor kérte leszerelését, s családjával ősei birtokán, Sárpentelén telepedett le. Ez lett Fejér vármegyei birtokközpontja. Helyi „földesúrként” bekapcsolódott a közéletbe, amelynek hamar megkerülhetetlen alakjává vált. 1904-ben képviselői mandátumot szerzett a bodajki kerületben, de hamarosan szakított a kormánypárttal, s a báró Fejérváry Géza által vezetett „darabontkormány” időszakában az újonnan létrejött Alkotmánypárt tagjaként a vármegyei ellenzék vezéralakja lett. Wekerle Sándor koalíciós kormányának megalakulását követően a kabinet irányvonalának fontos támogatójaként kapta főispáni kinevezését. Ünnepélyes beiktatására április 28-án került sor. Amikor a kormány 1910-ben megbukott, többen a leváltását követelték, ám a helyén maradhatott. Hamarosan belépett Tisza István Nemzeti Munkapártjába.
Széchényinek első főispáni időszakában számos nehézséget kellett leküzdenie. Ezek között is az egyik legnagyobb bajt a TBC jelentette. A rohamosan terjedő tüdővész megfékezésében jelentős szerepet vállalt. Támogatta és propagálta a Grünfeld Jakab nagybirtokos jelentős anyagi áldozata révén 1913-ban átadott Lujza Szanatórium felépítését.
Az új kormánynak a honi ipar pártolása terén tett erőfeszítései Fejér vármegyében is támogatókra találtak. A frissen kinevezett főispán és a szintén nemrég a városba érkezett új megyéspüspök, Prohászka Ottokár kezdeményezték 1906-ban a székesfehérvári iparkiállítás megszervezését. A helyszínt ehhez a Kossuth és Petőfi utcák sarkán frissen megépült Pénzügyi palota adta.
Főispáni tevékenysége mellett a gróf számos közéleti és társadalmi tisztséget vállalt. 1902-ben megválasztották a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökének, s egészen 1930-ig látta el feladatát. Az 1904-ben megrendezett kongresszusra Holló Barnabás szobrászművész egy installációt készített, amelynek központi része egy, a lángok közül egy nőt megmentő tűzoltót mintázó allegorikus dombormű volt. A hatalmas giszmunka előtt zöldellő bokrok között négy mellszobor állt: József főhercegé, a magyar tűzoltóságot megszervező gróf Széchenyi Ödöné, apjáé, gróf Széchenyi Istváné és az elnök Széchényi Viktoré. Ez is jelezte, hogy a család milyen nagy érdemeket szerzett e fontos közügy felkarolásával.
Széchényi Viktor emellett kultúrapártolásáról is ismert volt. 1910-től 1923-ig alapító elnöke volt a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesületnek. 1907 és 1920 között ellátta az irodalompártoló Vörösmarty Kör elnöki tisztét, sőt, az Árpád fürdő szomszédjában álló Kossuth utcai palotáját az egyesület székházként használta nagylelkű felajánlásának köszönhetően. A Nagy Háború után a tagság megvásárolta az ingatlant. Lemondását követően tiszteletbeli elnökké választották.
A Kossuth utca a Pénzügyi palotával és a Vörösmarty Kör székházával az 1920-as években
Mivel erősen érdeklődött a magyar történelem iránt, amelynek alakulásában a Széchenyiek – az 1905-ös családi találkozón született döntést követően Széchényiek, bár ezt nem mindegyikük tartotta tiszteletben – jelentős szerepet játszottak, famíliája történetírójának szegődött, s több, ma is megkerülhetetlen családtörténeti munkát jelentetett meg: sajtó alá rendezte és közreadta nagyapjának, Széchenyi Lajosnak feleségeivel folytatott levelezését, összeállította a család történetét bemutató könyvet és egy arcképcsarnokot.
Katonai múltja 1914-ben határozott döntésre sarkallta: a háború kitörésekor önként bevonult, harcolt az olasz és az orosz fronton, dacára főrendiházi tagságának és főispáni hivatalának. Felsőbb utasításra 1915-ben visszakerült korábbi tisztségébe, s a hátországban szolgált tovább, egyebek mellett a Vértes vitéz szobor állításának egyik kezdeményezőjeként.
Amikor 1917-ben a második Tisza-kormány lemondott, ő is távozott a vármegye éléről. IV. Károly király elismerésül a Lipót Rend nagykeresztjét adományozta számára, a vármegyei törvényhatóság megrendelésére Balló Ede megfestette egészalakos portréját, amelyet a Megyeháza dísztermében helyeztek el. Tisztsége letétele után ismét frontszolgálatot vállalt, az olasz hadszíntéren küzdött.
Története a Nagy Háború lezárultával nem ért véget, ám ezzel és emlékezetével majd egy későbbi cikkben foglalkozunk.
Széchényi Viktor és felesége 1908. június 14-én „nagyünnepségeket” szerveztek Sárpentelén. Ennek egyik jelenetét karikírozta ki Garay Ákos grafikus, festőművész, akinek rajzából a budapesti Jókai könyvnyomdában képeslap készült.
