Az Országzászló tér az 1930-as évek második felében
Az 1931-ben kezdődött Csitáry-Hóman-érában nagyléptékű városfejlesztés zajlott, amelynek egyik kiemelkedő beruházásaként Székesfehérvár vezetése egy új tér kialakítását határozta el a Bognár utca és a Várkörút által közrefogott területen. A terveket Schmidl Ferenc városi műszaki tanácsos készítette el.
Schmidl egyetlen ház elbontása és az előtte álló közkút megszüntetése árán egy ma is meghatározó helyszínt álmodott meg a belváros szélén. Azért az az egyetlen ház sem volt akármilyen, mert bár különösebb építészeti értékkel nem bírt, 1908-ban itt, az árvaházzal szemben nyitotta meg Hungária nevet viselő műtermét Fekete Zoltán fényképész. Amikor a bontás előtt a Kempelen téren vásárolt házba költözött, az árvaház épületében már 5 éve a múzeum működött.
Fekete Zoltán műtermének lebontása előtt. A háttérben Lencsés József múzeumi altiszt gyermekei.
Az építész a felszabaduló helyre tervezte meg az Országzászló emlékmű felállítását. Az építkezés Rimanóczyval közös munkája révén valósult meg. A teret a szomszédos épületek felől egy vakolt téglafal zárta le, a Várkörút vonalában modern épületeket emeltek: a Galla-ház folytatásában álló bérházat Medák Imre és Molnár Tibor, a Várkörút felőli sarokházat Somogyi György tervezte. A tér 1934-ben megkezdett kialakítása 1936-ra fejeződött be.
Az emlékmű felállítását már 1933-ban elhatározta a város. A szándékot Marosi Arnold múzeumigazgató is üdvözölte a Székesfehérvári Szemle aktuális számában. Vezércikkében rögzítette:
„Az országzászló az önbizalom, a hazaszeretet fölébresztése mellett azokra a százezrekre is figyelmeztet, kik e zászló alatt hadra kelve nem okoskodtak, miért kellett annyit szenvedniük, mikor anélkül is meglehetnének; nem kérdezték, mi hasznuk lesz belőle; még azzal sem törődtek, lesz-e hálás a jövendő nemzedék mindezért. Az Isten lelke, a hazaszeretet, kötelességhűség vitte őket, és mindenüket odaadták, vérüket s életüket is érettünk. A hála kötelez tehát, hogy ne feledkezzünk meg róluk és vértanuságuk tragikumáról, hazánk megcsonkításáról, melybe soha, de soha belenyugodnunk nem szabad.”
A kezdeményezés az országos vonulatba illeszkedett. Az örmény származású Urmánczy Nándor író, politikus 1925-ben életre hívta az Országzászló Mozgalmat, amely 1928. augusztus 20-án a budapesti Szabadság téren felállította Ereklyés Országzászlóval indult útjára. A létrejövő Nagybizottság meghatározta az emlékművek kötelező elemeit. Állandó „kellék” lett a Trianon előtti utolsó, 1915-ös úgynevezett középcímer, a lobogót legtöbbször angyalok ékesítették. Az „Így volt, így lesz!” jelmondatnak szerepelnie kellett vagy a lobogón, vagy a talapzaton. Az árbócrudakat sok esetben sávosan piros-fehér-zöldre festették, a nemzeti lobogót pedig félárbócra húzták fel, utalva az ország megcsonkítottságára. A területi visszacsatolások alkalmával a csúcsig vonták fel a zászlót, majd visszaengedték félárbócra, hiszen nem állt teljesen helyre az ország területi egysége. Az árbócok tetejét sok helyen esküre emelt kéz, turulmadár, kettős kereszt vagy Trianon-kereszt díszítette, a talapzathoz pedig gyakran díszes lépcső vezetett.
Székesfehérváron Rimanóczy Gyula tervei alapján a talapzat egy dombon álló kőoltár volt, rajta az ország pallosával és egy kőből faragott párnán a Szent Koronával. A jelképes oltárból emelkedett a zászló árbóca, tetején kettős kereszttel. Az emlékmű előtt egy elnyújtott, félköríves záródású teresedést képeztek ki, ahova három lépcsőfok vezetett le, innen pedig kétszer három lépcsőfokon fellépve juthatott el bárki a talapzathoz.
A májusi avatás elején Bilkei Ferenc plébános mondott ünnepi beszédet a népes közönségnek, majd Csitáry G. Emil polgármester és Urmánczy Nándor szónoklata következett. A tömeg, benne a város és a vármegye vezetőivel megtöltötte a teret, sőt, a házak ablakaiban és erkélyein állva is jópáran voltak tanúi az eseménynek. Bizonyár többen felidézték Marosi Arnold 1933-as cikkének bevezető szavait: „Székesfehérvár országzászlót állít, hogy ezzel hitet tegyen amellett a Magyarország mellett, melynek egykor székvárosa volt. Sehol a Kárpátok ölében ez a zászló történelmibb talajon, a magyar geniustól jobban, áthatott légkörben nem loboghat, mint itt, hol valamikor ezt az ősi országzászlót őrizték, mellyel királyaink hadra keltek. A most felállítandó országzászló is harcra szólít: harcra a kishitűség, a barátlanság és jelen helyzetünkben való megnyugvás ellen.”
Az emlékmű ünnepélyes avatása tömegeket mozgatott meg.
A fehérvári Országzászló 10 év múlva ugyanarra a sorsra jutott, mint számos másik monumentum. 1946 március 8-án a Nemzeti Bizottság határozata alapján a talapzatot megfosztották felirataitól és díszítményeitől, és még 3 évig üresen állt, amikor Bory Jenő, köszönetképpen a mindenkori támogatásért, a városnak ajándékozta az új rendszer által példaként emelt Ságvári Endre domborműves portréját. Az avatást a tanácsköztársaság kikiáltásának 30. évfordulóján, 1949. március 21-én tartották. Ságvári lett a tér névadója, egészen addig, amíg a dombormű itt állt. 1961. április 21-én az alkotás a talapzattal és a névvel együtt a Halesz ligetbe került, a Virágórát is megában foglaló teret pedig immár Jurij Gagarinról nevezték el. 1995-ben ide, a régi nevét visszakapott térre helyezték át Molnár Tibor Nyitott könyv emlékművét az egykori pártház előtti térről. Ezt végül 2017 szeptemberében újabb helyszínen, a Színház utca és a Dr. Koch László utca sarkán állították fel.
A Nyitott könyv áthelyezése már egy közgyűlési döntés eredménye volt. A városvezetés 2017 júniusában elhatározta az Országzászló tér felújítását. Június 2-án helyi, megyei és országos szervezetek kezdeményezésére és részvételével alakult meg az Országzászló Védnöki Testület, amely szorgalmazta egy, a korábbihoz hasonló, de attól több ponton eltérő emlékmű felállítását. Az alkotás ünnepélyes felavatására 2018. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján került sor, s azóta is központi helyszíne a trianoni megemlékezéseknek.
Az új emlékművet a régi helyén állították fel 2018-ban.
Az eredeti emlékművet jegyző Rimanóczy Gyula másik székesfehérvári (társ)tervezését, a Jancsár-csatorna melletti új közvágóhidat az 1990-es évek második felében bontották el, a hotel építése során. Az új Országzászló állításával munkássága immár nem marad nyom nélkül a városban.
