Kéretlenül bekopogni egy ismeretlenhez majdnem olyan izgalommal jár, mint virágot lopni idegen ház elől. Olyan érzés, mintha a hetvenes évek Amerikájában az ember porszívóügynökként járná a kertvárost. A különbség csak annyi, hogy nem eladni, hanem kapni szerettem volna – jelen esetben – egy történetet. Ugyanis nincs olyan fehérvári, aki ne ismerné a belvárosi rózsás házat, azt viszont kevesen tudják, kik laknak benne. Ezért csöngettem be.