Székesfehérvár legrégebbi szőlőhegye ma is kiváló termőterület, de mára sokkal inkább lakott, sűrűn beépített városrészként él a köztudatban. Az építkezések a múlt században indultak meg igazán, amikor a város vezetése felhagyott a kintlakás több évszázados tiltásával, 1929-ben pedig az addigi dűlőutak a trianoni békediktátum által elszakított felvidéki települések nevét kapták. A présházak és nyaralók mellett megjelentek a lakóházak, s ez magával hozta az iskolaépítéseket.
Az első ismert építkezésre valamikor 1626-1630 táján került sor, amikor Kara Murteza pasa egy őrtornyot építtetett.
A megfigyelőállás átvészelte a kuruc-labanc csatározásokat, s végül 1734-bontották el, helyén felépítve gróf Esterházy Imre esztergomi érsek engedélyével a Szent Donát-kápolnát, mellette egy remetalakkal.
Donát-napi búcsú 2022-ben a kápolna előtti téren
A kápolna a fehérváriak fontos búcsújáró helye volt; több ízben bővítették, átalakították és restaurálták.
1877-ben a Hübner Nándor tervezte átalakítás során díszes homlokzatot kapott. A remetelakás helyére 1810-ben lelkészlakot építettek, a toronyba 1825-ben került harang. Az istenháza 1944-ben semmisült meg, amikor a benne tárolt lőszer felrobbant, köveit pedig széthordták. Helyén 1993-ig egy kőkereszt és egy harang nélküli harangláb állt. A mai építményt Schulz István tervezte; részben a hívek adományaiból épült fel. 1994. augusztus 7-én, a védőszent ünnepén szentelte fel Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök. Az épület 2008-ban megkapta Székesfehérvár építőipari nívódíját. A mögötte álló piros feszületet vagy Pléhkrisztust egy Nógrád megyei orvos házaspár ajándékozta a közösségnek.
A borászathoz kapcsolódó építészeti emlékekből ma sincs hiány.
Hadzsi Musztafa pasa, fehérvári szandzsákbég, elődjéhez hasonlóan az 1650-es évek táján őrtornyot építtetett a hegy tetején, ami a Rákóczi-szabadságharc idején még állhatott. Romjaiból 1756-ban az egykori jezsuita szőlőben egy nyárilakként használt présházat építettek, később ebből lett a püspöki szőlő borháza - innen ered a környék Püspökkertváros elnevezése -, amelyet 1774-ben emeltek Michael Grabner tervei alapján. Wüstinger József földmérő 1829-ben készült kataszteri térképén a Felső-hegyen látható a beépítés. Az 1930-as évektől kettős tujasor vezetett fel idáig. Az emeletes, alápincézett ház ma a püspökkertvárosi óvodának ad otthont.
A szomszédban a múlt századelőn épült nyaraló tulajdonosa egy városi tanácsos volt.
Az 1950-es években Pintér László Piac téri magkereskedő nyitott itt egy népszerű, még a 80-as években is jól menő borozót, innen ered köznyelvi elnevezése, a Pintér-villa. A néhány éve példásan felújított épülethez nagy pince tartozik.
A Millenniumi út távlati képe az emlékmű felől a borozó tornyával
Wüstinger József földmérő mérnök az 1829-es öreghegyi felméréséhez készített térképeken megjelölt egy Turózsáknak nevezett részt, amely a mai viszonyokra vetítve a Béla út – Szeredi utca – Kassai utca – Fiskális út között helyezkedik el.
Ezt Szathmáry Sándor városi műszaki tanácsos 1938-ban készített öreghegyi úthálózati térképén is jól látszik. Ha jól megnézzük, a terület alakja valóban hasonlít egy túró(s)zsákra; a Béla utat és a Kassai utcát gondolatban meghosszabbítva még a zsák fülei is látszanak.
Szathmáry Sándor 1938-as Öreghegy-térképe. A zöld színnel körbekerített utcák alkotják a Túrózsákot.
A Máriavölgy az 1903 óta itt álló Szűz Mária-szoborról kapta nevét.
Ifj. Havranek Antal alkotását Károly János nagyprépost szentelte fel szeptember 8-án, Kisboldogasszony, népies nevén Kisasszony napján. Szűz Mária alakja gazdag redőzetű ruhában, karján a Kisdeddel, lábával egy összegömbölyödött kígyót taposva jelenik meg. A posztamens szintén kő, festett felülettel, két oldalán kőbe vésett liliomszállal. A talapzat tetején „A Boldogságos Szűz Mária örök tiszteletére” felirat, alatta a bevésett 1903-as évszám látható, az alján kis tábla fekete felirattal: „HÁLÁBÓL SZŰZANYÁNAK 1981. IX. 8. SZ. M.”. Ez az alkotást restauráltató Szabó Mártonra és feleségére utal. A helyreállítást Domonkos Béla szobrászművész végezte el. 1999-ben ismét felújították, szeptember 19-én újra megáldották.
1914-ben a város javaslatot terjesztett fel a vallási és közoktatási miniszterhez 3 tantermes iskola építésére a Túrózsákban, az építést az I. világháború meghiúsította.
1920-tól iskolai célra bérelték a Karl-villát, majd megvásárolta a város az épületet. 1924-ben épült meg állami segéllyel a Máriavölgyi Községi Elemi Népiskola négy évfolyam számára. 1928-ban bővítették az iskolaudvart és mezőgazdasági gyakorlókertet hoztak létre. Az épületet 1943-ban a Légvédelmi Tüzérosztály részére lefoglalták, később aknabelövés érte, nagyrészt kiégett. U alakú emeletes, magastetős épület eklektikus stílusban épült, igényes, szép részletekkel. Alatta jelentős pincerendszer található. Az 1980-as években történt utólagos nagyméretű hozzáépítés és annak későbbi brutális díszítése léptékében, tömegében és formavilágával egyaránt idegen és érzéketlen az eredeti épülethez, az utcaképhez és a környezethez is.
A Máriavölgy a fehérvári polgárcsaládok számára kedvelt hellyé vált, s a századelőn sorra épültek a nyaralók a présházak felhasználásával vagy azok helyén.
Csitáryék a 20. század elején, akkor divatos hegyvidéki kúria stílusában építkeztek, faragott tornáccal, díszes famunkával, nyerstégla homlokzati díszítéssel. A nyaraló a háború előtt a család tulajdonában volt. A nyári hónapokat itt, a hegyben töltötték, Csitáry G. Emil polgármestersége idején innen járt be naponta a hivatalba. Visszaemlékezéseiben leírta Mai felújítása igényesen, szakszerűen készült, a régi értékek megtartásával. Környezete igényesen rendezett. Az utca példamutató, szép színfoltja. Az épülethez hátulról kifogástalan állapotú, nagy pince csatlakozik. Jó műszaki állapotban van, lakott, gondozott.
Csitáryék a nyaraló udvarán valamikor a múlt század 20-as éveiben
A 18. szám alatt áll Deák Mariann egykori nyaralója A szabadon álló, földszintes, nyeregtetős nyaraló egy átalakított és toldalékkal ellátott présház.
Schmidl Ferenc tervei szerint épült 1938-ban. Kivitelezője Tóth Pál István volt. Alaprajza L alakú, egyik szárában a régi, másikban az új épületrésszel. Az előbbiben oszlopos, boltíves veranda, szoba, mögötte cselédszoba és konyha, az utóbbiban két szoba és fürdőszoba kapott helyet. A két szárny által közrefogott előtérben vedres kút állt. A régi épület nádfedését megtartották, az új szárny cserépfedéssel készült.
Bory Jenő építész, szobrász, főiskolai tanár saját terve szerint maga építette közel 40 éven át (1923-1959) a nevét viselő várat, egy régi présház körül, családja számára lakás és műterem céljára, valamint műgyűjtemény elhelyezésére.
A főként romantizáló részletformákat gazdagon felhasználó épületegyüttes egy meredek domboldalra kapaszkodik fel, teraszokkal övezve, tornyokkal megkoronázva. Jelentősebb épületrészei: pince, lakásmúzeum, lakótornyok, Ikrek tornya, Elefánt-udvar, Műteremház, Százoszlopos udvar, Hitvesi szeretet kápolnája, Csúcsos torony, Zászlós torony. Bory Jenő a magyar vasbeton építészet egyik úttörőjének számít. Kísérletezésének eredménye számos jellegzetes tagozat, mellvéd, oszlop, keretezés, kút és szobor. A szobákban, udvarokon, galériákon Bory Jenő saját szobrai, felesége, a tehetséges festőművész Komócsin Ilona festményei és számos művész-kortárs alkotása látható. A népes Bory-család tagjai és a BORY-VÁR Alapítvány őrzi, gondozza példás összefogással és szeretettel. Az utóbbi években folyamatosan felújítják, egyre szépül. Székesfehérvár egyik legnevezetesebb, országos hírű látnivalója.
A Bory-vár sajátos nézőpontból egy 1959-es felvételen.
A városrész épített örökségének fontos darabja Skoda Lajos építész és id. Kalló Viktor szobrászművész alumínium alkotása, a Millenniumi emlékmű, népszerű nevén a Háromágú 1972 óta áll a város egyik magaslati pontján.
A Millenniumi emlékmű és környezete Bauer László 1975-ben készült felvételén.
Székesfehérvár ezeréves fennállásának ünnepére készült.
A kiírt tervpályázatot eredetileg Vigh Tamás és Erdély Miklós nyerték, de a város vezetői az akkori Szovjetunióban, Belorussziában divatos háromárbocos emlékművekre emlékeztető konstrukciót támogatták. A háromágú szegecselt alumínium borítású építmény alsó részén alumínium domborműves sáv fut körbe a magyar történelem és a város történetének fontosabb alakjaival, mintegy 120 portréval. Az alatta lévő domb a gyermekek kedvenc szánkózóhelye lett.
