A választásuk egykori műegyetemi professzorukra, dr. Kotsis Ivánra esett.
Modern és praktikus – Kotsis Iván fehérvári épületei
Amikor a székesfehérvári városvezetés, élén Csitáry G. Emil polgármesterrel, az 1930-as évek elején több évtizednyi huzavona után elhatározta a Városháza bővítését, a két fiatal építész, Molnár Tibor és Schmidl Ferenc nagy lelkesedéssel fogadták a feladatot. Azt azonban tudták, hogy a munkálatok megtervezéséhez egy nagy tapasztalattal bíró szaktekintélyre van szükség, aki a tudása mellett a nevét is adja a vállalkozáshoz. A választásuk egykori műegyetemi professzorukra, dr. Kotsis Ivánra esett.
Kotsis portréja
A 20. századi magyar építészet és az építészeti felsőoktatás egyik legkiemelkedőbb, ám méltatlanul keveset emlegetett alakja 1889-ben Aradon született. Szakmáját a családi hagyományt követve választotta. 1911-ben szerzett oklevelet, s a kibontakozó neobarokk stílus felé fordult. Egy évvel később már a Műegyetemen oktatott, ahol néhány év múltán az épülettervezési tanszék vezetője lett. Szemléletében visszaemlékezései szerint 1928 táján következett be gyökeres változás, amikor mind a tervezésben, mind az oktatásban egyre inkább a modern irányt képviselte a történelmi formák helyett.
Legismertebb alkotása az 1931-ben a Városligetben felszentelt Regnum Marianum templom, amely 1944-ben bombatalálatot kapott, a kommunista rendszerben pedig szimbolikus esemény volt maradványainak felrobbantása. Ez már az olasz novecento, a római iskola erőteljes hatásait mutatja, hasonlóan a szintén általa tervezett balatonboglári templomhoz. Ezt követően Budapesten bérházakat, vidéken sorházakat, nyaralókat és nagyszabású középületek terveinek sora került ki a keze alól.
Részlet a Regnum Marianum templom távlati képéből. Az istenházát Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte fel, első plébánosa Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök lett.
Székesfehérvárral a Városháza átépítésének megállapítása szerint hallatlan lehetőségeket tartalmazó feladat révén került kapcsolatba. Molnár Tibor így emlékezett régi kedves tanárával közös munkájára: „Valamennyien jól jártunk! Ő megszerette a találékonyságát és stílszerűen alkalmazkodó-képességét ugyancsak próbára tevő feladatát, ezen keresztül a senki építész által még ki nem sajátított, le nem foglalt városunkat. Mi pedig fáradságot nem ismerő, minden jó célért lelkesedő, önzetlenségét, amellyel igyekezett városunkat szépre hangolni, minket jótanácsokkal segíteni.”
A város elsőrangú középületének felújítása és átalakítása a bontási munkálatokkal kezdődött. A Városház utca megszűnt, területe beépítésre került, a Zichy-palota mindkét tűzfalas lezárását meghosszabbították, udvarait a nagytanácstermi vagy dísztermi szárnnyal zárták körbe. A régi egyemeletes épület Szent Anna kápolna felőli végén több építményt elbontottak, például egy neogót stílusban épült transzformátorházat.
A Szent Anna kápolna mellett magasodott a Városháza régi épületének tűzfala. Az átalakítások során alakult ki a mai homlokzati kép, a kápolna előépítményét 1934-ben, Möller István műemléki felújítása során bontották el. Pete Gyula fényképész 1910 körül örökítette meg a korabeli állapotokat.
A jól sikerült együttműködés arra sarkallta a professzort és fiatal kollégáit, hogy megtervezzék a Belváros több épület átalakításával járó rendezését. Ez különösen kényes feladatnak bizonyult, éppen ezért Kotsis nem akart drasztikus modernizálásba fogni, ám a leegyszerűsítő homlokzati átalakítások így is radikálisan megváltoztatták az utcaképet. Az egykori Deák Áruház, a megyei takarékpénztár Nádor – ma Fő – utcai épülete vagy éppen a Bognár utcai – ma Országzászló téri – múzeum változó mértékben őrzött meg részleteket a régi kinézetéből. A folyamat 1935-ben kezdődött, és bár teljesen más politikai körülmények között, egészen 1962-ig tartott. Kotsis ebben az évben alkotta meg utolsó fehérvári épületét.
Még a II. világháború előtt épültek az ő tervei alapján a Várfok utcában, a Várkörúton, Prohászka Ottokár úton és a Horthy Miklós tér – ma III. Béla király tér – nyugati sarkában korszerű bérházak – utóbbi a ciszteri rend megrendelésére. Első ilyen jellegű munkája a Szent István tér sarkán 1938-ban felépült TÉBE bérház volt, amelyet a Takarékpénztárak és Bankok Országos Nyugdíjpénztára építtetett. Jellegzetes, kétszintes zárt sarokerkélyén, amely Kotsis több alkotásán, például a Budai út – Prohászka Ottokár út sarkán álló, népszerű nevében az egykori Szakály-féle cukrászda emlékét őrző Gyöngyvirág-házon is visszaköszön, ma már alig látszik az akkori felirat.
A TÉBE bérház helyszínrajza, Vármegyeház-köz felőli homlokzati képe és lakóemeleti alaprajza a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében is megjelent.
A Berényi út mentén emelt kislakásos, sorházas lakótelep, az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) házainak egy részét és a Berényi úti Egészségházat szintén ő tervezte. Ennek közelében, a Várkörút sarkán egy háborús foghíjtelken valósult meg az utolsó Fehérvárra megálmodott zárterkélyes lakóépülete, magán hordozva a mester által használt jellegzetes építészeti jegyeket.
A Várkörút 1. napjainkban. Az akkori Népköztársaság út megnyitása a Felsőváros irányába az építkezéssel egy időben történt.
Kotsis ekkor már majd’ másfél évtizede nem volt műegyetemi tanár, mivel politikai okokból eltávolították a katedráról, ám alkotókedve megmaradt. 1961-ben Ybl Miklós-díjat kapott oktatói munkásságáért, 1969-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává választották. A kettő között, 1963-65 folyamán valósult meg az Ady Endre utca és a Fő utca sarkán álló kétemeletes, árkádsoros lakóház, amely előtt, a Fő utcai homlokzatot is felhasználva létrejött az 1990-es években Melocco Miklós Mátyás-emlékműve.
A mester 1980 januárjában hunyt el. 1989-ben, születésének századik évfordulóján tanítványai és tisztelői javaslatára megalapították a nevét viselő emlékérmet, amelyet azóta minden évben kiosztanak oktatóként és tervezőként kiemelkedően tevékenykedő szakmabeliek részére. 2022-ben a várkörúti Kőtár épület tervezője, Karácsony Tamás részesült a djíban.
