Nagy Benedek Szőlőműves szobra
A 93. szám alatt álló, részben földszintes, részben emeletes épület Selmeci utcai sátortetős, kétszobás, mellékhelyiség nélküli épületrésze 1953-ig Fanta János honvéd ezredes hétvégi háza volt. Az egykori tulajdonos nyomán Fanta-villaként ismert. Öreghegyi Közösségi Házként a városrész társadalmi-kulturális életének központja. Kertjében Horváth János fehérvári művész fa térplasztikái és szobrai állnak.
A Fanta villa kertjében - korabeli kép
Ha a Fanta-villától tovább sétálunk a Budai út irányába, a Pozsonyi út felőli körforgalomban láthatjuk A szőlőműves című szobrot. Nagy Benedek alkotását, a városrész évszázadokra visszanyúló szőlészeti kultúrájának jelképét 2014. augusztus 16-án avatták fel. A művészt édesapja ihlette meg, aki maga is szőlősgazda volt. Az alkotó abban a pillanatban ábrázolja az idős embert, amint éppen szőlőt kötöz: egyik kezével összefogja a tőkét, a másikkal hátranyúl a kötöző zsinegért.
A 77. szám előtt egy feszület áll. Keresztje műkőből, corpusa öntött vasból készült. Posztamensének felirata nehezen olvasható, csupán az állíttató neve és a felállítás éve egyértelmű: „HELLENSTEINER RUDOLF 1916”. A hagyomány szerint egy ügyvéd család állíttatta az I. világháborúban elhunyt fiuk emlékére. Az 1916. március 19-én kelt gyászjelentésből tudjuk, hogy Degenhardi Hellensteiner Rudolf István László magánzó életének 33. évében, rövid betegség után hunyt el a szőlőhegyen. A Szentháromság (Hosszú) temetőben helyezték nyugalomra. Valószínűleg a fronton szerzett betegség okozhatta a halálát, a kereszt pedig azért állhat ezen helyen, mert valahol itt lehetett a család öreghegyi nyaralója. Hellensteiner Rudolf – egyes forrásokban Rezső – a Kossuth utca 2. alatt működtette női divat- és rövidáru kereskedését. Édesapja, Degenhardi Hellensteiner Imre városi közgyám volt, aki 1917. augusztus 6-án hunyt el, 64 esztendős korában. Özvegye, König Ilona ekkor teljesen egyedül maradt. A szülők 1879-ben kötöttek házasságot Székesfehérváron, és 1880-ban született meg idősebb fiuk, Kálmán, aki a ciszterci gimnázium VII. évfolyamos növendéke volt, amikor 1897-ben, mindössze 17 esztendős korában elragadta a halál. Az alkotás 1995 óta helyi védelem alatt áll.
Hellensteiner Rudolf gyászjelentése, 1916. A szülők túlélték két gyermeküket.
A városrész egyik orvosi rendelője és gyógyszertára a Késmárki út sarkán áll, L alakú beépítésben, feltöltött terasszal, alacsonyhajlású, gerinctúlnyújtású nyeregtetővel, palafedéssel, a bejáratok felett jelentős eresztúlnyúlással. A főbejárati szélfogók dobozszerűen kiemelkednek. Korának építészetileg igényesen megfogalmazott megnyilvánulása, amelyet Pordán H. Ferenc építész, a Fejér Megyei Tervező Iroda munkatársa tervezett 1977-ben. Az épületet a 90-es években tovább bővítették, s 2012-ben felújították. Ebben a formájában a mai kor építészeti ízlését tükrözi.
Az orvosi rendelő és gyógyszertár lényegesen fiatalabb, mint a szomszédjában álló posta. Eredetileg a Felmayer kékfestő család építtette a 19. század végén szőlőhegyi nyaralóként, historizáló stílusban, később házasság révén a Karl ecet-, rum- és likőrgyáros család tulajdona lett. A ház éke volt az egykori íves tornác, és a díszes torony, ami még ma is látható. Hatalmas H alakú pincerendszere volt. Bizonyos, hogy ennek egy része még megvan. Egy részében ma postahivatal van, a másik részben bérlakások. 1945-től rövid ideig itt működött az Öreghegy egyik elemi iskolája, mivel az Aranybulla úti iskola súlyos károkat szenvedett. Az államosítás után kialakított szolgálati lakások egyikében élt a 60-as években Varjas Gyula, a Szabad Élet TSz elnöke, Székesfehérvár díszpolgára. Önkormányzati tulajdon. Az épület helyén az 1829-es Wüstinger József-féle felmérésen beépítés látható. (Belső-hegy) A posta épülete mögött álló kislevelű hárs a város egyik legöregebb fája.
A 29. szám alatti lakóház, egykor nyaraló, több keresztszárnnyal, utólag készült sarokterasszal, melyet később beüvegeztek. Körbekontyolt tetőzetét cserépfedéssel látták el. A főhomlokzaton látható 2 csúcsos torony és a kovácsoltvas korlátos álerkély meghatározó jellegzetessége a háznak. A toronysisak díszbádogos munka. A hármas osztású ablakok még megvannak. A 20. század első felének divatos építészeti jegyeit viseli. Reprezentatív belső díszítését, nyílászáróit, kazettás álmennyezetét a 60-as években eltávolították.
A Fiskális út 29. a környék jellegzetes épülete.
Ha már nyaralók, egy építményt mindenképpen érdemes megemlíteni. Kolossváry Pál valamikori nyaralójának pontos helyét nem tudni, leírásokból és tervanyagból ismert épület. Szabadon álló, földszintes, nyeregtetős nyaraló volt. Ma már nem áll, elbontották. Épült Schmidl Ferenc tervei szerint Kolossváry Pál és neje számára 1937-ben. Z alakú, terasszal kiegészülő alaprajzzal. Egyesített födém- és fedélszerkezetű épület, láthatóan hagyott gerendákkal. A szerkezeti falak helybeli megmunkálatlan terméskőből készültek. Tulajdonosa, Kolossváry Pál nyugalmazott főhadnagy, kereskedő Budapesten született 1894-ben. A középiskola elvégzése után kereskedelmi pályára lépett. Az I. világháborúban az orosz és az olasz fronton harcolt. 1920-ban a harctéren szerzett betegsége miatt visszavonult a katonai szolgálattól. Neje, Knazovitzky Anna révén veje volt Knazovitzky Béla kereskedőnek és feleségének, Montskó Lujzának. Knazovitzky 1899-ben nyitotta meg divatáruházát a Lakatos utcában, majd 1914-ben a Fő utca felől kétszintes, modern üzletházzá bővítette. Ezt halála után vejei vették át. Helyén évtizedek óta a Korona üzletlánc cipőáruháza működik.
A Knazovitzky-Kolossváry családi sírbolt a Hosszú temetőben
A Budai úthoz közeledve érdemes egy kitérőt tennünk a Beregszászi utcába. A 10. szám alatti lakóház egykor egyházi tulajdon volt (szóbeli tájékoztatás szerint „apácáké volt”). 2 szintes, magastetős cserépfedéssel. Az alsó rész az utca felé szuterén. Az épület helyén (988. szám) az 1829-es Wüstinger-féle felmérésen beépítés látható.
Kiérve a fővárosba vezető útra egy homlokzati tornyos, hosszúkás téglány alaprajzú, egyhajós, nyeregtetős templomot látunk. A mai Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom elődje, az Aranybulla úti városi iskola, 1931-ben épült oltárfülkével, itt tartották az öreghegyiek vasárnapi szentmiséit. 1945-ben az épület leégett. 1948-65 között a kisrészben helyreállított romépületben miséztek. A Magyarok Nagyasszonya oltárképet Bory Jenőné festette és adományozta. A rom elbontása után e helyen épült a mai templom, kezdetben kápolnaként 1965-ben. A 80-as évek végén mellette emeletes plébánia épül társadalmi munkában. 1980-ban kívül, belül restaurálták, és új liturgikus tér létesült. 1984-ben a lelkészség plébánia rangra emelkedett. A mai templom az egykori kápolna bővítésével épült 1995-ben, tervezte Schulz István. A homlokzat tömzsi toronyalja, a kétoldalt haránt kilépő támpillérszerűen ható falszakaszokkal és az utána következő két, félköríves ablakot hordó épületszakasz a korábbi templomépület része. Az új épületrész magasabb, szélesebb. Szentélye egyenesen záródik. A szentély szép faszobrait, a Szent Család alakját és az egykori kápolna képét, Léderer Tamás faragta. Az új épület falain nagyméretű íves ablakok. A templom kertjében ismeretlen eredetű, barokkos jellegű síremlék áll. A háború utáni helyreállítás idején került elő. Tetején Mária szobrocska látható a Kisdeddel. Felirata sérült, olvashatatlan.
Az Aranybulla úti iskola romjai 1946-ban, Tóth Károly felvételén
Talán a fentiekből is látszik, mennyi értéket hordoz Székesfehérvár valamikori szőlőhegyének egyetlen utcája. Érdemes nyitott szemmel járni a városban, és felfedezni épített örökségünket. Egy csendes nyári estén nagy sétákat tehet, aki szeretne ismerkedni a környezetével.
További érdekes cikk az Öreghegy történetéről:
Szöllőhegyi történelem - Székesfehérvár népe három hónapig itt mulatozik
