Székesegyház belső. A templom 1938-ban, Szent István király ünnepi évében nyerte el a bazilika rangot XI. Piusz pápa jóváhagyásával.
Az első kiemelkedő újkori esemény az önálló Székesfehérvári Egyházmegye létrejöttével összefüggésben az egykori Szent Péter templom lett a püspöki székesegyház, amelyet az államalapító király tiszteletére szenteltek fel – szintén az ő nevét viselte a reformkortól 1949-ig a mai Arany János utca és 1903-tól az egyházmegye kultúrotthonának legrégebbi és legnagyobb terme, ma pedig hitoktatási és művelődési házként a teljes intézmény –, alakját szobor és festmények formájában is megjelenítve. A püspökséget alapító Mária Terézia királynő támogatta a templom barokk stílusú átépítését, s az új egyházmegyének ajándékozta a Raguzából (ma: Dubrovnik) visszahozott fejereklyét, amelynek őrzési helye a székesegyház lett. A templom 1938-ban, Szent István király ünnepi évében nyerte el a bazilika rangot XI. Piusz pápa jóváhagyásával.
Maga az ünnepi évad meglehetősen hosszúra nyúlt: közvetlen előzménye volt az 1930-31-es Szent Imre ünnepségek sorozata a herceg halálának 900. évfordulójára emlékezve.
Bár Horthy Miklós kormányzó 1936. augusztus 20-án intézett felhívást Gömbös Gyula miniszterelnökhöz a két évvel később megtartandó ünnepélyes országgyűlés előkészítésére, a Belváros jelentős építkezései, szerkezeti és homlokzati átalakításai már az ünnep jegyében, az arra való méltó felkészüléstől indítva zajlottak. Ilyen volt a Városháza tömbjének kialakítása és az ezt kísérő nagyobb átalakító munkálatok.
A Rózsáskertben 1890-ben fürdőtelep létesült. Ezt 1926-ban Tőke József építési vállalkozó korszerű uszoda-, gőz-, kád- és strandfürdővé alakította át, a telep pedig Szent István nevét kapta, így a törvényhatóság lemaradt egy nagy lehetőségről, hiszen a Városi Strandfürdő 1934-ben nyitotta meg kapuit, és ugyanazt az elnevezést mégsem lehetett alkalmazni.
A Rózsáskerti strand egy ’40-es évek elején kiadott képeslapon (részlet)
Három később létesült intézmény esetében viszont az építtetők tudatosan éltek a névválasztás lehetőségével: az egyik a mai Széna téren álló, Thomas Antal által tervezett modern Központi Elemi Iskola volt. Ennek ünnepélyes átadása 1938. május 22-én történt Horthy Miklósné és Hóman Bálint kultuszminiszter, a város országgyűlési képviselőjének részvételével, szavalókórussal, az országos tanügyi kiállítás megnyitásával és más eseményekkel, ugyanezen évben nyílt meg a Szent István király nevét viselő, Széll László tervezte, a vasútállomás mellett felépült Középfokú Gazdasági Tanintézet, míg a Csánk Rottmann Elemér tervei alapján épült ciszterci gimnáziumot 1941-ben vehették birtokba a diákok és tanáraik.
A püspökség kertjében 1936. április 16-án délután ejtették meg az első, ünnepélyes kapavágásokat. Az eseményen Shvoy Lajos megyéspüspök mellett részt vett Hóman Bálint, Csitáry Emil polgármester és gróf Széchényi Viktor is, majd átadták a munkaterületet. Ezzel elkezdődtek az egykori koronázó bazilika romterületének ásatásai, a feltárással párhuzamosan pedig, az itt állt Eisenbarth-ház elbontását követően Lux Géza tervei nyomán a mauzóleum építkezése.
A mauzóleum vöröstéglás épületében helyezték el az István király 1083-as szentté avatására készült, 1812-ben a fővárosba szállított és 1938-ban visszatért szarkofágot.
A falak díszítésével Aba-Novák Vilmos festőművészt bízták meg, aki 1940-re elkészítette a Szent Jobb és a Szent Korona legendáját, valamint az Árpád-ház családfáját.
A seccókon, azaz a megszáradt vakolatra felvitt festményeken helyi, megyei és országos méltóságokat is ábrázolt a mester az adott kornak megfelelő öltözetben, ám felismerhető formában. Éppen ezért ezeket az alkotásokat a II. világháború után lemeszelték, de Árkayné Sztehlo Lili színes üvegablakai nem szúrták az akkori hatalom szemét, ezért azokat, mivel a háborúban megrongálódtak, helyreállították.
A Szent Jobb 1938. június 1-jén, az ünnepélyes országjárás részeként érkezett Fehérvárra az Aranyvonattal. Az ünnepélyes körmenetben Szent István király fejereklyéjét is körülhordozták.
A mauzóleum épülete már állt, amikor 1938. május 22-én Horthy Miklós kormányzó mintegy 1900 férfiút avatott vitézzé, elsőként Imrédy Béla miniszterelnököt. A frissen avatottak között volt Aba-Novák is, aki a Városháza emeleti folyosóján három festményen örökítette meg az ünnepi év eseményeit. Ezek, bár évtizedekig nem láthatta senki, Molnár Tibor városi főmérnöknek köszönhetően menekültek meg. Szintén ezen a napon avatta fel a kormányzó az ünnepi év megnyitása és a város török alóli felszabadulásának 250. évfordulója alkalmából Medgyessy Ferenc Török-kútját a felette lévő, csatajelenetet ábrázoló domborművel, s feliratával: „1543-1688 Szent István állja itt mindig a vártát”.
Az ünnepségek keretében Horthy Miklós kormányzó koszorút helyezett el a Romkertben kialakított Osszárium (a Fehérváron eltemetett királyok és családtagjaik földi maradványait őrző csontkamra) fedlapján.
A Városháza díszudvara adta a helyszínét az augusztus 18-i ünnepi országgyűlésnek.
Szent István iktatta törvénybe az évente Fehérváron kötelezően megtartandó törvénylátó napokat, ahol a mindenkori király az országnagyok jelenlétében és beleegyezésével alkotott törvényeket, hozott döntéseket. E törvénylátó napok emlékére került sor az eseményre a törvényhozás két háza, valamint lelkes közönség részvételével. Az országgyűlés elfogadta az Imrédy miniszterelnök által beterjesztett, saját kézjegyével ellátott törvényjavaslatot Szent István király emlékének méltó ápolásáról, törvénybe iktatásáról és augusztus 20. nemzeti ünneppé nyilvánításáról, majd a kormányzó ellenjegyezte az elfogadott határozatot. Aba-Novák ezt az ünnepélyes országgyűlést jelenítette meg az egyik városházi seccón.
Imrédy Béla ünnepélyes körülmények között terjesztette be a Szent István történelmi érdemeinek elismerésére vonatkozó törvényjavaslatot a Városháza díszudvarán.
A Vármegyeháza előtti téren leleplezték Sidló Ferenc bronzból készült Szent István lovasszobrát.
Az alkotás a király hadvezéri erényeit hangsúlyozza. Az uralkodó jobbjában keresztet tart, öltözete keleties, arca pedig a honfoglaló ősök vonásait tükrözi. A szobortól nem messze, a Vármegyeháza szomszédságában ez évben átadott TÉBE-bérház zárterkélyének feliratán is megjelenik a szent király emléke: „Építette a Takarékpénztárak és Bankok Országos Nyugdíjpénztára 1938-ban Szent István esztendejében”.
Az ünnepi évad utolsó nagy eseménye a Fehérvári jog emlékmű, népszerű nevén az Országalma 1943 szeptemberi felavatása volt. Ohmann Bélának a Török-kút és Romkert között álló alkotásának talapzatán három évszámot láthatunk, az egyik az akkor Szent István koronázásának éveként megjelölt 1001, a török alóli felszabadulásra emlékeztető 1688, valamint a felszabadulás és a szent király halálának évfordulója: 1938. A névadó országalma gömbjén körbefutó szalagon egy latin nyelvű mondat olvasható: „Libertates Civitati Albensi a S. rege Stephano concessae”, magyarra fordítva: „Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta”.
