Ő volt az a történész, aki először leírta, hol van Géza fejedelem sírja

Jan Długosz 1415. december 1-jén született a lengyelországi Brzeżnicában középnemesi család sarjaként. Tanulmányai elvégzése után Zbigniew Oleśnicki (1389–1455) krakkói püspök jegyzője, később titkára lett. Neki köszönhetően kapta meg előbb a klobuczki plébánia javadalmát, majd krakkói kanonoki stallumát, mellette kezdte meg diplomáciai és királyi tanácsadói tevékenységét, és feltehetően az ő révén ismerkedett meg a Vitéz János (1408–1472) köré szerveződő magyarországi humanista körrel is.

Magyarországon 1440-ben járt először Oleśnicki és a leendő I. Ulászló magyar király (1440–1444) kíséretében. Tevékenysége során számos alkalommal kapcsolatba került különböző magyar ügyekkel. Ő alapította – feltehetően 1454-ben – a krakkói egyetem magyar hallgatóságának lakhatásul szolgáló Bursa Hungarorumot. 1449-ben a Hunyadi János és Jan Jiškra közötti béke létrehozásában közreműködött, az 1468 óta tartó cseh-magyar háború idején több alkalommal tárgyalt Mátyás magyar király (1458–1490) delegáltjaival, valamint a Kázmér lengyel herceget vele szemben 1471-ben Magyarország trónjára invitáló, Krakkóba érkezett magyar küldöttséggel is. Részt vett az 1474. évi lengyel-magyar megállapodások, valamint az 1479-ben ratifikált olmützi béke megkötésében, amelynek előkészítése kapcsán, 1478-ban járt utoljára hazánkban.

Długosz egyházi és diplomáciai pályafutása mellett számos hagiográfiai, egyháztörténeti és történeti tárgyú munkát írt. Fő műve, az Annales seu Cronicae Regni Poloniae (Lengyelország évkönyvei avagy krónikája) Lengyelország történetét mutatja be a kezdetektől 1480-ig. A terjedelmes munka jelentőségét magyar szempontból az adja, hogy Długosz nemcsak országa, hanem lényegében egész Közép- és Kelet-Európa történetét feldolgozza, s a lengyel belpolitikában betöltött szerepének, továbbá diplomáciai tevékenysége során szerzett ismereteinek köszönhetően saját korára nézve elsőrendű forrás.

Magyar források felhasználásával bevette művébe többek a Szent István születését megjövendölő látomásokat és a koronaküldés eseményét, tőle származik I. Ulászló székesfehérvári királyavatásának részletes leírása, amit szemtanúként örökített meg, valamint helyben szerzett saját értesülését dolgozva be munkájába feljegyezte, hogy Géza fejedelem nyughelye a székesfehérvári Szent Péter és Szent Pál-templomban volt.

Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette.