A Városháza épülettömbjéhez tartozó Zichy-palota homlokzatán 1945 tavaszán csatajeleneteket ábrázoló nagyméretű képek jelentek meg, egy óriási Sztálin-portréval kiegészítve. A kompozíció díszkivilágítást is kapott. Ezt örökítette meg a fenti esti felvételén Molnár Tibor városi főmérnök.
Emlékállítás köztéren és temetőben
Székesfehérváron március 23-án véget értek a fegyveres harcok, a szovjet csapatok pedig berendezkedtek a városban. Megkezdték a korábban közterületen elhantolt katonák és civilek összegyűjtését, hogy tisztességes temetésben részesítsék őket. Felszámolták például a bíróság épülete előtti ideiglenes sírhelyeket. A Polgári Lövölde területén, a kanyarban hősi temetőt hoztak létre. Az egyszerű fejfákon 502 nevet tüntettek fel. A későbbi kutatások után, amikor a puritán síremlékeket gránit táblákra cserélték, összesen 4138 fő: orosz, azeri, belorusz, kazah, ukrán és moldáv származású férfiak, köztük 345 tiszt, valamint négy civil áldozat neve került megörökítésre. A sírkert középpontjában már 1945-ben egy grandiózus obeliszket állítottak, rajta négy, a katonák hősi áldozatvállalását hangsúlyozó emléktáblával. A bejáratnál két fegyveresen posztoló katona szobrát állították fel. A betonból készült alkotásokat a Vörös Hadsereg székesfehérvári parancsnoksága rendelte meg Bory Jenőtől. A temető melletti és az út túloldalán, a háborúban megsemmisült Méntelep épületei helyén fekvő térséget Béke térnek nevezték el. Ma már itt, a lakótelep által körbeölelt parkban áll Mikus Sándor 1961-ben a Zichy ligetben felavatott Hősi emlékműve, a helyiek által Vasmarcsának nevezett egészalakos, kezében pálmaágat tartó nőalakja.
A katonák emlékét más formában is megőrizték. A Berényi úti Feltámadás (Csutora) temetőben, a kápolnától távolabb, de a központi résztől nem messze egy, a hősök dicsőségét orosz és magyar nyelven hirdető emléktáblával kiegészített, a Béke térinél jóval kisebb obeliszket emeltek, rajta pálmaággal, előtte öt kisebb sírtáblával.
Szovjet katonai emlékhely a Csutora temetőben.
A harcok elültével megindult a köztéri emlékállítás is, ráadásul nem akármilyen formában. A város főterén áprilisban már mindenki láthatta, hogy a romok eltakarítás és a helyreállítás sem lehet fontosabb, mint a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió dicsőségének hirdetése. Az Országalmát „bedobozolták”, azaz körülötte egy kezdetleges emlékművet hoztak létre, a tetején díszelgő ötágú vörös csillaggal. Négy oldalára a szovjet fegyveresek diadalát bemutató jelenetek kerültek, alattuk cirill betűs feliratokkal. Az egykori Zichy-palota homlokzatára hasonló ábrázolások kerültek, egy óriási Sztálin-portréval koronázva. A volt Deák Áruház oromzatán a korábbi, zsidó származásuk miatt tulajdonuktól megfosztott, 1944-ben deportált tulajdonosok nevének csak első két betűje maradt meg a háború után. A földszintet és az első emeletet deszkafallal borították, amelyre szintén egy, a várost nemrég elfoglaló fegyvereseket dicsőítő installáció került.
A Városház tér 1945 tavaszán, Molnár Tibor felvételén.
Épületek átlényegülése
Bár a háború befejeződött, a pusztítás véget ért, Székesfehérvár lakossága még nem lélegezhetett fel. Az emberek egyre inkább azt tapasztalták, hogy a felszabadítóként érkező katonák tartós berendezkedésre készülnek. Ennek tanúi például a Monarchia idején épült, szovjet fennhatóság alá került, a 80-as évek végére leamortizálódott laktanyák, a későbbi tiszti lakóház-építések, a Téli Gazdasági Iskola átlényegülése „orosz iskolává”, vagyis a szovjet zárványok kialakulása a városon belül.
A koncentrációs táborokban felszabadult, az elképzelhetetlenből élve hazatérő, Auschwitz-Birkenaut vagy Dachaut túlélt zsidó lakosság itthon megtapasztalta a teljes bizonytalanságot. A deportáltaknak alig egytizede maradt életben. Két zsinagógájuk elpusztult, bár a neológok Rákóczi utca – Várkörút sarkán álló istentiszteleti helyét, ha romjaiban is, még használni tudták. A Simor utcai ortodox zsinagóga sorsa egyértelmű volt, mivel az egyébként is kisszámú hitközségnek alig maradt túlélője. A két közösség egyesült, és első rabbijuk, dr. Komlós Ottó ünnepélyes beiktatását a Belváros szélén álló épületben tartották, ezzel is megmutatva, hogy itt vannak ismét. A zsinagógára 1949-ben a városvezetés mondta ki az ítéletet, amikor kötelezte a hitközséget annak saját költségen való elbontására. Ekkor már a mai Várkörút 19. alatti ingatlanjukat használták, amelyet még Grünfeld Jakab és neje építtettek aggintézetként.
A hitközség ma is használatban lévő egykori szeretetházának várkörúti kapuja.
Veszteségek a háború után
Nemcsak a szovjet csapatok által elfoglalt és birokba vett épületek szenvedtek károkat 1945-től, hanem több olyan is, amelyeket nem hasznosítottak saját céljaikra. A vármegyei is városi múzeum Bognár utcai épülete – ma Országzászló tér 3. – súlyosan megrongálódott a harcokban, több tüzérségi találatot kapott, a homlokzatot ennek nyomai tarkították. A környékbeli robbanások okozta légnyomás az össze ablakot betörte, az intézményben legtovább tartózkodó Lencsés József altiszt által vezetett munkanaplót egy repeszdarab ütötte át. És történt egyéb veszteség is. Számunkra egyelőre ismeretlen személy 1945-ben számba vette, milyen kár érte az épületet 1939. szeptember 1. óta. Ebben a ceruzával írt kimutatásban szerepel egy érdekes felosztás: 1944. december 24-1945. január 22., valamint 1945. március 22-április 6. között keletkezett károk. Alatta három sorban feljegyezve: „felszabadítással kapcsolatos események/rongálás/könyvtár 20%-os kár elhurcolás”. Szintén korabeli feljegyzésekből tudható, hogy a múzeum természetrajzi gyűjteményének jelentős része a fenti időszakban semmisült meg. Ami megmaradt, az többnyire a ciszterci gimnázium biológia szertárába került. Már a szovjetek 1944 téli közeledése előtt megszületett a döntés: a legértékesebb anyagot a gimnázium és a Horthy Miklós nevét viselő kultúrház légópincéjében kell elhelyezni. Csók István 1895-ben készült, 6x4 méteres festményét, a Báthory Erzsébetet, valamint Paczka Ferenc alkotását, a szintén nagyméretű Emese álmát Dormuth Árpád igazgató kezdeményezésére szakszerűen eltávolították a keretükből, hogy a vásznakat feltekerve tárolják, ám feltehetően az ostrom idején mindkettőnek nyoma veszett. A Báthoryról 1956-ban egy egykori hadifogoly hivatalos feljegyzésben úgy nyilatkozott, látta a képet egy ausztriai város reneszánsz kastélyának falán. Az osztrák hatóságok visszajelzése nyomán a kép sosem volt ott. Egy másik visszaemlékezés szerint szovjet katonák vitték magukkal, és az egyik városi épület ebédlőjének falára helyezték, bekeretezve. Valódi sorsáról azóta sem tudunk semmit.
Csók István festményéről felvétel a Vasárnapi Ujság 1895. szeptember 29-i számában.
1945 tavasza tömegek számára jelentett valódi felszabadulást. Az új rendszer azonban a szovjet fegyverek árnyékában, Sztálin utasításai nyomán bontakozott ki. A rövid demokratikus időszakot a kommunista fordulat követte, koncepciós perekkel, folytatódó jegyrendszerrel és beszolgáltatással, államosítással, s ezt Székesfehérvár lakossága is megszenvedte.
.jpg)