Ott sétálok a Haleszban, ahol először csókra emelted a szád az őszi fák között és most is ott ülök a padon, ahol az őszi napsütés megcsillantja még nyarunk melegét. Az öreg tölgy alatt az ágak ugyanúgy állnak és lepelként védik a földet, melyen lépteink tovatűnnek. Az őszi park megsimogat, álmod hever a lábam alatt, közeleg a tél, belepi a dér és majd tavasszal újtra életre kél.