-
Kis irodalmi séta
Székesfehérvár történetében a kultúra, így az irodalom is fontos helyet foglal el. A város számos írónak, költőnek adott otthont. Néhányan heteket, mások hónapokat, sőt, éveket töltöttek itt. Egyesek életük jelentős részét a városban élték le. Emléküket ma táblák és szobrok, sőt, utca- és térneveink is őrzik.
2026.09.12. -
Varkocs emlékére
Csendes koszorúzást tartottak csütörtökön délelőtt Székesfehérvár Belvárosában Varkocs György tiszteletére. Székesfehérvár hős várkapitánya 1543. szeptember 3-án, a törökök ellen vívott küzdelemben vesztette életét.
2026.09.03. -
Székesfehérvár bölcsőtől a sírig - 1031. szeptember 2-án hunyt el Szent Imre herceg
Az Intelmekben testet öltő atyai gondoskodás dacára a „legfőbb hatalom” másként döntött: István királynak, az apának meg kellett érnie felnőtt fia elvesztését is. Imre herceg 1031. szeptember 2-án halt meg.
2026.09.02. -
Öreghegyi emlékek a XX. századból
Székesfehérvár legrégebbi szőlőhegye ma is kiváló termőterület, de mára sokkal inkább lakott, sűrűn beépített városrészként él a köztudatban. Az építkezések a múlt században indultak meg igazán, amikor a város vezetése felhagyott a kintlakás több évszázados tiltásával, 1929-ben pedig az addigi dűlőutak a trianoni békediktátum által elszakított felvidéki települések nevét kapták. A présházak és nyaralók mellett megjelentek a lakóházak, s ez magával hozta az iskolaépítéseket.
2026.08.28.
Koszorú a flossenbürgi koncentrációs táborban meghalt fehérváriak emlékére
Székesfehérvár koszorúját - leszármazotti érintettség okán - az alább írás szerzője helyezte el Magyarország koszorúja mellett, ott ahol a táborban elhunytak maradványai találhatók.
1938 és 1945 között több mint százezer embert tartottak fogva embertelen körülmények között a flossenbürgi koncentrációs táborban és altáboraiban.
A fogva tartottak közül több mint harmincezer ember nem élte túl a kegyetlen kényszermunkát. 1944-45 telén a betegségek, az éhezés és a kimerültség következtében haltak meg a legtöbben a táborban.
Abt Károly, Skoda János, Stéger Ferenc, Marton István, Horváth István, Szücs Gyula, Palkovics József és Lőwinger Ferenc neve olvasható a Csutora temető egyes parcellájának emlékművén. Ők az egykori Magyar Építőipari Munkások székesfehérvári csoportjának tagjai voltak és egyikük kivételével mindannyian a fossenbürgi koncentrációs táborban és altáboraiban haltak meg.
1944 november elején otthonaikból hurcolták el őket. Először a Komáromi Erődben kialakított gyűjtőhelyre hajtották, majd onnan vagonokban szállították tovább őket a flossenbürgi koncentrációs táborba. Volt aki néhány héten belül meghalt közülük és volt, aki öt hónapot szenvedett embertelen körülmények között.
A megemlékezésen az egykori foglyok leszármazottai mellett Markus Söder bajor miniszterelnök, Tobias Reiß a bajor parlament alelnöke, Claudia Roth Kultúráért és Médiáért felelős német szövetségi kormánybiztos is megemlékezett a tábor felszabadulásának nyolcvanadik évfordulójáról. Húsz országból, mintegy ezren rótták le kegyeletüket és emlékeztettek arra, hogy ilyen szörnyűség soha többé nem fordulhat elő.