Székesfehérváron a középfokú oktatás immár több mint háromszáz éves múltra tekint vissza. Az első intézmény a mai ciszterci gimnázium elődje volt, amelyet 1724-ben a jezsuita rend indított el. A helyén álló tekintélyes méretű, kétemeletes épület nemrég megújult. Ennek apropóján érdemes elidőznünk a múltban.
Jezsuiták, pálosok és ciszterciek – három rend, egy közös cél
A város 1688-ban szabadult fel a majd’ másfél évszázados török uralom alól. Széchenyi Pál veszprémi püspök ekkor telepítette le a Jézus Társasága szerzeteseit, akik az országban elsőként újraindították a tanítást. Az oktatás kezdetben rendszertelenül, 1702-től már négyosztályos rendszerben folyt. A tanerő- és helyhiány nehezítette az oktató-nevelő munkát, így az hosszú időre szünetelt. A helyzet 1724-ben rendeződött, amikor az iskola újranyílt, immár négy grammatikai osztállyal és két tanárral mint kisgimnázium, majd 1737-ben hatosztályos lett.
A jezsuiták nemcsak iskolát, hanem rendházat és templomot is építettek a városban. Ezek 1756-tól egy nagy tömböt alkottak. A tanárok között megtaláljuk a nyelvész és műfordító Rájnis Józsefet, Baróti Szabó Dávid költő-nyelvújítót és Pray Györgyöt, aki 1764-1766 között igazgató is volt. A rend 1773-ig tevékenykedhetett, ekkor XIV. Kelemen pápa feloszlatta, a tanárok világi papként még 1776-ig működtették az intézményt.
Ekkor egy új, mindössze egy évtizedes korszak kezdődött: a pálosoké. A magyar alapítású szerzetesközösség tagjai a diákokat az anyanyelv szeretetére oktatták és a hazafias lelkületre nevelték. Mária Terézia fia, II. József trónralépésével megváltoztak a viszonyok. Ányos Páltól, a halála előtt a gimnáziumban néhány évet eltöltött tanártól származik a „kalapos király” elnevezés, utalva arra, hogy József nem koronáztatta magát magyar királlyá. A németesítő törekvések hangos ellenzője már nem érte meg rendjének az uralkodó általi 1786-os feloszlatását. Nem így Virág Benedek, aki egyházmegyei világi papként megmaradhatott állásában, és csak 1794-ben költözött a fővárosba. Tanára volt például Pyrker János Lászlónak, a költőként is elismert későbbi egri érseknek.
Ányos Pál és Virág Benedek emléktábláit 1905-ben helyezték el a rendház homlokzatán. Pete Gyula fényképész az ünnepélyes avatást megörökítő felvételén látható a jeles növendék, Vörösmarty Mihály 1900-ban, születésének 100. évfordulóján hasonló ünnepség keretében felavatott táblája is.
Az iskola 1786-os államosítása után neve Magyar Királyi Gimnázium lett, Benyák Bernát piarista szerzetes igazgatásával. Benyák tervezetet dolgozott ki a hazai iskolarendszer korszerűsítésére, a tananyag polgári igényekhez való igazítására, szorgalmazta a magyar oktatási nyelv használatát közép- és főiskolai szinten, és szükségesnek tartotta a magyar nyelvtan tanítását már a népiskolákban is. Nevét ma – ahogy Ányosét és Virágét – utca őrzi a Felsővárosban.
A korábban megszüntetett rendeket I. Ferenc állította vissza a 19. század első éveiben. A székesfehérvári gimnázium ennek köszönhetően került 1812-ben a zirci központú ciszterciek fenntartásába, első igazgatója Villax Ferdinánd lett. A ciszterci nevelést meghatározta a hazafias szellem, különösen a reformkor és a szabadságharc időszakában. A méltán nagynevű diákok közül kiemelkedik Pauer János egyháztörténész, régészeti író, püspök, Simor János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek, Reguly Antal nyelvész, Szalay László történész, Vajda János és Vörösmarty Mihály költők, Ybl Miklós építész, Semmelweis Ignác orvos és az első polgári származású miniszterelnök, Wekerle Sándor. Az ő életművük jelzi, milyen sikereket értek el az oktatásban a derék zirci atyák.
Az iskola népszerűségét mutatja, hogy a 19. század harmadik harmadára már kicsinek bizonyult a tanulók számára, éppen ezért Rezutsek Antal apát egy újabb, kétemeletes épületet emeltetett a régi helyére. A tervezési munkálatokat a székesfehérvári Stadler Katalin és Brein Ferenc vállalkozók végezték. Az új alma matert díszes kapuval látták el, bejárata fölé az építésre utaló, annak évszámát is megőrző latin nyelvű felirat, azaz kronosztikon került.
Klökner Péter 1879-ben készült felvétele a gimnázium Iskola utcai új épületével, tanulókkal és a városok akkori jellegzetes alakjával, a lámpagyújtóval.
Az iskola egy gyermek szemével
Az 1872-ben született Bilkey Ferenc, Felsőváros legendás plébánosa ugyancsak a gimnázium tanulója volt. 1942-ben, a Ciszterci diákszövetség közgyűlésén felolvasott írásában így emlékezett vissza kezdeti félelmeire: „[...] Emlékszem mikor az áldott jó édesapám majdnem 60 esztendővel ezelőtt kézen fogott és elvezetett a fehérvári gimnázium óriási, oszlopos, sötét márvány kapuja elé és azt mondta:
- Nézd kisfiam! idejársz majd iskolába tanulni.
Még most is érzem a szent borzadályt, mely csontjaim velejét is átjárta.
- Ebbe a nagy épületbe?
- Igen ebbe a gyönyörű szép épületbe.
Néztem a rengeteg felhőkarcoló falakat, az óriási ablakokat, az egész épület szörnyűséges arányait, amelyekben, mintha a mesebeli Minotaurus elevenedett volna meg előttem, mintha kitátotta volna az óriási éhes száját és azt kiáltotta volna felém:
- Hám! bekaplak te kisgyerek! Mit akarsz itt te, kis falusi vakarcs! hiszen mindjárt megeszlek, mert éhes vagyok és csak az ilyen kis gyerekek apró csontjai kellenek a gyomromnak, mint amilyen te vagy!
És a nagy éhes szörnyeteg csakugyan elnyelt engem.
Nem hiszem, hogy a szegény Izsák aggódóbb szorongással vitte az áldozati fát a vállán, amelyen feláldozták volna, mint én, mikor a nagycsomó könyvet vittem a gimnázium lépcsőin fölfelé.
Bizony a hatalmas gimnázium elnyelt engem. Ha akartam, ha nem, a gyomrába kerültem és lassan emésztette, átformálta egész valómat. [...]”
Pete Gyula 1910 körül készített fényképet a gimnázium kapujában álló gyerekekről. A felvétel rákerült az ez évben végzett Lánczos Kornél és osztálytársai tablójára.
Az utódok visszatekintenek
Az immár Szent István nevét viselő gimnázium 1924-ben ünnepelte fennállásának kétszázadik évfordulóját. A bicentenárium alkalmából Philipp István rajztanár emlékérmet tervezett, amelyet ezüst és bronz változatban adtak ki. Az érem előlapjára a háromszintes iskola és a templom, hátlapjára pedig a szintén Philipp által papírra vetett, a rendház homlokzatát díszítő emléktáblákhoz hasonlóan a Havranek kőfaragó műhelyben készült, a gimnázium hősi halottainak, valamint jeles tanárainak és tanulóinak névsorát őrző emlékmű került. Az alkotást november 9-én avatták fel. Az ünnepséget gróf Zichy János kultuszminiszter beszéde nyitotta meg, majd Mátray Rudolf főigazgató köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett a tervezésben és kivitelezésben. A koszorúzás után dr. Werner Adolf zirci apát ismertette az intézmény két évszázados múltját, végül gróf Klebelsberg Kuno – szintén egykori növendék – nagyhatású szónoklatában a jövőért való munkálkodásra buzdított mindenkit. Nagy álma megvalósulását, az új, korszerű reálgimnázium felépítését már nem láthatta, arra pedig végképp nem számított, hogy egykor majd az ő szobra „jön” szembe a járókelőkkel.
Osztálykép 1925-ből, háttérben „Az iskola hős és jeles fiainak” állított emlékművel. A tanulók között Cséplő Pál latin- és magyartanár.
