Akinek az Isten két szem helyett négyet adott – 885 éve halt meg II. (Vak) Béla magyar király

A teljes írás a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont közösségi oldalán olvasható! 

Vak Béla köztudomásúan nagybátyja, Könyves Kálmán király (1095–1116) kegyetlen ítélete folytán, de végsősoron apja, Álmos herceg bűnének ártatlan áldozataként szenvedte el (apjával együtt) a megvakíttatást 1115-ben, amikor még csak 6–7 éves gyermek volt.

Kálmán és Álmos testvérharca így rövid ideig az előbbi javára dőlt el: rövid ideig, mert Kálmán fia, II. István (1116–1131) nem hagyott hátra utódot, vagyis a dinasztián belül ágváltással kellett számolni. Figyelemre méltó tény, hogy sem Kálmán állítólagos fia, Borisz (akit házasságtörés miatt elűzött második felesége szült), sem Kálmán leányának fia, Saul nem tudta megszerezni a koronát, amit nem egészen két hónappal II. István halála után, 1131. április 28-án II. Béla fejére helyeztek Székesfehérvárott, a Szűz Mária Bazilikában. II. Béla sikerén a legitimációs-dinasztikus magyar politikai felfogás ismerszik meg: egy vak ember az Árpád-házi vérvonal megkérdőjelezhetetlensége által felülkerekedik tetterős ellenfelein, akik vagy nem tartoznak fiágon a dinasztiához (Saul), vagy ezt aligha lehet róluk elhinni (Borisz). Béla ebbéli értékét az is növelte, hogy nemcsak a múlt kötötte őt az Árpád-házhoz, de a jövő ekkor már őhozzá tudta kötni az Árpád-házat: mire trónra jutott, már apa lett.