110 éve ezen a napon indult a vezetékes ivóvíz szolgáltatás Székesfehérváron

Székesfehérvár híresen jó ízű ivóvizét a Királykút biztosította, egészen 1913-ig, amikorra megépült az első vízvezeték. A kutat, ami a hagyomány szerint a városba érkező királyok felfrissítésére is szolgált egykoron, a 18. században vették körül klasszicista emeletes épülettel, a mai Királykút Emlékházzal.

Székesfehérváron viszonylag korán, már 1913-ban elindult az ivóvíz és szennyvíz csatorna szolgáltatás.

1913 óta üzemelő öntöttvas vezeték az Aszal völgyi vízbázisnál.

Az 1880-as évek környékén a város fejlődése és polgárosodása szükségessé tette, hogy a vezetékes vízszolgáltatás és szennyvízelvezetés kiépüljön. Ennek eredményeképpen megkezdődtek az előmunkálatok és tervezések, amik hosszas elhúzódásuknak és az anyagi forrás hiányának köszönhetően, csupán 1913. augusztusára készültek el. A II. világháború által okozott jelentős károk helyreállítását követően 1947-ben a városi tulajdonú vízmű és hálózata állami tulajdonba került. 1960-ra pedig már három vízmű - a csóri karsztvízforrás, az aszalvölgyi üzemegység és a sóstói üzemegység működött Fehérváron.

A 1960-as években megkezdődött a vidéki szolgáltatás, melynek eredményeképpen 14 település csatlakozott a társasághoz, melynek neve Fejér Megyei Víz-Csatornamű és Kútépítő Vállalat lett. 1975-re 39-cel gyarapodott a vállalathoz csatlakozó községi vízművek száma. (A cég ellátási területe 2013-ig folyamatosan bővült.) A rendszerváltás időszakában változások kezdődtek, a társaság súlyos anyagi problémákkal küzdött a korábban felduzzasztott munkavállalói létszámot le kellett építeni és a vállalat 1994-ben részvénytársasággá alakult.

Napjainkban 115 települést, illetve önálló településrészt lát el a Fejérvíz egészséges ivóvízzel. Csatornaszolgáltatást és szennyvíztisztítást 76 lakott helyen végeznek, így négy üzemmérnökség 300 ezer lakos vízellátását és 260 ezer fő szennyvízelvezetését biztosítja, közel 600 munkavállaló segítségével.

Az 1913-ban lefektetett öntöttvas csövek közül jónéhány még mindig kiválóan működik. „Nemrégiben volt a Kinizsi utcában, egy meghibásodás az új bekötő vezetéken és a kollégák ráástak a régi öntöttvas fővezetékre is, ami gyakorlatilag újszerű állapotban volt” – mondja Laczi Péter a Fejérvíz vezérigazgatója. Hozzátette, hogy az öntöttvas vízvezeték ma is időtálló és a szennyvíz csatornarendszer legjobb anyaga most is az égetett kerámia, ami szintén állja az idők próbáját városszerte. „Az Oskola utcában is javítottuk az 1913-ban lefektetett kerámia szennyvízvezetéket, mert több helyen ellenlejtésessé váltak az idők folyamán a két méter hosszú csövek. A kollégák kiásták és elmosták újrafektetés előtt a csöveket, amik tökéletes állapotban voltak.”

Székesfehérvár a vizek városa

A Rózsaligetben található Csitáry kút már csak egy azok közül a források, kutak közül, amik a századelőn még a város hírnevét öregbítették. A víz nagy kincsnek számított, ugyanis nem volt vezetékes hálózat, volt olyan idő amikor még hivatásos vízhordók vitték a vizet a Székesfehérváron. A századelőn azonban elindult a közműrendszer építése, így a híres kutak, ahol néha sokadalmak jöttek össze, kezdték elveszíteni népszerűségüket.

Sokan megfordultak annak idején a Királykútnál, amit bizonyítanak a régi fényképek is. Kovácsműhely is volt mellette, ezek pedig általában forgalmas helyekre települtek. A vízhordás rendjét is szabályozta egykoron a város: délelőtt a Belváros, míg délután pedig a Felső- és Víziváros számára hordták a vizet és a város állandó vízhordókat is alkalmazott. A Belvárosban néhány helyre be is vezették a vizet, azonban ez a 18. században nem volt túl gyakori. Zichy grófné a Belvárosi palotájába (mai Városháza) a víz bevezetéséért például 400 forintot fizetett a városnak. 1911 és 1913 között pedig mintegy 50 km-nyi vízvezetéket építettek Székesfehérváron és 1913. augusztusában elindult az ivóvíz szolgáltatás. 1933-ban építették meg az Aszal völgyi után a sóstói kutat, ez egészítette ki akkoriban a város vízellátását.

A kútfúrások következményeként megannyi híresen jó vizet adó forrást sikerült találni.

Székesfehérvár egykoron híres volt ásványvizeiről is. A századelőn ismert volt, a Felmayer-gyári, az Árpád-fürdői, a György és a Zsuzsanna forrás, illetve a strand környéki forrás. Ez utóbbinál melegvizet kerestek, azonban a máig jól ismert Csitáry vizet találták.

Egykoron palackozták is ezeket a vizeket Fehérváron. A mai Alba Pláza alatt egykoron közép Európa legnagyobb vastartalmú vizet szolgáltató kútja volt található, amit a bevásárló centrum építésénél sajnos bebetonoztak az akkori építtetők, mondván, hogy nem megmenthető. Az Árpád-fürdő is eredetileg a természetes gyógyvizekre épült, a gyógyulni vágyók pihenése miatt építették hozzá annak idején a mára már lebontott Árpád Szállót.