Az 1943-ban Szathmáry Sándor városi műszaki tanácsos által készített térkép részlete
A mai Belváros utcáinak és tereinek elnevezésénél a középkorban még más szempontok érvényesültek, mint később. Tudunk ugyan a Szent Péter és a Szent Bertalan utcákról, de a többi ekkoriban még lakosaik (kanonokok, németek, latinok) vagy méretük (nagy, kis) alapján kapta a nevét. Az északi külváros ekkor a „Budai” nevet viselte, míg a nyugati irányban létrejövő Palotai külvárosban foglalkozások nevét örökítették meg, mint zsemlyesütő, halász, a 18. századtól pedig a vízigényes tobakos, tímár mesterségek és az ezekhez kapcsolódó anyagok, például a cserszömörce váltak névadókká.
A személynevek tekintetében még a reformkorban is a szentek domináltak: Péter(-Pál), István, Imre, János, Anna, soruk pedig a 20. század elején tovább gyarapodott, főleg Árpád-házi szentekkel és boldogokkal, ám az előző századfordulón, s különösen a múlt század első két évtizedében egyre több jeles fehérvári polgárnak állítottak emléket utcanévadás révén.
A mai Vörösmarty tér az 1850-es évektől gróf Széchenyi István nevét viselte. Az 1866-os szoborállítás után nevezték el a költőről a Belvárost délről lezáró ligetet, majd teret. A Felsővárost délről határoló területen 10 esztendővel később jött létre a hangulatos liget, amelynek elnevezésével a város gróf Zichy Jenő megyei földbirtokos, országgyűlési képviselőnek mondott köszönetet. Zichy ekkor sem dőlt hátra: 1879-ben és 1906-ban egy-egy országos iparkiállítást szervezett Székesfehérváron. A Horthy-korszakban a liget keleti oldala az angol Rothermere lord, a nyugati a német Vilmos császár nevét viselte, közben a Magyar Király szálloda előtti teresedés rövid időre felvette gróf Apponyi Albert, a trianoni tárgyalódelegáció vezetőjének nevét.
A Városháza előtti teret még 1917-ben nevezték el az uralkodó, IV. Károly tiszteletére Károly király térnek, 1930-ban pedig özvegye, Zita királyné lett a Budai út Várkörúttól a Deák Ferenc utcáig terjedő szakaszának névadója. A kezdeti szakaszt gróf Klebelsberg Kunó emlékének dedikálta a város, de végül mindkettejüket eltüntették, hiszen a ’40-es évek végén a Vöröshadsereg jobban csengett. Ekkor lett a Várkörútból Népköztársaság út, a Deák Ferenc utcából néhány évre Sztálin, majd – mivel annak folytatása volt – József Attila utca, az Új Várkörútból, amelyet a vasútvidéki templom építése idején Prohászka Ottokárról neveztek el, egészen a rendszerváltásig Lenin út.
A Belváros egyik legrégebbi utcája ma a világon szinte mindenhol ismert zeneszerző, Liszt Ferenc nevét viseli.
A középkorban névadója a városból nyugati irányba vezető Sziget-kapu vagy Palotai-kapu volt, de a 18. században az itt dolgozó mézesbábkészítőkről Bábsütő utcának is nevezték. A mai 1. szám alatti épület a 19. század első éveiben szolgaegyházi Marich Tamás császári és királyi kamarás, udvari tanácsos tulajdonában volt, s házasság révén lett magyarszőgyényi Szőgyény Lászlóé, aki felvette felesége családnevét is, így gyermekeiket már a Szőgyény-Marich családnévvel anyakönyvezték. A Csór községben birtokos László a kiegyezés előtti években Fejér vármegye teljhatalmú királyi biztosa, tulajdonképpeni főispánja lett. Nagy erőkkel támogatta a kultúrát, különösen a városi színjátszást, szorgalmazta a Vörösmarty-szobor felállítását, és komoly szerepe volt az 1879-es országos iparkiállítás Fehérvárra hozatalában. A közéletből való távozása után sem hagyta magára a várost. Neki köszönhetően épült meg a közös hadsereg laktanyája, s így a katonaság helyben maradhatott, ráadásul létszámát is megnövelhették. 1893-ban bekövetkezett halála után az utcát, ahol palotája állt, róla nevezték el. Példáját fia, az ifjabb László is követte, egyik lánya, a pártában maradt Júlia pedig jótékonysága révén vált a társasági és közéleti egyik központi alakjává. A népnyelvben a család nevét, amelynek helyes ejtése Szőgyéni Marics, sokféleképpen forgatták, így volt Szőgyény, Szőgyén, Szőgyi, sőt Szőnyi Maris is. Ebből adódhatott, hogy egy budapesti kiadó képeslapján – az illető valószínűleg nem hallott a famíliáról, s talán félreértette a nevet, amikor egy járókelőtől tudakolta az utca nevét – a „Szögyény Mária-utca” felirat jelent meg.
A „Szögyény Mária-utca” egy a múlt századelőn kiadott képeslapon. A képe előterében középen látszik a család városi palotája jellegzetes félköríves emeleti ablakaival, hátul a Hiemer-ház.
Észak felé haladva érdemes egy kicsit elidőznünk a Felsővárosban. A Szent Sebestyén teret két utca fogja közre: a Móri út és a Havranek József utca. Utóbbit Öreg utcának hívták, amikor 1845-ben egyik házában megszületett a későbbi városkapitány, akit 1878-ban választottak meg a polgármesteri tisztségére. Székéből 1908-ban, 30 év után távozott. A Móri út még a ’30-as években is Habsburg-Lotaringiai József Ágost főherceg nevét viselte, míg a Malom utca akkori névadója a korábbi főispán, a fehérvárcsurgói birtokos gróf Károlyi József volt. Az előbbi két utca által közrefogva egy keskeny sáv alakult ki, s ezt a helyzetet felismerve a Felsőváros népe ezeket gatyaszár utcákként emlegette. Hogy ez valóban így volt, arról egyebek mellett Molnár Tibor építész, volt városi főmérnök emlékirata is tanúskodik.
Déli irányban, az akkor közigazgatásilag a Tóváros területén elhelyezkedő, a vasútállomás felé menő utcákat jeles egyházi személyekről nevezték el.
Ma Károly János nevét olvashatjuk az egykor itt állt távíróállomásról elnevezett Távírda utcán tovább haladva. A régi Kert utca hajdani lakóját, Kuthy József reálgimnáziumi igazgatót halála után tette névadóvá a város lelkes közönsége, de 1949-ben őt az akkori hatalom Fürst Sándorra cserélte. A rendszerváltás idején Székesfehérvár vezetése – Kuthy nevét talán feledve az évtizedek alatt – az egyházi író és történész Károly János, Fejér megye története fáradhatatlan kutatójának állított emléket az újabb névadással.
Fotó: Károly János vármegyei monográfiájának IV. kötete 1901-ben jelent meg, az előzéklap belső oldalán az uralkodó I. Ferenc József egészalakos képével. A király volt a névadója a két világháború között a mai Szent István térnek.
Az egyházi személyek közül a kommunista rendszer távolította el az utcanévtáblákról Alaghy Dezsőt, a ciszterci gimnázium tanárát, a városi iskolaszék elnökét, helyébe a magyar jakobinus Martinovits Ignácot állítva. A két pálos költő-tanár, Ányos Pál és Virág Benedek emlékét is egy-egy utcanév őrizte a környéken, de a Rákosi-korban ezek is eltűntek, helyüket átadva a kuruc Esze Tamásnak és Munkácsy Mihály festőművésznek. A kilencvenes években aztán a Felsővárosban a székesfehérvári születésű történész, politikus Szekfű Gyula nevét viselő utcáról – a rendszerváltás előtt születettek még Engels Frigyes utca néven is ismerhetik – északi irányba futó két kis utcát nevezték el róluk, s köztük egy harmadikat Benyák Bernát piarista szerzetes, egykori gimnáziumigazgatóról.
A városi jótevők emléke a Vízivárosban is fennmaradt. Kégl György csalai birtokos, országgyűlési képviselő 100.000 forintos alapítványt tett a Fejér vármegyei kórház felállításának céljára. Jótékony adománya révén jött létre a tiszteletére védőszentjéről, Szent Györgyről elnevezett intézmény, amelyet 1901-ben nyitottak meg a közönségnek. Még életében, 1905-ben lett az addigi Dinnye utca új névadója. 1949-től az utca négy és fél évtizeden át Sallai Imre nevét viselte – a Távírda utca Pintér Károlyét –, majd visszatért a régi elnevezés. A szomszédos tér 1891-ben vette fel a város díszpolgára, Kempelen Imre nevét. A mohai földbirtokos, aki a községben feltárt kutat édesanyjáról, pészaki báró Bajzáth Ágnesről nevezte el, megalapozva ezzel a Mohai Ágnes márkanevet, jelentős érdemeket szerzett a tűzrendészet megszervezésében. 1885-ben az ő adománya révén épült meg a fehérvári székház és a tűzjelző hálózat. 1888-ban részt vett a Fejér Vármegyei Tűzoltó Szövetség megalapításában. Elnöke, főparancsnoka és védnöke volt a Székesfehérvári Önkéntes Tűzoltó Egyletnek. Több kulturális és sport- és jótékonysági egyletet támogatott.
A Kempelen tér egy 1915-ben feladott képeslapon.
A tűzőrségi laktanya a Dinnye és Távírda utcák között épült fel. Az önkéntes tűzoltóság megalapításában részt vevő Vida Pál hat és fél évtizeden át volt az egyesület vezető személyisége. Idős korában az örökös főparancsnok tiszteletbeli címmel ismerték el tevékenységét. A hazai tűzvédelemben ma is szaktekintélyként tartják számon. Az egykori laktanya előtti kis terecske az ő nevét viseli, emléktábláját a homlokzaton helyezték el, előtte 2002-ben avatták Kocsis Balázs Szent Flórián-szobrát.
Koszorúzás a Székesfehérvári Tűzoltóság fennállásának 150. évfordulóján
