„Raktártúrán” tárultak fel a középkori koronázó bazilika eddig nem látható köveinek titkai

A túra résztvevőit dr. Biczó Piroska régész köszöntötte, aki 2012-től kizárólag az egykori koronázó bazilika feltárási anyagainak, dokumentációjának feldolgozásával foglalkozik, saját és az elődök kutatási eredményeit is felhasználva.

A látogatóközpont földszintje elsősorban Szent István templomának, majd a 12. századi, román kori templomnak, illetve a koronázási és a temetkezési szertartásoknak állít emléket.

Dr. Bartos György művészettörténésztől – aki a Nemzeti Emlékhely, az egykori királyi bazilika bemutatása, megőrzése érdekében 2019-ben Érdy János Emlékérmet kapott Székesfehérvártól – olyan érdekes építészeti adalékokat tudhattak meg a túra résztvevői, minthogy a román stílusú templom építéséhez igen sok római kori kőmaradványt használtak fel az építők, s ezek a mészkövek jóval keményebbek voltak, mint a bazilika gótikus kori átépítéskor felhasznált kövek.

A Látogatóközpontba lépőt a templom egykori főkapujának rekonstrukciója fogadja, amelynek csak bizonyos, ám sokatmondó részleteit találták meg a kutatók. Érdekesség – fogalmazott a művészettörténész-kutató –, hogy a kapu lábazatának egyetlen darabja sincs meg: ha majd egyszer a Püspöki Palota falazatát megkutathatják a szakemberek, vélhetően előkerülhetnek a lábazat darabjai is - mondta.

Biczó Piroska röviden bemutatta a templom építési fázisait, egészen Mátyás király hatalmas átépítéséig. Köztudott, hogy az Árpád-házi sírokból III. Béla és felesége sírján kívül nem ismerünk egyetlen másikat sem, ám a templom déli oldalán, a régi Ősfehérvár étterem előtt megtalált Anjou-kápolnához kapcsolódó leletek igen értékesek és érdekesek. Ebből a kápolnából számos részlet maradt meg, így feltehetően Nagy Lajos király szarkofág fedlapjának részlete is. 2002-ben Biczó Piroska találta meg azt a kis preremtöredéket, amely bizonyítja, hogy a 19. század óta ismert fedéltöredék ehhez a sírkápolnához köthető. Hasonlóan érdekes Anjou Katalin hercegnő sírjának története is, amelynek az egyik része már a 19. század óta ismert volt, ám hiányzó két darabjára a 2000-es évek elején akadtak rá a szakemberek. Az egyik fontos darabot egy maroshegyi lakó birtokolta, a másik pedig a Sörház-malom 25-30 méteres falszakaszának ledőlésekor került elő. Hasonló módon, előkerült sarokdarabok segítségével sikerült beazonosítani azt a két sírlap-darabot, amelyek nagy valószínűséggel Szent Imre, illetve Szent István szarkofágjának fedeléhez köthetők.

Amint Bartos György hangsúlyozta, gyakorlatilag bárhol előbukkanhatnak még a koronázó templomhoz köthető, jelentős kőtöredékek a városban.

A koronázótemplom 1601-es felrobbantása után számos építkezésnél felhasználták az értékes építőanyagot. A kiállításon látható 12. századi, nagy pillérfejezetek közül kettőre például a Magyar Király Szálló falaiban bukkantak rá, ahová feltehetően az 1602-ben épített Budai-kapu elbontása után építették be azokat. A már említett Sörház-malom leomlott falából pedig például mintegy 200 új lelet került elő, amelyeknek köze lehet az egykori templomhoz. Hasonlóan nagy darabok lehetnek még a Prohászka ligetből látható falakban, illetve a Püspökség kertjének támfalaiban: a Lakatos utcai Egyházmegyei Látogatóközpont építésénél például a támfal 30 méteres szakaszát biztonsági okokból vissza kellett bontani, innen 150 darab olyan kőfaragványt azonosítottak, amelyek biztosan a prépostsági templom részei voltak egykoron.

Raktárles a Solium Regni - Az ország trónusa című kiállításon

Az érdeklődők azt is megtudhatták, hogy amíg a hatalmas templom maradványait sokáig csak építőanyagként használták, a 18. századtól kezdve divat lett a szép, értékes faragványok beépítése egyfajta díszként az új épületek homlokzatába.

A túra különlegességeként a résztvevők megnézhették az alagsorban, méltó módon elhelyezett több ezer kisebb-nagyobb kőmaradványt is, amelyek elemzése részben még most is zajlik. Nem egyszerű a munka, hiszen az olykor többszáz kilós darabok megemeléshez, forgatásához komoly erő kell, márpedig az összeillesztéshez nem kevés forgatás, mozgatás szükséges. Amint Bartos György elmondta, a munka fotózással kezdődött, a fontosabb darabokról műszaki rajz is készült, ennek során több, törésfelületükkel összeillő darabot sikerült találni. Itt tárolják egyébként azt a sok-sok kis kőtöredéket is, amelyek jelentősége igen fontos: egy-egy ilyen darab a Bazilikán belül helyhez köthet például egy régóta ismert sírlapot, amit annak idején mondjuk beépítettek egy épületbe.

Solium Regni - Nézze meg képeken az új állandó kiállítást

A város egyéb pontjain, például a Szent István-székesegyház körül zajlott ásatásokból is kerültek egyébként elő olyan, jobbára a gótika korából származó darabok, amelyek újraírhatják a Látogatóközpontban őrzött egy-egy kőcsoport származását, azaz kiderülhet róluk, hogy nem az egykori koronázó templomhoz, hanem a nagyjából ugyanakkor, de a város másik pontján felhúzott épülethez tartoznak. Elmondható tehát, hogy munka még továbbra is rengeteg van, s az azonosításban, a kirakós darabjainak egymáshoz illesztésében – miután ugyanis jónéhány kőtöredék 3D szkennelése már megtörtént – hamarosan talán a mesterséges intelligencia is segíthet.