536 éve, ezen a napon koronázták királlyá II. Ulászlót a Nagyboldogasszony-bazilikában

Bonfini leírása szerint azért esett rá a magyarok választása, mert ő „Ulászló királynak nővérétől való elsőszülött unokaöccse, Albertnek meg Zsigmondnak unokája, dédunokája azoknak, akiket az istenségek közé soroltak […] és benne lehet fölfedezni Zsigmond nagylelkűségét, Albert szentségét, László tisztaságát és nagybátyjának, Ulászlónak, Lengyelország és Magyarország egykori királyának bátorságát.”

Az 1490 májusában összeült királyválasztó országgyűlés Bonfini elbeszélése szerint igen hosszasan tanácskozott, meghallgatva a lehetséges trónjelöltek követeit, mielőtt Ulászlóra esett a döntés. Királyjelöltként elsősorban Mátyás törvénytelen fia, Corvin János jöhetett szóba, akinek megválasztására apja számos urat és várost esküvel kötelezett. Mellette szólt, hogy – szószólója így beszélt a történetíró szerint – „hatalmában van a kincstár, a fegyverzet, a hadsereg, valamint a királyi vár és az összes erőd, az ország valahány megerősített városa,” s tegyük hozzá: a Szent Korona is.

Július 15-én a diéta – Bonfini szerint Corvin János származása miatt – mégis Ulászló mellett foglalt állást, július 31-én a Pozsony megyei Farkashidán küldöttségük fogadta az országba érkező új uralkodót, s aláíratta vele a választási feltételeket.

Annak ellenére, hogy a szintén trónkövetelő Habsburgok nem álltak el attól a szándékuktól, hogy Magyarországot megszerezzék maguknak, az Ulászló és Corvin János között létrejött megegyezés, amely többek között azt tartalmazta, hogy Mátyás fia átadja Ulászlónak a Szent Koronát, lehetővé tette ennek törvényes megkoronázását.

Mikor került sor az eseményre? Bonfini, aki igen hosszasan ismerteti a szertartás minden részletét, csaknem egy teljes fejezetet szánva erre, szeptember 21-re tette annak napját, ami 1490-ben keddre esett. A királyi városokhoz és egyéb helyekre kiküldött, augusztusban kelt meghívók szeptember 14-re hívták össze az ország lakosságát, hogy a szertartást megelőzően megkezdődhessen a fehérvári országgyűlés.

A leendő uralkodó szeptember 13-án indult el Budáról Székesfehérvárra, maga a ceremónia okleveles adatok alapján szeptember 19-én történt.

Ennek rendes lezajlása után a király „Visszatérve az udvarba, főemberei körében ugyanabban a ruhában, koronásan ült az asztal mellé, és olyan méltósággal elnökölt, hogy minden ízében igazi királyt mutatott” – írja Bonfini. A pápai küldött, aki a szertartáson is jelen volt, és a többi külföldi követ ezután haza indult, míg az új uralkodó és kísérete még egy hétig a koronázó városban maradt, ugyanis az országgyűlést még nem rekesztették be. Itt és ekkor történt meg az új tisztségviselők megválasztása, a koronázási feltételek megerősítése, és a Szent Korona őrzőinek, a koronaőröknek a kijelölése is.

Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette