Német harckocsik a Zichy ligetben 1945 tavaszán. A háttérben a megsérült Magyar Király Szálloda és a romos színház.
A polgármester, a főmérnök és a fényképészek
A harcok pusztulást hoztak magukkal. Gáspár János polgármester jelentése szerint a város épületállományának egyharmada lakhatatlanná vált, a lakóházak és egyéb épületek fele rommá lett a bombázások és belövések következtében. Az Aranybulla úti és a Deák Ferenc utcai elemi iskolákat, a lövöldei sportcsarnokot és a Méntelep építményeit el kellett bontani, ahogy a két zsinagógát is, az 1874-ben átadott színház csak 1962-ben épült újjá a romokból, megmaradt falai másfél évtizedig az égnek meredtek. Találatot kapott Tóth Károly fényképész Bazilika téri műterme is. A mester nem maradt munka nélkül: Molnár Tibor városi főmérnök megbízta azzal, hogy rögzítse a városban tapasztalt állapotokat. Felvételei ma dokumentumértékűek.
Egy ma még számunkra ismeretlen, Kósa nevű amatőr fényképész főleg a vasútvidéki rombolásokról készített képeket. A romos Prohászka Ottokár templomot és a kiégett Glória Mozit ábrázoló fotográfiai 1944 őszén, közvetlenül a bombázások után keletkeztek, de a háború után sem maradt tétlen.
A Prohászka templom megsérült belső kupolája
Molnár főmérnök a helyreállítások – például a Thomas Antal által tervezett, 1938-ban nagy ünnepség keretében átadott Széna téri elemi iskola – mellett figyelemmel kísérte a tűzszerészek bombamentesítő munkáját is. A legemlékezetesebb esetről így számolt be évtizedekkel később: „A Búrtelep-i utcákban két mázsányi súlyú fel nem robbant bomba elpusztitásánál fényképező gépemmel figyeltem. Először a bomba körül gyűrű alakban mély árkot ástak, úgy, hogy a bomba körül másfél méter vastag földfal megmaradjon. Ezt az árkot szalma csomagokkal és laza hulladékkal megtöltötték. A bomba lyukat is szalmával, földdel töltötték. Ezután távolabbról begyujtott kisebb robbanó szerkezettel felrobbantották a nagy bombát, amely tompa bődüléssel szétlökte a föld falat, megemelte az úttestet. Az egyik esetben geizir szerüen magasba lövellt a törmelék, a másik esetben csak az úttest burkolatán emelt egy dombot. A robbanás erejét elvette a laza és rugalmas ellenállás.”
A vasútállomás szomszédjában 1943-ban avatták fel a Széll László által tervezett Polgári Fiúiskolát. Tóth Károly felvételén jól látszik, milyen súlyosan sérült az épület az 1944 őszi bombázások során.
A háború áldozatai
Az épületekben keletkezett károk adták a veszteségek egyik részét, míg a másikat az emberveszteség. A korábbi 50 ezer lakosból 1945 tavaszára körülbelül 20 ezer fő maradt, főként nyugdíjas korú férfiak és nők, valamint gyerekek és idősek. A Székesfehérvárról és környékéről a haláltáborokba deportált zsidók kevesebb mint 10 százaléka tért vissza.
Képeken a II. világháború pusztítása Székesfehérváron
A Vasútvidék és a Búrtelep jelentős részét az 1944 őszi szőnyegbombázások tarolták le, a legtöbb halálos áldozat is itt lakott vagy a bombatámadások idején itt tartózkodott. A rombolások által érintett területek mellett jelentős volt a halottak száma a kórház Seregélyesi úti épületében, a Horthy Miklós téri (ma III. Béla király tér) és Jókai utcai szükségkórházakban, illetve a Rákóczi utca – Széna tér sarkán álló Aggok házában is. A vezető halálok a légnyomás, aknatalálat vagy gránátszilánk okozta sérülés volt.
A római katolikus egyházat fájdalmas veszteségek érték: Bergendy János püspöki irodaigazgatót március 22-én fosztogató szovjet katonák lőtték le a palotában, Stermeczky Vince kórházlelkész pedig augusztus 25-én a betegektől elkapott hastífuszban hunyt el.
A Vörös Hadsereg egyes szoldátjainak brutalitását mutatja, hogy március 22-én este, amikor már elhallgattak a fegyverek, a Rác utcában 12 polgár életét oltották ki: a legfiatalabb a 21 éves Berta József, a legidősebb Baranyai József 81 éves Tobak utcai lakos volt. Az áldozatok közé került Németh Ferenc másodéves teológus-hallgató is. Bűnük nem volt, csupán rosszkor voltak rossz helyen. A katonák ellenség után kutatva járták a Palotavárost, és az egyik házban bort követeltek, majd rátámadtak az ott tartózkodó fiatal nőre, akit családja férfi tagjai megvédtek. Két harcos halálos sebet kapott, a harmadik elmenekült, és társaival tért vissza, akik összefogdosták az utca férfi lakóit, s falhoz állítva agyonlőtték őket.
A Rác utcai mártírok emlékműve a szerb ortodox templom kerítésfalán. Kocsis Balázs alkotását 2009. március 22-én avatták fel.
A polgári és egyházi halotti anyakönyvekben további ártatlan áldozatok neveit olvashatjuk, például a 71 esztendős Szigethy Bertalan Ödön kereskedőét, akinek vegyeskereskedését 1938-ban a Székesegyház mögötti Hősök tere kinyitásakor bontották el. Halálát március 23-án este (!) idegen kéz általi lövés okozta.
Sokakat csak hónapokkal haláluk után anyakönyveztek, mert a hozzátartozók nem tudták, mi történt velük. Várták őket, de többé nem tértek haza.
.jpg)