-
Tavaszi városismereti séták
A Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont tovább folytatja a tavaly év vége óta a téli hideg miatt ideiglenesen szünetelő városismereti sétáit. A tavasz és a jó idő beköszöntével folytatódik a népszerű rendezvénysorozat, amelynek rendszeres látógatói már megtapasztalhatták, hogy nemcsak különleges helyszínekre látogathatnak el, hanem érdekes történetekkel, valamint a legújabb régészeti és történeti kutatási eredményekkel is megismerkedhetnek.
2026.04.16. -
A fehérvári kékfestők
A török kor majd’ másfél évszázada alatt városunk iparosai jobbára a Szigetben, a Palota- és Rácvárosban laktak. Közéjük szerbek, kisebb számban németek érkeztek. A városrész ipara a 18. századtól a hagyományos kézműves mesterségeken alapult. A vízigényes szakmák ebbe a városrészbe települtek, így a kékfestés is, amelynek története a Belvároshoz közeli részen kezdődött.
2026.04.13. -
45 utáni megszállás Fehérváron
Hazánkban évtizedeken át létezett egy kiemelt nap: április 4., a felszabadulás ünnepe, annak emlékére, hogy a szovjet Vörös Hadsereg ekkor kergette ki az utolsó német katonát Nemesmedvesnél. Ugyan állami ünnep 1950-ben lett, az emlékállítás már a háború végén elkezdődött. Közvetlen keleti szomszédaink „ideiglenes” itttartózkodását pedig sokáig nem lehetett megszállásnak nevezni.
2026.04.04. -
Fehérvári szecesszió
Egyes stílusirányzatok kifejezetten megosztók lehetnek: van, aki gyönyörűnek találja például a gazdagon díszített barokk templomokat, más sokkal inkább az egyszerűséget, a letisztult formákat kedveli. A szecesszió hasonló megítélés alá esik, Székesfehérváron is.
2026.04.02.
Egy templommal arrébb? – 789 éve koronázták meg IV. Béla királyt Fehérváron
1235. szeptember 21-én, harminc év és négy hónapnyi uralkodás után II. András is megtért őseihez. Elsőszülött fia, IV. Béla (1235–1270) fejére október 14-én helyezte a Szent Koronát Székesfehérvárott Róbert esztergomi érsek.
A temetési és a koronázási szertartás között eltelt idő hosszúságát nem trónviszály okozta, hanem az, hogy II. András végső nyughelye Székesfehérvártól távol, a temesközi Egres ciszterci monostora lett: oda temették András második felesége, Jolánta mellé, és onnan valóban nem lehetett néhány nap alatt Székesfehérvárra visszaérni.
A koronázás helyszínéről azonban olyan meglepő tudósítást olvasni a Képes Krónika kódexében, amit nem lehet könnyen magyarázni. „Utána [II. András után] negyedik Bélát koronázták királlyá október tizennegyedikén, azon a vasárnapon, amikor azt éneklik, hogy »Adj Uram Békét«, Fehérvárott, Szent Péter székesegyházában, amit ő szentelt föl.” Létezik, hogy IV. Béla szakított minden királyelődje hagyományával és nem a Szűz Mária Bazilikában ment végbe az ünnepi szertartás? Ezt két megfontolásból sem tarthatjuk hihetőnek. Elsősorban azért nem, mert IV. Béla kifejezetten egy konzervatív fordulatot akart végrehajtani, amit az is bizonyít, hogy példaképéül névadó nagyapját III. (Nagy) Béla királyt választotta és országát éppen a III. Béla-kori állapotokba akarta visszavezetni; márpedig egy ízig-vérig konzervatív beállítottságú uralkodó éppenséggel nem formabontó módon teszi meg országlása első, ünnepélyes és jelkép erejű lépését!
Másodsorban azért sem hihető, hogy nem a bazilikában celebrálták a szertartást, mert IV. Bélát 1214-ben apja már megkoronáztatta és huszonegyéves várakozás után annál értékesebb lehetett számára az a lehetőség, hogy végre kiléphet (nem túl hőn szeretett) apja és annak (kifejezetten gyűlölt) kegyencei árnyékából; tényleges egyeduralmának kezdetét aligha helyezte volna eggyel kevésbé előkelő helyszínre, mint a Szűz Mária Bazilika.
A krónika tudósításából ezért csak annyit lehet elfogadni, hogy miután felszentelték a Szent Péter székesegyházat, IV. Béla a felszentelés nyomatékosításául ott is elvégeztette, megismételtette koronázásának szertartását.
Az írást Szabados György, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette.