A Szent István lovasszobor újra a helyén, 2025 júliusában.
A szobrot 1938. augusztus 18-án ünnepélyes keretek között, a kihelyezett országgyűlés napján avatták fel a téren, ahol azóta is áll. Amikor az 1970-es évek elején restaurálták, a talapzat feliratát politikai okokból megváltoztatták: Szent Istvánból István király lett. Ezt 1988-ban állították vissza. Sidló Ferenc alkotása 2025 áprilisában rövid időre elhagyta Székesfehérvárt, és július elején, gondosan helyreállítva érkezett vissza.
Kezdeti próbálkozások – eredmény nélkül
A helyi sajtó 1891-ben élénken foglalkozott a kérdéssel, majd 1894. november 26-án Havranek József polgármester felhívásában bejelentette, hogy a város „Szt. István első apostoli királyunk emlékszobrának az ezredéves ünnepély alkalmával városunk területén leendő felállítása tárgyában” az országgyűléshez fordult, kérte a polgárokat a kezdeményezés támogatására – olvashatjuk Demeter Zsófia egyik, a két világháború közötti Szent István ünnepi évadot feldolgozó tanulmányában. Báró Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő év márciusában arról tájékoztatta a polgármestert és általa a közgyűlést, hogy a szobor felállítására nem a koronázó városban, hanem Budapesten kerül sor.
Közben beköszöntött a 20. század
A téma legközelebb az 1930-as években került napirendre. Az előkészületekkel a Múzeumegyesület 1930-ban és 1932-ben is foglalkozott, városrendezési szempontból előrelátó módon a Városház térre javasolta elhelyezni a majdani alkotást. Amikor 1937-ben Hóman Bálint kultuszminiszter felvetésére Darányi Kálmán miniszterelnök a tervet Horthy Miklós kormányzó elé terjesztette, az a legmagasabb helyről támogatást nyert, amelyért és az országgyűlés által megszavazott 80 000 pengős összeg biztosításáért a városi törvényhatóság köszönetet mondott.
Archív képek forrása: Fortepan, Inkey Tibor fotóművész képei
A pontos rendelést 1937. március 4-én írták le, a megvalósításra még januárban Sidló Ferenc szobrászművész kapott megbízást az alábbiak szerint: „A miniszterelnök az emlékművet a városháza előtti téren tervezi felállítani lovasszobor alakjában, mellékalakok és reliefek nélkül, másfélszeres természetes nagyságban, vörös márvány talapzaton”. A helyszín tehát továbbra is változatlan maradt, ráadásul ekkor Bory Jenő Püspök-kútjának a vasútállomás elé költöztetése már előmozdította a folyamatot.
Molnár Tibor 1937-es felvételén a Városház térről már elszállították a Püspök-kutat. A kép jobb szélén látszik a romkerti munkálatok miatt épített deszkapalánk.
1937 év elején szoborbizottság alakult, élén Hóman Bálinttal. Zömében politikusok alkották, de ugyancsak tagja volt a romkerti építkezések egyik irányítója, Gerevich Tibor művészettörténész, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke és pályatársa, Hekler Antal. A bizottsági tagok március 11-én megtekintették a szobor mintáját, és arról elismerően szóltak. Az illetékesek megállapodtak a művésszel, hogy a végleges művet csak akkor készíti el, amikor a felállítás helyszínéről már döntés született. A kiválasztáshoz egy már 1935-ben, a Wathay-szobor tervezésekor használt technológiát alkalmaztak: az Operaház műszaki osztályával a tervezettel azonos méretű papírmasé kulisszát készíttettek, eldöntendő: a Zichy-ház előtti járdán vagy a Püspök-kút helyén álljon-e a lovas királyalak. A kisgyűlés tagjai között vita támadt az elhelyezésről. Freud Manó bankigazgató szerint ha a Városház téren állítják fel a szobrot, az csak arra lesz jó, hogy a kocsik kerülgessék. A kulissza elkészülte után az első próbát 1937. április 27-én tartották Tolnay Béla scenikai főnök, azaz az Operaház technikai háttérért felelős vezetőjének irányításával. Bár a bizottság ezt a helyszínt választotta, október 30-án ismét tartottak egy próbát a tér több pontján. Végül úgy határoztak, hogy a romkerti ásatások befejezéséig nem döntenek.
Hol álljon végül a szobor?
Marosi Arnold a Múzeumegyesület 1938 április végi közgyűlésén az ásatási területen való szoborállítást lehetetlennek tartotta, míg a Zichy ligetit helytelennek, a Városháza térit a Felmayer-ház – ma zeneiskola – előtt lehetségesnek vélte, de a Megyeháza előtti teret jelölte meg ideális helyszínnek. Az új javaslatot megfontolva Hóman Bálint bizottság kiküldését határozta el.
Sidló Ferenc hamarosan bemutatta a szobor két példányban készült, teljes nagyságú gipsz modelljét. Inkey Tibor fotóművész, aki inas- és segédéveit Székesfehérváron, Tóth Károly műtermében töltötte, több felvételt készített az eseményről. A képek tanúsága szerint a Százados úti művésztelep Kis Szent Teréz plébániatemplom mögötti udvarán tartott szemlén részt vett mások mellett Csitáry G. Emil polgármester és dr. Havranek József, Fejér vármegye alispánja.
Csitáry polgármester és Havranek alispán a szobrot tanulmányozzák, Sidló Ferenc az egyik bizottsági taggal beszélget. A háttérben Medgyessy Ferenc Török-kútjának domborműve.
A 35 tagú bizottság június 20-án minden szóba jöhető helyszínen felállíttatta a kulisszát. A vármegyeház előtti tér bizonyult legalkalmasabbnak a szobor elhelyezésére, azt azonban kikötötték, hogy csak a 10-es huszárok itt állt emlékműve előtti akácfákat lehet kivágni, a nagy platánt nem. Ekkor újabb és nehéz tárgyalások kezdődtek az ezred bajtársi egyesületével, amelynek szoborbizottsága nevében Toepke Erik nyugalmazott ezredes adta meg a hozzájárulást. Így kerülhetett Szent István lovasszobra a Megyeháza elé, Pátzay Pál huszárja pedig a következő évben a Városháza tövébe. Az utóbbi is elég kalandos utat járt be minden szempontból, de ez már egy másik történet.
A Ferenc József tér egy 1938-ban kiadott képeslapon. A fényképész által megörökített pillanat várostörténeti ritkaság. A Szent István-szobor mostani helyén a Budapestről ideszállított gipszmodell áll.
