A Palotai úti kálvária, a felsővárosi Szentháromság emlék, a haleszi vértanúk emlékműve, számos köztéri szobor és dombormű, épületdísz, s történeti temetőink megannyi síremléke mind ugyanabban a műhelyben készült. A Havranek név szinte mindenkinek mond valamit Székesfehérváron, sőt, Fejér megyében. Ismerjük meg közelebbről a várostörténetében jelentős szerepet betöltő családot, annak is kőfaragó tagjait!
A Havranek család eredetileg Csehországból származott, őseik valószínűleg a 18. század végén telepedtek le a Magyar Királyság területén. Az 1801-ben Óbudán született Havranek Ferenc Staub Teréziával kötött házasságot 1826-ban. A mészárosmester és családja valamikor az 1830-as évek elején költözött Fehérvárra a legidősebb fiú, Antal 1829-ben még Óbarokon látta meg a napvilágot –, s néhány év alatt a város megbecsült polgára lett.
Amikor 1860-ban elhunyt, a Csutora temetőben helyezték örök nyugalomra. Síremlékét Antal fia faragta, egy míves talapzaton álló Jézus Szíve-szobrot készített homokkőből. Az alkotás egyre romló állapotában is dacol az idővel, ugyanakkor a szemlélőben tudatosíthatja az ember mulandóságát. Később az édesanyát és a két húgot, Bettit és Teréziát is ide temették.
Antal volt tehát az első kőfaragó a családban, ő alapította a méltán híressé vált dinasztiát. Öccsei, József, a későbbi polgármester és a testvére mesterségét választó, üzlettársaként dolgozó Lajos már a koronázó városban születtek. A művésznek készülő fiú néhány évet vándorlással töltött, hogy elsajátítsa a szakma legfontosabb fogásait, majd 1855-ben szülővárosába visszatérve megalapította kőfaragó műhelyét a Királykút utca 1. szám alatt. Első ismert munkája egy kerti pad volt, amelyet évtizedekkel később a Bástya utca 13. számú ház kertjében helyeztek el. Ezt a telket 1910-ben nem más vásárolta meg, mint Schmidl István, akinek fia, Schmidl Ferenc építészmérnök később Havranek Karolával, Antal legkisebb lányával kötött házasságot. Az idősebb Antal legnagyobb mesterművét 1867-ben készítette. A Szentháromságot a mai Zichy liget szélén helyezték el, ahol korábban a vásártéri kálvária stációi álltak, s ahol 1799-ben avatták fel a korábbi Szentháromság-emléket.
Havranek egy, a gótikát idéző alkotást hozott létre, rajta a karjában a kis Jézust tartó Szűz Máriával és egy Gnadenstuhl-jellegű Szentháromság-ábrázolással.
Erre a típusra jellemző, hogy a nagyszakállú férfiként megjelenített, a dicsőség trónján ülő Atya karjában tartja az emberiségért megfeszített Fiát, felettük a Szentlélek galambként repül. Az emlékművet a II. világháború küszöbén ifj. Havranek Lajos restaurálta, később Bory Jenő végzett rajta kisebb-nagyobb helyreállítási munkákat. 1960-ban került jelenlegi helyére, a Szent Sebestyén templom elé.
Amikor Pauer János székesfehérvári püspök 1888-ban saját költségén egy kápolnát emeltetett a sóstói Szent Kereszt temetőben, az imaház tervezési munkáit egy bizonyos Havranek Ferenc vállalta, a díszítő szobrokat pedig édesapja, az idősebb Antal készítette. Az 1857-ben született Ferenc olyan kiváló épületeket tervezett, mint a móri Szent Kereszt templom. 1897-ben lett a budapesti Mintarajziskola tanára. Először építészeti alaktant, majd Schulek Frigyes utódaként építészeti rajzot is tanított. Nem adatott neki hosszú élet: 1919-ben hunyt el. Székesfehérvári neogótikus alkotása javarészt vörös téglából épült, kiugró támpillérekkel és kerek harangtoronnyal. A bejárat fölötti ikerablakot édesapja allegorikus női szoborpárja, az Ótestamentumot jelképező Synagoga és az Újszövetséget megtestesítő Ecclesia keretezi. Az ablak feletti ívmezőbe a tapasztalt mester az építtető címerét faragta.
Apa és fia másik közös fehérvári munkája a haleszi vértanúk emlékműve. Az 1849. augusztus 10-én a városba benyomuló császári csapatokkal szembeszálló és tettükért kivégzett polgárok emlékhelyét a fiatal építész álmodta meg, a 3,3 méter magas és 70 centiméter átmérőjű gránitoszlopot a kőfaragómester munkálta meg, és ő készítette a talapzatot is. A műalkotást Antal öccse, Havranek József, az akkori polgármester vette át a város nevében 1888-ban. Fehérvár polgárai hiányosnak érezték a „gyertyatartónak” csúfolt oszlopot, ezért a pillér tetejére 1909-ben, a felkelés 60. évfordulóján Bory Jenő leláncolt turulmadarát helyezték.
A haleszi vértanúk emlékműve 1909 előtt
Id. Havranek Antal 1892-ben hunyt el. Feleségével, az olasz származású Clama Annával és további három generáció tagjaival együtt a Csutora temetőben nyugszik, a kápolna közelében. Az obeliszket formáló síremléket a hagyományt folytatva az 1865-ben született ifj. Antal készítette el, s átvette apja helyét a vállalkozásban, a nagybátyja, az idősebb Lajos oldalán. Jelentős közös munkájuk volt a Palotai úti kálvária stációházainak megalkotása 1897-ben.
A következő évben Antal egy feszületet készített a Váralján a szegények számára újonnan megnyitott Szentlélek temetőbe, 1900-ban pedig Kiss György bronz Vörösmarty Mihály-domborművéhez faragott egy díszes márványtáblát, a költő születésének centenáriumára. A míves növényi díszítés visszaköszön egyebek mellett Petőfi Sándor és Mancz János emléktábláján, sőt, a Máriavölgyben állította Szűzanya-szobor talapzatán is. Mindegyik ifj. Havranek Antal keze munkáját dicséri.
Antik formákat idéz a fiatalon elhunyt orvos és tehetséges komponista, Greizinger Iván Hosszú temetőbeli síremléke az emlékoszlop füzérdíszítésével és a tetején elhelyezett, szfinxszerű lábakon álló, gazdagon díszített üsttel. Az oszlopon helyet kapott egy lírát formázó dombormű is, utalva az elhunyt zenei munkásságára.
1901-ben a Havranek műhelyt bízták meg a Wágner Gyula által tervezett Igazságügyi Palota neoreneszánsz stílusú épületének szobormunkáival. Így készültek el a homlokzatot díszítő oroszlánfejek és a füzérdíszes, koszorúval övezett emberfejes domborművek. A családi legendárium szerint az egyik női portré Bauer Karolint, a mester feleségét ábrázolja, de a portrék között feltűnnek a szülők, id. Havranek Antal és Clama Anna is.
Az Igazságügyi Palota egyik portrédomborművén Bauer Karolin arcvonásai köszönnek vissza.
S ha már eljutottunk idáig, nem lehet megkerülni a hitvest, Bauer Karolint, aki 5 gyermekkel ajándékozta meg férjét. Három lány jött sorban egymás után, majd megszületett Tónika, aki mindössze két évet élt. Őt követte a legkisebb lány, Karola, ám az örömöt hamar bánatra változott: az édesanya életének 34., házasságának 13. évében örökre lehunyta szemét. Özvegyen maradt férje 1917-ig élt.
Ifj. Havranek Antal és lányai 1910 körül
Miután 1915-ben édesapja, 2 évvel később pedig nagybátyja is elhunyt, a Nagy Háború végén az ifjabb Lajos már egyedül vitte a kőfaragó vállalkozást. 1922-ben készült Aranybulla-emlékművét a Csúcsos-hegyen állították fel. Miután a II. világháborúban az alkotás megsérült, az új városvezetés nem kívánt áldozni a helyreállítására, ezért elbontották. A ciszterci gimnázium mártír diákjainak emlékműve szintén megsérült, de darabjaiban is megmaradt. Teljes épségben áll ma is a Zichy ligetben a 17. gyalogezred emlékműve, amelynek talapzatát ő alkotta. Szintén az ő vésője dolgozott a székesegyház altemplomának bejáratát díszítő Hősi emléken és a mai Teleki Blanka Gimnázium épületdíszein, mégis inkább Fejér megye számos hősi emlékművének alkotójaként ismert. A mester, bár ezer szállal kötődött a városhoz, élete utolsó időszakát a fővárosban töltötte. 1966-ban hunyt el, a Hosszú temetőben nyugszik.
Bár a Havranek kőfaragó dinasztia utolsó tagja immár 60 esztendeje nincs köztünk, családjának nevét még évtizedek múlva is emlegetni fogják.
