Gáspár Szilvit hatéves kora óta ismerem, mert egy osztályba jártunk a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába. Már akkor is kitűnt jellegzetes mezzoalt hangja, ami még a legdisszonánsabb kortárs kórusművekben is kristálytisztán zengett. Azóta huszonnyolc év telt el, de a harminchat fős osztályból szinte mindenki zeneszerető, -értő, és kisebb-nagyobb mértékben -művelő felnőtté vált.