Egyetlen otthonunk van: Székesfehérvár

Élj! Láss! Érezz! címmel az elmúlt nyolc pénteken interjú jelent meg olyan fehérváriakkal, akiket sokan ismernek, és akik az élet különböző területeit képviselik hivatásuk révén. A sorozat zárásaként dr. Cser-Palkovics Andrást, Székesfehérvár polgármesterét kérdeztük, aki 2010 óta áll a Királyok Városának élén. Számára nem csak az otthon, hanem küldetés is Székesfehérvár. 
2019.08.02. 08:53 |

Mi teszi Székesfehérvárt? És a székesfehérvári polgárt?

A közösség. Egy város lehet gazdag, lehet történelmi, modern, rendelkezhet páratlan infrastruktúrával, ez mind fontos, de nem csak ezek teszik sikeressé, boldoggá. Az a nehezen megfogható plusz, ami Fehérvárt kiemeli más települések közül, az emberek lokálpatriotizmusa, az otthonuk szeretete. Nem csak élünk egy városban, a városért és a város által élünk. Ez egy olyan kincs, ami túlmutat városképen, infrastruktúrán, közéleten és politikán. Őriznünk és ápolnunk kell, tovább kell adjuk a gyermekeinknek is.

„Nem csak élünk egy városban, a városért és a város által élünk.”

Jobb város-e Székesfehérvár, mint a többi megyei jogú város, és ha igen, miért?

Mindig azt mondom: „Hajrá Vidék!” Úgy gondolom, a vidéki településeknek össze kell fogniuk, hogy egyensúly legyen a főváros és a vidék között. Ugyanakkor, egyetlen szülővárosom, egyetlen otthonom van: Székesfehérvár. Volt időszak, amikor Budapestre szólított a kötelesség, és bár nagyra értékelem a főváros szépségeit, sosem volt bennem késztetés, hogy odaköltözzek. Egyébként Pécsett voltam egyetemista, szerettem is oda járni, de hazatérni mindig jobban esett, ez a város jelentett számomra mindent, ami egy fiatalnak fontos.

Polgármesteri választások

  • Süti vagy torta?
    Anyukám dobostortája.
  • Öltöny vagy farmer?
    Farmer.
  • Pop vagy rock?
    Rock.
  • Nadal vagy Federer?
    Federer.
  • Facebook vagy Instagram?
    Instagram.
  • Busz vagy vonat?
    Villamos.
  • Badacsony vagy Balaton?
    Balaton.
  • Városháza vagy Országház?
    Városháza.

És ezekből az évekből melyik fehérvári hely ugrik be emlékezetesként?

Rögtön kettő is van. Az egyik A Szabadművelődés – anno Ifjúság – Házának hátsó kerítése. Gimnazista koromban ott rendezték a diákbálokat, elég nagy érdeklődés mellett, így nem is értem, miért lepett meg a „Teltház!” tábla, amikor odaértem a bejárathoz. A buli kihagyását még csak-csak kihevertem volna, azonban rövid körbekérdezés után megtudtam, hogy udvarlásom alanya, Bakos Edina már benn van a bálon. Megszületett hát az elhatározás: be kell jussak a diákbálba! Erre pedig a legkézenfekvőbb megoldást a hátsó kerítés jelentette, amin némi éjszakai mászással sikerült is átjutnom. Utána már csak a szervezőket gondosan elkerülve meg kellett találjam Edinát a tömegben, a többi történelem. A másik, emlékezetes városrészlet szintén Edinához kötődik: a Titeli utca buszmegállója, ami az első csókunk díszleteként szolgált.

Felteszem, fehérvári kamaszként voltak azért állandó támaszpontok is...

Hogyne! A Szabadművelődés Háza, pontosabban az ottani Blues és Jazz Café volt a hely, amit minden péntek este meglátogattunk. Emellett persze ott volt a híres „Sport” büfé, az Ady Endre utca legvégén. A nyári esték jelentős részét töltöttük el ott a barátokkal, osztálytársakkal.

És a polgármester merre jár az ilyen estéken?

Nem annyira a hol, inkább a kivel a fontos. A legjobb estéken együtt, a családdal. Persze a programok a város minden részére szólítanak, ezek között időről időre akadnak olyanok is, amik a város vendéglátóhelyein bonyolíthatóak le. Rólam mondjuk köztudott, hogy alkoholt nem nagyon, süteményt és fagylaltot ellenben annál inkább szeretek fogyasztani. Úgyhogy, nem telhet el hét anélkül, hogy akár a családdal, akár a munkában legalább egy ki- vagy beülős helyre ne látogatnék el a városban.

Mi a legkedvesebb pontja Székesfehérváron?

Nehéz kérdés, mert ezer helyhez köt ezer emlék. De ami a legújabb, az a Sóstó Természetvédelmi Terület. Hatalmas munka volt, de „feltámasztottuk” a területet, pedig sokan ítélték reménytelennek az állapotát, ma pedig ott tartunk, hogy az egyik legváltozatosabb élővilág itt található az egész országban. A Sóstó egyben bizonyíték is arra, hogy türelemmel és szakértelemmel érhetjük el a legnagyobb sikereket, a 21. század nagy kihívásában, a környezetvédelemben pedig erre a kettőre hangsúlyosan szükség lesz.

Mik az előttünk álló legnagyobb kihívások? Félti valamitől a várost?

Rövid távon a közösség egységét és békéjét kell megőrizni. Nagy kincs, hogy ennek a városnak a közéleti, politikai kultúrája mindig az országos átlag felett állt, értékalapú és érdemi vita képezte ennek a magját. Mostanság látok egy tendenciát, ami a közösségi értékről a politikai érdekre helyezné a városi közbeszéd hangsúlyát, a város falain belülre hozva az országos politika módszereit és színvonalát. A közösség erejét adó stabilitást és békét elherdálni, úgy vélem, hatalmas felelőtlenség, bármivel is szeretnék ezt igazolni a közéleti szereplők.

És hosszú távon?

Két nagy kihívás áll előttünk. Az egyik a fenntartható boldogság kérdése. Ugyanis a fenntartható fejlődésre már vannak receptjeink, ám ezek néha kesernyés orvosságok. Olyan alternatív, vonzó megoldásokra van szükség, melyek csökkentik a környezet terhelését, de a közösség életszínvonalát nem. A Fecskebarát Fehérvár program például ilyen, amely néhány év alatt alternatív megoldást jelenthet a szúnyogproblémára. Ám az élet minden területén szükség lesz ilyen megoldásokra, ezért is hoztuk létre a Prosperis Alba kutatóközpontot, amelynek elsődleges feladata, hogy ilyen megoldásokat keressen, és megvizsgálja azok Fehérvárra alkalmazását.
A másik, hogy minél több fehérvárit felkészítsünk a technológia, különösen a robotika gyors fejlődésére. A robotok egyre több feladatot vesznek át az embertől – ez át fogja rendezni a gazdaságot, nekünk pedig naprakésznek kell lennünk, ha fenn akarjuk tartani az elmúlt években megszokott gazdasági teljesítményt. Ezt el is kezdtük az Alba Innovárral, ahol mind iskolások, mind munkavállalók számára elérhetők a továbbképzési programok. Ezeket tovább fogjuk bővíteni a jövőben, de hasonló célt szolgál a nem rég megnyitott Titkok Háza, ahol a fiatalok számos tudományterület legjavát tapasztalhatják meg első kézből, segítve a pályaválasztásukat. Fontos partnerekre találtunk a Fehérváron jelen lévő egyetemekben is, akik osztják a gyakorlatias, a holnap kihívásaira is felkészítő oktatás iránt való elköteleződésünket. Ezeket a programokat szeretnénk kiegészíteni egy új kezdeményezéssel, ami a digitalizációban, internethasználatban talán kevésbé jártas idősebb generációt segítené képzésekkel ahhoz, hogy magabiztosan használják az új lehetőségeket. Mostanra az internet, vagy az online ügyintézés kezd lehetőségből létszükségletté válni, nekünk pedig mindent el kell követnünk azért, hogy minden fehérvári érvényesülhessen ezeken a területeken.

Az év elején lehetett hallani az idősekkel való konzultációról, ez hogy áll most?

Több mint negyven nyugdíjas klubba látogattam el, rengeteg ötletet sikerült összegyűjteni, többek közt az előbb említett digitális képzésekét is. A másik kérés, ami rendre megjelent, hogy több, deklaráltan a korosztályuknak szánt programot szeretnének a városban, így született meg egy időseknek szóló fesztivál, és az idei Királyi Napok operettestjének ötlete is. Székesfehérvár kétszer is elnyerte az Idősbarát Önkormányzat díjat az elmúlt bő tíz évben, de szeretnénk továbbra is minél többet tenni azokért, akik egy életen át dolgoztak a városunkért.

„Az emberek szeretik Székesfehérvárt, de ezt a szeretetet a városnak meg is kell szolgálnia…”

A polgármestersége alatt nagy hangsúlyt kapnak a közösségi rendezvények, a sportprogramok, vagy a nagy kulturális projektek, mint például a Tele Élettel-kampány. Mi áll emögött?
Olyan várost kell építenünk, ahol érdemes élni. Az építés pedig korántsem szorítható infrastrukturális beruházásokra. Létrehozhatjuk a világ legimpozánsabb épületeit, de a kulturális, köz- és sportéleti pezsgés az, ami megakadályozza, hogy Fehérvár egy alvóvárossá váljon. Már a kezdetetekkor éreztük, hogy az emberek szeretik Székesfehérvárt, de ezt a szeretetet a városnak meg is kell szolgálnia, a nosztalgián és a lokálpatriotizmuson túl is. Hogyan várhatjuk el például, hogy a város fiataljai ne vándoroljanak el, ha nem teremtjük meg ugyanazokat a lehetőségeket, programokat és pezsgést számukra, amiket Budapesten vagy nyugat-európai városokban megtalálnak? Többek között ezért is létszükséglet élettel megtölteni a városunkat, hiszen haza a szív húz, nem a szellem.

Tehát ezek közül kerülne ki az is, amire a legbüszkébb az életében?

Nem, legbüszkébb a három gyermekemre, a családomra vagyok. Professzionálisan nem tudnék egyetlen dolgot kijelölni, amit a legnagyobb teljesítményként értékelek, sokkal inkább az tölt el büszkeséggel, hogy minden nap azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek. Sosem munkakört vagy állást ambicionáltam, hanem feladatot, Székesfehérvárt óvni és fejleszteni pedig nem munka, hanem hivatás – ezért érdemes dolgoznom nap mint nap.

És mi az, ami nem az előzetes tervek szerint alakult, vagy a legtöbb „zökkenővel” valósult meg?

Elsőként a Lépcső utca jut eszembe. Sokkal lassabban sikerült kivitelezni, mint kellett volna, de bármilyen fejlesztés csak akkor adhat okot a büszkeségre, ha teljes valójában elkészült. Néha megkapom, hogy túl óvatosan fogalmazok, vagy kivárok egy-egy ügy kapcsán. Az immár évtizedet meghaladó közéleti munka tanított meg arra, hogy a projektek megvalósítása néha óriási küzdelem, és ezek során van, hogy az egyetlen biztos pont a saját akartunk és kitartásunk. Ahhoz, hogy sikerrel és tiszta lelkiismerettel lehessen megvívni ezeket a küzdelmeket, óvatosnak kell lenni, és tényszerűen kell tájékoztatni az embereket. Minden más csak üres ígérgetés. Tehát, ha egy-egy lassan haladó projektre nem is tudok büszke lenni, legalább sosem aggódom amiatt, hogy felelőtlenséget állítottam.

Hány üzenetre válaszol egy nap?

A feleségem szerint túl sokra. Ugyanakkor a mai világban ezt máshogy nem lehet, pontosabban nem érdemes csinálni. A polgármester akkor tud rendes munkát végezni, ha ismeri a polgárok problémáit és véleményét, szerencsére a fehérváriak egyre nagyobb számban élnek a lehetőséggel, és írnak nekem személyes üzenetet. Minden üzenetre és kommentre személyesen válaszolok, emiatt van némi átfutási időm, de előbb-utóbb mindenkinek igyekszem választ adni. A közösségi média remek hidat képezhet a polgárok és a városvezetés között, ha bölcsen használják.

A „Hajrá Cserpa!” Facebook oldalról hallott már?

Időről időre egy-egy ismerős elküldi, hogy mit talált az oldalon. Vannak mémek, amikben abszolút magamra ismerek, másokban nem annyira, de jókat tudok mosolyogni rajta. Szerintem minden ember, egy vezető számára pedig különösen fontos, hogy tudjon nevetni magán. A polgármesteri pedig végképp nem olyan feladat, ahol megengedhető lenne egy elefántcsonttoronyban ülni.

Apropó elefánttcsontorony. 2010-ben, a polgármesteri eskütétele előtt mondta: „Nem válhat a Városháza elefántcsonttoronnyá.” Így majd’ 10 év távlatából, sikerült ezt betartani?

Úgy vélem, igen. Ennek két fontos eleme van. Az egyik, hogy a polgármester nem polihisztor, jó munkát csak jó csapat élén lehet végezni, ebben a csapatban pedig csak olyanoknak lehet helye, akik őszintén meg merik mondani a véleményüket minden kérdésben. A másik, hogy mára sikerült gyors és közvetlen kommunikációs csatornákat kiépíteni a fehérváriakkal. Rengeteg kommentet és személyes üzenetet kapok nap mint nap, kritikák, meglátások és ötletek is érkeznek. A közéleti vezetőre leselkedő egyik legnagyobb veszély, hogy elszigetelődik, egyre kevesebb impulzus, őszinte vélemény éri. Ezt egy jó csapattal és közvetlen kommunikációval lehet kiküszöbölni. Egyben ez garantálja az állandó megújulást, hogy a városvezetés ugyanazzal a lendülettel viszonyuljon a kihívásokhoz, amivel néhány éve munkához látott. Úgyis mondhatnám, hogy a polgármester számára a polgárokkal való beszélgetés az örök fiatalság elixírje.

És ha ma üzenhetne a 18 éves Cser-Palkovics Andrásnak, mi lenne az üzenet?

Az, hogy a tanulás, a komoly felelősségvállalás és a vidámság, a mosolyok, a jó hangulat egyáltalán nem zárják ki egymást, sőt! Viszont arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy mit üzenne az akkori Cser-Palkovics András a mostaninak. De ezt tőle kellene megkérdezni…

Az Élj! Láss! Érezz! sorozatban megjelent interjúk:

Interjú

  1. „A narrátor kapocs a múlt és a jelen között” - interjú Mihályi Győzővel

    Mihályi Győző nélkül nincsen Koronázási Szertartásjáték, hiszen a kezdetek óta számít rá Szikora János, rendező. A grandiózus produkció emlékezetes pillanatairól és kihívásairól is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas színművésszel.

    2019.08.08.
  2. Végtelen erő, energia, küzdelem, száguldás emberi sorsok és lelkiállapotok között

    Szirtes Edina „Mókus” muzsikus és zeneszerző évek óta jegyzi a Koronázási Szertartásjáték zenéjét. Az alkotó lelkesedéssel mesélt többek között az alkotás folyamatáról, kedvenc tavalyi jelenetéről és megosztotta gondolatait a szövegkönyvről is.

    2019.08.02.
  3. Székesfehérvár az emléktérkép - „ A jelenben élek, a múltunk tudatában.”

    Fiatalember, aki a jelenben él, de mégis fontos számára a múlt. Grósz Ákos a Red Rock falmászóterem ügyvezetője ezer szállal kötődik a városhoz, melynek jól ismert utcáit járva gondolatban egy emléktérképet rajzol fel: nem csak a saját, de szerettei életének lenyomataiból. És hogy miért fontos egy ilyen térkép? A vele folytatott beszélgetésből megtudhatjuk…

    2019.07.31.
  4. Szendrényi Éva - felemelő érzés a nézőtéren az előadások utáni csend

    Szendrényi Éva díszlettervező a Koronázási Szertartásjátékok kezdete óta felel a produkció látványvilágáért. Mint minden évben, idén is számíthatunk újdonságokra, így kíváncsiak voltunk a főbb változásokra.

    2019.07.30.
  1. Székesfehérvár – a modern, de dicső emlékeinek is élő város

    Dr. Simon Gábor a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház gyermekgyógyász főorvos irányítása alatt alakult ki a mai, európai színvonalon működő Gyermekosztály, de kivette a részét abból a munkából is, melynek köszönhetően ma már természetes az integrált oktatás, vagyis az egészséges gyermekek mellett a fogyatékkal élők nevelése.

    2019.07.29.
  2. Székesfehérvár a templomok városa - számtalan rejtett kincs vár még felfedezésre

    Tornyai Gábor közvetlensége és emberismerete magával ragadó. Amellett, hogy katolikus pap, még mentálhigiénés szakember is, akihez bátran lehet életvezetési tanácsokért fordulni. Gábor atya nemcsak prédikációiban találta meg a megszólítás lehetőségét, hanem évek óta szerepel a Vörösmarty Rádió műsoraiban is. Emellett igazi lokálpatrióta, aki szereti felfedezni a várost, ahol él.

    2019.07.23.
  3. Fehérvár, az esélyegyenlőség városa - „Tele a szívem és a kezem hajtogatnivaló lufival”

    Andi Bohóc mindig akcióban van: fellépésre utazik teljes díszben (mely számtalan humoros élethelyzet forrása), vagy élelmiszert gyűjt rászorulóknak, esetleg a begyűjtött csomagokat viszi ki iskolákba, óvodákba és nem csak Mikulás idején. A vele folytatott beszélgetés is sok meglepetést tartogatott… 

    2019.07.16.
  4. Székesfehérvár, ahová jó hazajönni - „szeretem a város feelingjét”

    Pixa videói a youtube-on többmilliós nézettséget generálnak, zenéit jól ismeri az egész ország. Feltűnik az oldalán ByeAlex, Kis Grófó, Hiró – azt azonban kevesen tudják róla, hogy tősgyökeres székesfehérvári, aki sohasem távolodott el a várostól, ahol született.

    2019.06.28.

Eseménynaptár

2019. Augusztus
h
K
Sze
Cs
P
Szo
V
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Webkamera


360 Fehérvár

Fehérvár Magazin

Nyitott tornatermek