-
A várost és polgárait szolgáljuk
A Városgondnokság elfogadott üzleti tervéről, az idei legfontosabb feladatokról, fejlesztésekről kérdeztük Bozai István városgondnokot. Kiemelte, hogy az önkormányzat nagy útfelújítási programján túl és amellett a Városgondnokság idén csaknem 300 millió forintot költ járda- és parkolófelújításokra. Szó volt a zöldterületek fenntartásáról, a temetők üzemeltetéséről és a köztisztaságról is.
2026.03.10. -
A könyvkötészet egy életre szóló szerelem - beszélgetés a Mórocz házaspárral
Ötven éve mondtak igent egymásnak és azóta alkot együtt az a házaspár, akit a fehérváriak jól ismernek, és akiknek keze munkái ország-, sőt világszerte hirdetik mesterségüket. Műhelyükben együtt él múlt és jelen, hiszen immár fél évszázada, hogy Mórocz István és Mórocz Istvánné Márta kézműves könyvkötőként értéket mentenek, valamint egyedi dísz- és használati tárgyak készítésével újakat teremtenek.
2026.03.06. -
Költségvetés 2026
Stabil, biztonságos működést garantáló, emellett pedig jelentős fejlesztéseket is tartalmazó költségvetést fogadott el Székesfehérvár Közgyűlése pénteki ülésén. Székesfehérvár 89,5 milliárd forintból gazdálkodhat idén.
2026.02.20. -
Az Ikarustól a tigriscápákig
Egykor az Ikarus 300-as buszcsaládjának világhírűvé vált formatervéért kapott nívódíjat, később a szaudi király számára tervezett luxusbuszokat, aztán szó szerint a „mélybe rántotta” őt a Vörös-tenger színpompás élővilága. Őrsi Ferenc ipari formatervező ma már túl van 2100 tengeri merülésen, s a 75. születésnapjához közeledve úgy döntött, a világ elé tárja azokat a különleges felvételeket.
2026.01.26.
Székesfehérvár a templomok városa - számtalan rejtett kincs vár még felfedezésre
Mit jelent számodra Székesfehérvár?
Fehérvári vagyok, itt születtem. Ez a város az otthonom, abszolút lokálpatrióta vagyok. Noha ez egy „felpumpált” város, rengeteg panellel – ami körülöleli a barokk városmagot –, mégis fel tudom fedezni bennük a szépet. Gyermekkorom meghatározó helye a Palotai úti lakótelep volt: a két tízemeletes háztömb nagy játszótérrel, rengeteg gyerekkel. Ott, a házak között kergetőztünk, bicikliztünk, játszottunk.
Középiskolás koromban sokszor sétáltam haza gyalog. Egyszer éppen az Oskola utcán jártam (már majdnem kiértem a mai Ciszterci Gimnáziumhoz), amikor este hét óra lett, és megszólaltak a harangok: azt a pici, szűk utcát pedig betöltötte a harangzúgás. Hirtelen eltöltött, hogy engem a Jóisten nagyon szeret, s ez egy olyan eufórikus érzés volt, hogy elkezdtem táncolni és pörögni az utcán – szerencsére senki sem járt arra. A Palotai úton hazafelé tartva a Szentháromság temető, a göcsörtös fák és a naplemente hármassága is belém vésődött, azóta is nagyon szeretem ezt a képet.
Székesfehérvárt szokták a templomok városának is nevezni. Milyenek a templomaink?
Fehérváron javarészt klasszikus barokk templomok vannak. Kamaszként a Prohászka-templom volt az anyatemplomom: már ministránsként is szerettem nézegetni a templomhajó oldalán található szentek képeit. Aztán volt, amikor kéthetente beültünk a barátaimmal a felsővárosi Szent Sebestyén-templom sekrestyéjébe, és a kinyitott templomajtón át néztünk be a szentélybe; jó volt imádkozni a csendben. A Jézus Szíve-templom elkészültekor Magyarország első vasbeton szerkezetű temploma volt. Bory Jenő munkája az a finom mívű, embernagyságú Madonna-szobor is, mely egy falfülkében található, s ha ott járok, mindig megállok előtte. Mint ahogy feltekintve mindig elcsodálkozom a horoszkópos ablakon is…
Nemrég fedeztem fel, hogy a Papi Otthon udvarában is áll egy nagyon szép Mária-szobor; bár ritkán lehet ide bejutni, de érdemes megnézni. A Szemináriumi-templom oltárképe pedig igazán különleges: egy ikon. Szeretem az ikonokat, mert az ikon nemcsak egy kép, ami gyönyörködtet, hanem a mennyország ablaka. Általában a Maulbertsch-képet szokták emlegetni a Szemináriumi-templom kapcsán, de ez a főoltárkép mély, csendes hangulatával különleges atmoszférát teremt. A Bazilikában nagyon szép faragott keresztút van, melyet Búza Barna szobrászművész készített az 50-es években, ha elkészül a székesegyház felújítása, a stáció részeit is érdemes újra felfedezni.
Az Almássy-telepi templom egészen különleges Krisztus király-ábrázolásáról, vagy az otthonom, az Öreghegyi templom Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló Bory-képéről, vagy éppen a török erődítményre emlékeztető Szent Donát-kápolna faburkolatáról is érdemes szólni.
A templomokat nem magukért a „templomságukért” szeretem. Van valami: egy pont, egy részlet, ami megragad. A várossal is így vagyok: a részletek összessége adja számomra a városélményt.
Emlékszel-e valami meglepetésre a városban? Vagy minden zegét-zúgát ismered?
Néha turistásat szoktam játszani… Ilyenkor próbálom „idegen” szemmel nézni a várost: vajon mit fényképeznék le? Észreveszek-e valami új részletet? Mások ajánlására fedeztem fel a Rácbányát: a hatalmas sziklatömböt vagy a lépcsősort, ami egy rejtett tóhoz vezet le. A Budai úti református templom háta mögött van, óvják-védik az ott lakók, és rendben tartják. De nagyon szeretem az Árpád Fürdő melletti szép, szecessziós épületet, a Pávás-házat is, melyet a páva gipszreliefjei miatt hívnak így.
Emlékezetes városi rendezvény?
Nagy élmény számomra a Fehérvári Versünnep. Élvezem a zsűriben való létet, Kubik Anna, Závodszky Noémi, Bobory Zoltán és Vakler Lajos társaságát. Tiszteletet érdemel, hogy a fiatalok kiállnak és megmutatják magukat: megtanulnak egy verset, értékkel foglalkoznak – ebből a szempontból mindegy, hogy bejutnak-e a döntőbe vagy sem, ők már nyertek. És mi is, akik ezt a folyamatot végignézhettük. A Versünnep fordulói nyilvános alkalmak, ezért ajánlom mindenkinek, aki szereti a szép verseket, hogy üljön be a nézők közé, és hallgassa meg ezeket a fiatalokat, mert lehet, hogy általuk az esetleg már ismert versek is új értelmet nyerhetnek.