-
Hogyan lesz fenntartható?
Néhány éve tapasztalhatjuk a saját bőrünkön a klímaváltozást. Ilyen meleg és ilyen hosszantartó hőhullámokkal szabdalt nyár nem nagyon volt jellemző régen, mint az elmúlt néhány évben, most ez a jellemző. Ez a fajta időjárás pedig a városi zöldfelületek fenntartásában is új technológiákat igényel. A klímaváltozás városi növényekre gyakorolt hatásairól Homoki László kertészmérnökkel a Városgondnokság kertészeti csoportjának vezetőjével beszélgettünk.
2024.08.13. -
Árpád-házi históriák
Az Árpád-házi históriák az eddigi Koronázási Játékok legemlékezetesebb epizódjait dolgozza fel a Kárpát-medencei Színjátszó Tábor fiataljainak lelkes részvételével, valamint Egyed Attila, Ballér Bianka és Juhász Illés főszereplésével. Az előadás rendezője a teátrum ügyvezetője, Lőrincz Zsuzsa, akivel a Vörösmarty Színház Mindig Veled! című podcastjában beszélgettek.
2024.08.13. -
Beszélgetés a Királyi Napokról
Augusztusban ismét életre kel a történelem Székesfehérváron. Az ünnepélyes megnyitóval augusztus 11-én, vasárnap kezdődnek és augusztus 20-ig tartanak a Székesfehérvári Királyi Napok. Az országos hírű programsorozat idén is izgalmas, gazdag kínálattal várják a látogatókat.
2024.08.09. -
Nyáron is biztonságban!
Bajba jutott” unokára hivatkozó hívás, bankszámlát telefonon egyeztető „ügyintéző”, meg nem rendelt csomagról postai értesítő, a „strandtrezor”, azaz a törülközőre bízott értékek biztonsága és a gyermekekre leselkedő veszélyek is szóba kerültek a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya által szervezett programon.
2024.06.30.
Székesfehérvár a templomok városa - számtalan rejtett kincs vár még felfedezésre
Mit jelent számodra Székesfehérvár?
Fehérvári vagyok, itt születtem. Ez a város az otthonom, abszolút lokálpatrióta vagyok. Noha ez egy „felpumpált” város, rengeteg panellel – ami körülöleli a barokk városmagot –, mégis fel tudom fedezni bennük a szépet. Gyermekkorom meghatározó helye a Palotai úti lakótelep volt: a két tízemeletes háztömb nagy játszótérrel, rengeteg gyerekkel. Ott, a házak között kergetőztünk, bicikliztünk, játszottunk.
Középiskolás koromban sokszor sétáltam haza gyalog. Egyszer éppen az Oskola utcán jártam (már majdnem kiértem a mai Ciszterci Gimnáziumhoz), amikor este hét óra lett, és megszólaltak a harangok: azt a pici, szűk utcát pedig betöltötte a harangzúgás. Hirtelen eltöltött, hogy engem a Jóisten nagyon szeret, s ez egy olyan eufórikus érzés volt, hogy elkezdtem táncolni és pörögni az utcán – szerencsére senki sem járt arra. A Palotai úton hazafelé tartva a Szentháromság temető, a göcsörtös fák és a naplemente hármassága is belém vésődött, azóta is nagyon szeretem ezt a képet.
Székesfehérvárt szokták a templomok városának is nevezni. Milyenek a templomaink?
Fehérváron javarészt klasszikus barokk templomok vannak. Kamaszként a Prohászka-templom volt az anyatemplomom: már ministránsként is szerettem nézegetni a templomhajó oldalán található szentek képeit. Aztán volt, amikor kéthetente beültünk a barátaimmal a felsővárosi Szent Sebestyén-templom sekrestyéjébe, és a kinyitott templomajtón át néztünk be a szentélybe; jó volt imádkozni a csendben. A Jézus Szíve-templom elkészültekor Magyarország első vasbeton szerkezetű temploma volt. Bory Jenő munkája az a finom mívű, embernagyságú Madonna-szobor is, mely egy falfülkében található, s ha ott járok, mindig megállok előtte. Mint ahogy feltekintve mindig elcsodálkozom a horoszkópos ablakon is…
Nemrég fedeztem fel, hogy a Papi Otthon udvarában is áll egy nagyon szép Mária-szobor; bár ritkán lehet ide bejutni, de érdemes megnézni. A Szemináriumi-templom oltárképe pedig igazán különleges: egy ikon. Szeretem az ikonokat, mert az ikon nemcsak egy kép, ami gyönyörködtet, hanem a mennyország ablaka. Általában a Maulbertsch-képet szokták emlegetni a Szemináriumi-templom kapcsán, de ez a főoltárkép mély, csendes hangulatával különleges atmoszférát teremt. A Bazilikában nagyon szép faragott keresztút van, melyet Búza Barna szobrászművész készített az 50-es években, ha elkészül a székesegyház felújítása, a stáció részeit is érdemes újra felfedezni.
Az Almássy-telepi templom egészen különleges Krisztus király-ábrázolásáról, vagy az otthonom, az Öreghegyi templom Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló Bory-képéről, vagy éppen a török erődítményre emlékeztető Szent Donát-kápolna faburkolatáról is érdemes szólni.
A templomokat nem magukért a „templomságukért” szeretem. Van valami: egy pont, egy részlet, ami megragad. A várossal is így vagyok: a részletek összessége adja számomra a városélményt.
Emlékszel-e valami meglepetésre a városban? Vagy minden zegét-zúgát ismered?
Néha turistásat szoktam játszani… Ilyenkor próbálom „idegen” szemmel nézni a várost: vajon mit fényképeznék le? Észreveszek-e valami új részletet? Mások ajánlására fedeztem fel a Rácbányát: a hatalmas sziklatömböt vagy a lépcsősort, ami egy rejtett tóhoz vezet le. A Budai úti református templom háta mögött van, óvják-védik az ott lakók, és rendben tartják. De nagyon szeretem az Árpád Fürdő melletti szép, szecessziós épületet, a Pávás-házat is, melyet a páva gipszreliefjei miatt hívnak így.
Emlékezetes városi rendezvény?
Nagy élmény számomra a Fehérvári Versünnep. Élvezem a zsűriben való létet, Kubik Anna, Závodszky Noémi, Bobory Zoltán és Vakler Lajos társaságát. Tiszteletet érdemel, hogy a fiatalok kiállnak és megmutatják magukat: megtanulnak egy verset, értékkel foglalkoznak – ebből a szempontból mindegy, hogy bejutnak-e a döntőbe vagy sem, ők már nyertek. És mi is, akik ezt a folyamatot végignézhettük. A Versünnep fordulói nyilvános alkalmak, ezért ajánlom mindenkinek, aki szereti a szép verseket, hogy üljön be a nézők közé, és hallgassa meg ezeket a fiatalokat, mert lehet, hogy általuk az esetleg már ismert versek is új értelmet nyerhetnek.