Milyen volt az indulásod?
Forgatunk éppen egy klipet, és abban lesznek bevágott snittek, ahogy fotóalbumot lapozgatok, meg lesznek gyerekkori képek is. Tehát elővettem a régi fényképalbumot, és tényleg átlapoztam… Nem is értem anyámat, hogy tehette ezt velem: iszonyú szemüvegeket adott rám. A Zentai Úti Általános Iskolába jártam, ahol minden második tesiórán fejbe dobtak kosárlabdával, mert kosarazni nagyon szerettem, és összetört a szemüvegem. Én voltam az egyetlen, aki rappet hallgatott a suliban, mert mindenki más diszkós volt. A 90-es évek elején, közepén járunk. Most, hogy újra viszontlátom magam: itt egy kissrác nagy szemüvegben, nagyapja kockás gatyájában, Cypress Hill-es pólóban… tényleg adta magát, hogy: „Né má’ hülye rapper gyerek, azonnal szivassuk meg!” A Tópartiba jártam szintetizátort tanulni, nagynagyanyám vitt mindig – itt és így kezdődött a zenei pályafutásom. Egyébként azóta is szeretem a Tóparti környékét – az olyan afteres.
Akkoriban hová jártatok?
Tini koromban sokat szotyizgattunk a Kossuth udvarban, a lépcsőkön túl a rejtett padokon – az olyan jó kis bandázós hely. Vagy sokat görkoriztam a srácokkal a Bazilika mellett. Az őrületbe kergettünk egy öreg nénit, aki a mai Mauro felett lakott, és rendszeresen mindenfélét kiabált nekünk. Olyankor átgurultunk az Ősz utcai OTP elé, és ott folytattuk.
Mi a kedvenc helyed a városban?
Szeretem azt a fílinget, amikor bejövök a Belvárosba, és kirakodóvásár van, a Királyi Napok, és kint vannak anyuék. Ő a Fehérvári Kézművesek Egyesülete tagja, kézműves termékekkel foglalkozik. Jóleső érzés, hogy ennek a városnak történelme van: itt fordultak meg nemzeti nagyjaink. Szeretem a történelmet, és élénk a képzelőerőm… főleg ,ha bemegyek a Püspöki Palota kertjébe, a Várfalhoz, és ott időzöm. A Püspöki Palota kertje rendezett: fák, kis tér, körbe lehet sétálni, fel lehet menni a várfalra. Szeretem az ilyen helyeket. Egy Oskola utcai olasz vendéglő helyén már a középkorban is vendégfogadó állt, ahol Mátyás király is megfordult. Még az is ki van írva, hogy hívták azt az olasz szakácsot, aki főzött neki.
Mindig Székesfehérváron éltél?
Egy rövid ideig éltem Pesten is, de mindig azt éreztem, hogy olyan jó ide visszajönni. Akkor meg minek menjek el? Fehérvár élhető város: a hangulatok, a rendezvények miatt…
Minden padhoz, sarokhoz emlékek, emlékfoszlányok fűznek. A családunk tősgyökeres fehérvári. Már jó ideje Lövölde utcai gyerek vagyok. Nagymamám, Mimi lakásában élek. Az albumomban van egy kép: néz engem, én meg gyerekként nézek a kamerába. Sok nem látszik belőle, mert régi kép. A mozdulatában is benne van: egy angyal. Nagyon erős asszony volt. Az ötvenes években halt meg a nagyapám, ő soha többet nem ment férjhez, hanem egyedül nevelte fel a gyerekeit. Én voltam az első unoka, a szeme fénye, óriási elkényeztetés vett körül egészen 9-10 éves koromig, amikor is megszülettek ikeröcséim, akik egyébként nagyon jó fejek.
Kikapcsolódás?
Ha kikapcsolni támad kedvem, akkor ott a Petőfi Kultúrtér, az Albabár, ki lehet menni a Fezenbe vagy a Parabába, és a Múzeum Kocsma is nagyon jó hely.
Maximalista vagy?
Szeretem azt hinni, hogy igen. Az éjszakai munka nem egyszerű, pláne, ha tisztán csinálod a bulikat. Felszabadultabb is persze, de sokkal több türelem kell a melóhoz, mert fullon lévő embereket kell szórakoztatni. Másnap, vagyis nappali üzemmódban le kell csavarni a gázt, és ez ahhoz képest, hogy éjjel maxon pörögtél, elég nagy váltás.
Melyik a legnépszerűbb zenéd?
A Bulibáró. A szövegét ketten írtuk egy roma származású stúdiós haverommal, Kis Grófó pedig a közreműködő előadója. Pár éve átestem egy műtéten, már fekszem a műtőasztalon, mindenhol csövek lógnak ki belőlem, éppen kezdek bekábulni, erre a sebészorvos rám vigyorog, és benyom egy zenét. „Sálom dilomálom!” – hallottam meg. „Bakker” – nyögtem, és elvesztettem az eszméletemet. A zeneírást egyébként mindig megelőzi egy kutatómunka. Szeretem hallgatni az emberek beszédfordulatait, gondolkodom utána rajtuk, és építkezem belőlük.
Mit jelent neked a város?
Restart. Amikor túl sok minden megy a gépeden, nyomsz egy restartot, és frissül a rendszer. Ha túl sokat dolgozom, túl sokfelé járok a világban, jó hazajönni. Amikor meglátom a Székesfehérvár táblát, már örülök. Én tulajdonképpen bárhol laknék, ha az a bárhol Fehérváron lenne…
