Fehérvár, az esélyegyenlőség városa - „Tele a szívem és a kezem hajtogatnivaló lufival”

Andi Bohóc mindig akcióban van: fellépésre utazik teljes díszben (mely számtalan humoros élethelyzet forrása), vagy élelmiszert gyűjt rászorulóknak, esetleg a begyűjtött csomagokat viszi ki iskolákba, óvodákba és nem csak Mikulás idején. A vele folytatott beszélgetés is sok meglepetést tartogatott… 
2019.07.16. 09:05 |

Mi a szíved csücske hely a városban?

A maroshegyi Szent Kristóf Ház – mely a fogyatékkal élő fiatalok nappali intézménye. 8 óra körül hozzák be őket a szülők, és 16 óra fele viszik el. Nagyon szeretek hozzájuk látogatni, mert annyi szeretet van ezekben a fiatalokban, hogy azt nem lehet elmondani, azt meg kell élni! Amikor már belépek, nagy ováció fogad, öleléssel, puszival köszöntjük egymást, és mindenki körém gyűlik, mert szeretné megmutatni az elmúlt időszakban szerzett dolgait. „Nézd, Andi bohóc, most kaptam új kabátot!” „Én meg cipőt!” – ”Jaj, nagyon csini” – mondom nekik, és ők már egy-két jó szótól is boldogok. Olyanok, mint a kis siserehad, jönnek, közrefognak, és örömmel mesélik a hétköznapjaikat, az életüket. Sokféle foglalkozáson vesznek részt, de szervezett programokra is viszik őket, pl. Vidi meccsre vagy múzeumba – ami a kedvükre való. És úgy mesélik ezeket az eseményeket, mintha azok ünnepek volnának. Az ott dolgozók is nagyon kedvesek. Igazából ezt a munkát csak olyan ember tudja jól végezni, aki annyira empatikus, hogy minden kis apró mozdulatukat érzi és érti.

Mit tapasztalsz, milyenek a fehérvári emberek?

Nagyon elfogadók és segítőkészek. Minden évben van az „Újra segíthetsz egy Mikulás-csomaggal” elnevezésű adománygyűjtő akcióm november-december környékén, és azt tapasztalom, hogy nagyon jól fogadják. Tavaly 700 csomagot sikerült összegyűjteni, melyek 13 helyen kerültek szétosztásra: a Rákóczi úti és a Hosszúsétatéri Idősek Otthonában, a Tüzér utcai Gyermekotthonban, a Viktória Rehabilitációs Központban, az Anyaotthonban, a Halmozottan Sérültek Fejér Megyei Szülőszövetségének a Maroshegyi Plébánián megtartott Mikulás-ünnepségén, mélyszegénységben élő családoknál, a Felsővárosi Közösségi Házban, az Arany János és az Ezredéves Iskolában, az autizmussal élő gyermekeknél… Ilyenkor a csomagok mellé felajánlásként biztosítjuk a zenét és a műsort. Van egy csapatom: a Télanyó és a Télapó, a Krampusz és a fotós – mivel dokumentálunk mindent, hogy az emberek lássák, hová kerülnek a csomagok. Bennünk van az igyekezet, hogy nagyon sok boldog arcocskát láthassunk, vagy az idősek otthonában boldog könnycseppeket. Az időseknek is van megszokott életük, melybe egy kis színt viszünk: „Az Isten áldja meg magukat! Jöjjenek jövőre is!” – mondják, mi pedig ezt hallva, még nagyobb motivációt érzünk: „Igen, szeretnék jönni jövőre is!” Ez nagyon sok munka, és nem csak fizikailag, hanem lelki értelemben is. Volt olyan segítőm, akit olyannyira megviselte, amit látott, hogy nem tudott bejönni velünk egy terembe. Az emberi sorsok, a szenvedés, különösen a gyermekek szenvedésének megtapasztalása nem egyszerű feladat. Nekem azonban nem mehet el az erőm! Én azt érzem, hogy magamból valami kicsit adnom kell! Ha mást nem tudok, akkor egy Mikulás-csomagot vagy egy látogatást, egy mosolyt, simogatást az arcukra – és nekik sokszor ez is elég, hogy felderüljenek.

Mi a legkedvesebb esemény számodra a városi rendezvények közül?

Minden évben kilátogatok a Városház térre, a városi Esélyegyenlőségi Napra. A II. világháborús harang emlékmű előtt vannak félkörívben a kis sátrak. Látássérültek, mozgássérültek, értelmi fogyatékosok… Nagyon jók az érzékenyítő programok, mert megismerhetik az emberek, hogy miben mások a fogyatékkal élők. Ez főleg a gyerekeknek hasznos program. Játékos formában történik ez a bemutatkozás, hiszen a Szent Kristóf Ház tavaly egy csocsóasztalt hozott ki, és lehetett csocsózni. Vagy ki lehet próbálni a kerekesszéket. Milyen érzés, ha nem lát az ember, és tudsz-e úgy közlekedni? De a kisszínpadon fel is lépnek a fogyatékkal élők: verset mondanak, vagy zenei programmal készülnek. Én lufit hajtogatok a rendezvényen: aki megáll a járókelők közül, és legalább figyel vagy tájékozódik, annak adok pl. egy virágot. A végén közösen eléneklünk egy közismert dalt. Koncz Zsuzsának van egy dala: Mindannyian mások vagyunk – tavaly ezt énekeltük. Felemelő élmény volt, mert ott álltunk együtt: fogyatékkal élők és egészségesek, s együtt énekeltünk. Mindig vannak, akik csatlakoznak, és én azt szeretném, ha még többen kapcsolódnának, mert akkor még szebben szól a közös dal.

Interjú

  1. „A narrátor kapocs a múlt és a jelen között” - interjú Mihályi Győzővel

    Mihályi Győző nélkül nincsen Koronázási Szertartásjáték, hiszen a kezdetek óta számít rá Szikora János, rendező. A grandiózus produkció emlékezetes pillanatairól és kihívásairól is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas színművésszel.

    2019.08.08.
  2. Végtelen erő, energia, küzdelem, száguldás emberi sorsok és lelkiállapotok között

    Szirtes Edina „Mókus” muzsikus és zeneszerző évek óta jegyzi a Koronázási Szertartásjáték zenéjét. Az alkotó lelkesedéssel mesélt többek között az alkotás folyamatáról, kedvenc tavalyi jelenetéről és megosztotta gondolatait a szövegkönyvről is.

    2019.08.02.
  3. Egyetlen otthonunk van: Székesfehérvár

    Élj! Láss! Érezz! címmel az elmúlt nyolc pénteken interjú jelent meg olyan fehérváriakkal, akiket sokan ismernek, és akik az élet különböző területeit képviselik hivatásuk révén. A sorozat zárásaként dr. Cser-Palkovics Andrást, Székesfehérvár polgármesterét kérdeztük, aki 2010 óta áll a Királyok Városának élén. Számára nem csak az otthon, hanem küldetés is Székesfehérvár. 

    2019.08.02.
  4. Székesfehérvár az emléktérkép - „ A jelenben élek, a múltunk tudatában.”

    Fiatalember, aki a jelenben él, de mégis fontos számára a múlt. Grósz Ákos a Red Rock falmászóterem ügyvezetője ezer szállal kötődik a városhoz, melynek jól ismert utcáit járva gondolatban egy emléktérképet rajzol fel: nem csak a saját, de szerettei életének lenyomataiból. És hogy miért fontos egy ilyen térkép? A vele folytatott beszélgetésből megtudhatjuk…

    2019.07.31.
  1. Székesfehérvár – a modern, de dicső emlékeinek is élő város

    Dr. Simon Gábor a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház gyermekgyógyász főorvos irányítása alatt alakult ki a mai, európai színvonalon működő Gyermekosztály, de kivette a részét abból a munkából is, melynek köszönhetően ma már természetes az integrált oktatás, vagyis az egészséges gyermekek mellett a fogyatékkal élők nevelése.

    2019.07.29.
  2. Székesfehérvár a templomok városa - számtalan rejtett kincs vár még felfedezésre

    Tornyai Gábor közvetlensége és emberismerete magával ragadó. Amellett, hogy katolikus pap, még mentálhigiénés szakember is, akihez bátran lehet életvezetési tanácsokért fordulni. Gábor atya nemcsak prédikációiban találta meg a megszólítás lehetőségét, hanem évek óta szerepel a Vörösmarty Rádió műsoraiban is. Emellett igazi lokálpatrióta, aki szereti felfedezni a várost, ahol él.

    2019.07.23.
  3. Fehérvár, az esélyegyenlőség városa - „Tele a szívem és a kezem hajtogatnivaló lufival”

    Andi Bohóc mindig akcióban van: fellépésre utazik teljes díszben (mely számtalan humoros élethelyzet forrása), vagy élelmiszert gyűjt rászorulóknak, esetleg a begyűjtött csomagokat viszi ki iskolákba, óvodákba és nem csak Mikulás idején. A vele folytatott beszélgetés is sok meglepetést tartogatott… 

    2019.07.16.
  4. Székesfehérvár, ahová jó hazajönni - „szeretem a város feelingjét”

    Pixa videói a youtube-on többmilliós nézettséget generálnak, zenéit jól ismeri az egész ország. Feltűnik az oldalán ByeAlex, Kis Grófó, Hiró – azt azonban kevesen tudják róla, hogy tősgyökeres székesfehérvári, aki sohasem távolodott el a várostól, ahol született.

    2019.06.28.

Eseménynaptár

2019. Augusztus
h
K
Sze
Cs
P
Szo
V
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Webkamera


360 Fehérvár

Fehérvár Magazin

Nyitott tornatermek