Sohonyai Edit - számomra ez a város egy kész regény

Épp egy tucat ifjúsági regénnyel a háta mögött is tud még ihletet meríteni szülővárosából. Ha van olyan ember Székesfehérváron, akinek mindenkihez van egy jó szava vagy ötlete, az Sohonyai Edit. Az írónő örök optimista, tiszteli a város történelmi hagyományait, de nyitott az újdonságokra is. Minden apró részletre figyel, még az olyan parányi madarakra is, amiket más talán észre sem vesz. Igazi lokálpatrióta, ez a vele töltött fél óra alatt is kiderült.
2019.06.12. 14:25 |

Mit jelent neked a város?

A nappalaim és az éjszakáim színtere, hiszen nem csak az ébren töltött időm, de az áloméletem helyszíneit is ez a város adja, még ha elvarázsolt formában is.

Szeretek itt élni: szeretem a napfényt az utcákon, szeretem azt, hogy bármerre megyek, mindig találkozom ismerőssel, akivel egy-két szót válthatok.

Ha öröm van bennem, akkor megoszthatom, ha szomorú vagyok, akkor mindig akad számomra egy ölelés. Olyan, mintha egy láthatatlan hálózat venne körül aranyszálakból, amelyet kapcsolatok alkotnak: a legtöbb évtizedek óta erős, és kölcsönösen tápláló, de akadnak néha olyanok is, melyek valami miatt elhervadnak, hogy aztán újak, és talán erősebbek sarjadjanak a helyükön. Egy emberi élet a kapcsolataival együtt szemlélhető a legteljesebben. És ezeknek a kapcsolatoknak az alakulása, érzelmi színezete adja az érdekességét. Ezekről írok a regényeimben, melyek főként fehérvári helyszíneken játszódnak. A Teleki, Ciszter, vagy a Lánczos Gimi, esetleg a Szent István Szakgimnázium főhősei is ezeket az utcákat róják a történeteim során.

Van olyan hely a városban, ahol szívesen időzöl?

Az Órajáték előtti kis tér a padokkal és a virág­ágyással. Ma már tudom, mert kinyomoztam, hogy Spanyárné Halász Szilvia tervezi ezeket a színes foltokat, melyekre köztéri alkotásként tekintek. Ezek a virágkompozíciók nagyon sok embernek adnak örömet. És akkor a méhekről és a gyakran idelátogató szenderekről még nem is beszéltem. Amikor először láttam itt szendert, azt hittem, hogy kolibri, ami kiszabadult valamelyik állatkereskedésből. Egy fotós ismerősöm magyarázta el, hogy nem, ez nem madár, hanem lepke, ami nappal egy alkalmas rejtekhelyen mély „szenderben” (szenderegve) pihen és estefelé ébred... Nagyon különleges, hogy az, amit csőrnek hittem, igazából hosszú pödörnyelv, amit kinyújtva táplálkoznak egy-egy virágkehely előtt lebegve.

Van kedvenc városi eseményed?

Van egy régi és egy új. A kedvencem a Királyi Napok és a középkori fal. Amikor a Városháza elé egy makettfalat húznak, és középkori gúnyába bújt gyerekek és felnőttek (a Szabad Színház tagjai) játszanak a járókelőkkel: fateknőben mosnak, és a vízcseppeket az arra elhaladókra rázzák, vagy deresre húzva, nagy fecskendővel megpurgálják őket. Valahogy átélhető így a középkor. Az én gyerekeim is be szoktak öltözni. Az egyik legfőbb attrakció a szereplő gyerekek számára a „kolbászlopás”. A szervezők valamelyik árussal egyeztetnek, hogy jön mindjárt egy gyerek, elemel egy kolbászt, tessék jajveszékelni. Ha ez megtörtént, futnak a katonák, a gyerekek menekülnek előlük a tömegen keresztül, nagy a felfordulás, melynek az a vége, hogy az alabárdosok a bíró elé cipelik a tetteseket, és a város főterén kalodába zárják őket. Egyszer a kamasz nagy­fi­am került kalodába. Odasétált elé a kishúga, alaposan megszemlélte, hogy rögzítve van a bátyja feje és keze, majd felnyúlt és lekevert neki egy pofont – így viszonozva az otthoni nyuvasztást. Szóval nagyon szeretem a vérbő és színes középkori sokadalmat, elvégre Fehérvár nagymúltú, középkori város, amit jó így megidézni.

A másik kedvencem a Fehérvári Töklámpás Fesztivál, melyet egy kedves barátom, Fiers Gábor talált ki. Először nem igazán hittem a sikerében… Mi abban a nagy cucc, hogy kihoznak az emberek egy tököt? De a végeredmény minden várakozásomat felülmúlta. Beöltözött gyerekek és felnőttek, csudaklassz, faragott tökök, beszélgető csoportok – gyakorlatilag minden különösebb szervezés nélkül. A fehérváriak maguk töltötték meg a lehetőséget tartalommal! Ha idén is lesz, igyekszem rábeszélni a barátnőimet, hogy öltözzünk be boszorkánynak mi is. A Halottak Napja amúgy is egyfajta előkészítése az adventi időszaknak és a karácsonynak. Gyönyörűek a régi, fehérvári temetők. Úgy tudom, Poklosi Péter évek óta tart idegenvezetést a Hosszú temetőben Mindenszentek környékén, Váczi Márk pedig idén tavasztól a Csutora temetőben. Úgy vélem, elhunytaink is részesei a minket körülvevő kapcsolati hálónak. A legtöbb évtizedek óta erős, de akadnak olyanok is, melyek valamelyest elhervadnak az emlékezetünkben, hogy aztán átadják a helyüket az újnak.

Interjú

  1. Ha csak egyetlen gondolatért is - interjú Csizik Balázzsal

    Csizik Balázs képeivel korábban már találkozhattunk a Múzeum Kávézóban, anno a Műhelyben, és fafaragóművész nagyapjával együtt állított ki a Városi Könyvtárban. Utóbbi nagyon fontos pillanat volt számára, hiszen ott összeért a nagyapa népművészete az unoka akkor még eléggé gyerekcipőben járó absztrakt fotóművészetével.

    2019.08.26.
  2. „A narrátor kapocs a múlt és a jelen között” - interjú Mihályi Győzővel

    Mihályi Győző nélkül nincsen Koronázási Szertartásjáték, hiszen a kezdetek óta számít rá Szikora János, rendező. A grandiózus produkció emlékezetes pillanatairól és kihívásairól is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas színművésszel.

    2019.08.08.
  3. Végtelen erő, energia, küzdelem, száguldás emberi sorsok és lelkiállapotok között

    Szirtes Edina „Mókus” muzsikus és zeneszerző évek óta jegyzi a Koronázási Szertartásjáték zenéjét. Az alkotó lelkesedéssel mesélt többek között az alkotás folyamatáról, kedvenc tavalyi jelenetéről és megosztotta gondolatait a szövegkönyvről is.

    2019.08.02.
  4. Egyetlen otthonunk van: Székesfehérvár

    Élj! Láss! Érezz! címmel az elmúlt nyolc pénteken interjú jelent meg olyan fehérváriakkal, akiket sokan ismernek, és akik az élet különböző területeit képviselik hivatásuk révén. A sorozat zárásaként dr. Cser-Palkovics Andrást, Székesfehérvár polgármesterét kérdeztük, aki 2010 óta áll a Királyok Városának élén. Számára nem csak az otthon, hanem küldetés is Székesfehérvár. 

    2019.08.02.
  1. Szendrényi Éva - felemelő érzés a nézőtéren az előadások utáni csend

    Szendrényi Éva díszlettervező a Koronázási Szertartásjátékok kezdete óta felel a produkció látványvilágáért. Mint minden évben, idén is számíthatunk újdonságokra, így kíváncsiak voltunk a főbb változásokra.

    2019.07.30.
  2. Székesfehérvár – a modern, de dicső emlékeinek is élő város

    Dr. Simon Gábor a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház gyermekgyógyász főorvos irányítása alatt alakult ki a mai, európai színvonalon működő Gyermekosztály, de kivette a részét abból a munkából is, melynek köszönhetően ma már természetes az integrált oktatás, vagyis az egészséges gyermekek mellett a fogyatékkal élők nevelése.

    2019.07.29.
  3. Székesfehérvár a templomok városa - számtalan rejtett kincs vár még felfedezésre

    Tornyai Gábor közvetlensége és emberismerete magával ragadó. Amellett, hogy katolikus pap, még mentálhigiénés szakember is, akihez bátran lehet életvezetési tanácsokért fordulni. Gábor atya nemcsak prédikációiban találta meg a megszólítás lehetőségét, hanem évek óta szerepel a Vörösmarty Rádió műsoraiban is. Emellett igazi lokálpatrióta, aki szereti felfedezni a várost, ahol él.

    2019.07.23.
  4. Fehérvár, az esélyegyenlőség városa - „Tele a szívem és a kezem hajtogatnivaló lufival”

    Andi Bohóc mindig akcióban van: fellépésre utazik teljes díszben (mely számtalan humoros élethelyzet forrása), vagy élelmiszert gyűjt rászorulóknak, esetleg a begyűjtött csomagokat viszi ki iskolákba, óvodákba és nem csak Mikulás idején. A vele folytatott beszélgetés is sok meglepetést tartogatott… 

    2019.07.16.

Eseménynaptár

2019. Szeptember
h
K
Sze
Cs
P
Szo
V
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Webkamera


360 Fehérvár

Fehérvár Magazin

Nyitott tornatermek