Fábián Gáspár mellszobra
Fábián József kőműves és neje, Hegyi Anna a Sár utcában laktak. Itt született 1885. január 3-án fiuk, Gáspár, aki másnap a Szent Sebestyén templomban részesült a keresztség szentségében. Keresztapja szintén kőművesmester volt, így nem meglepő, hogy figyelme az építés felé fordult.
Gyermekkorában szigorú, vallásos nevelésben részesült. Mivel jól rajzolt és szépen festett, szülei a Sas utcai főreáliskolába iratták be. Itteni évei alatt megmutatkozott a természettudományokkal és az irodalommal kapcsolatos tehetsége. 16 éves korától biológiai témájú cikkeket írt a Természet című szaklapba, tudományos igénnyel. Az érettségit követően a Műegyetemen kezdte meg építészeti tanulmányait. Már másodéves hallgatóként pályázatot nyert. 1935-ig összesen 20 pályázati díjban részesült, ebből 11 volt megbízással járó első helyezés. Legfontosabb mesterének ekkor Nagy Virgilt tekintette, akivel tanársegédként két évig együtt dolgozhatott.
A kor szokása szerint a 20. század első évtizedének végén itáliai tanulmányútra indult, s miután hazatért, Budapesten telepedett le. 1911. augusztus 15-én kötött házasságot Horváth Annával a tabáni plébániatemplomban. Ebben az évben készült első székesfehérvári tervezése, egy korábbi cikkünkben már részletesen bemutatott vízivárosi Jézus Szíve templom, valamint a két szomszédos épület. Ezekről 1940-ben megjelent Isten kőmivese című önéletírásában így számolt be:
„Szülővárosom, Székesfehérvár aggintézetet és óhajtott építeni. Bory Jenő szobrászművész egy modellt készített mindkét objektumra, engem pedig a kiviteli tervek elkészítésével bíztak meg. Ekkor tárgyaltam szülővárosom polgármesterével, dr. Saára Gyulával és a közgyűlésen is részt vettem, sőt beszédet is mondottam a cél érdekében. Keresztapám, Polczer Péter gazdasági tanácsos támogatott. Bámulom bátor fellépésemet a tárgyalásokon. Még nem voltam 30 éves ekkor, de olyan múlt állt mögöttem éppen Fehérvárott, mely bátorságot adott. […]”
Az aggintézet romos épülete Tóth Károly 1946-ban készült felvételén. Újjáépítését és átalakítását Molnár Tibor tervezte.
Fábián 1914-ben a szerb és az orosz fronton teljesített katonai szolgálatot. 1918-ban szerezte meg építész diplomáját. Nagy Virgil és más tanárai, köztük Hauszmann Alajos hatására nem csatlakozott a kor újítói közé, életét a történeti stílusok ápolásának szentelte. Rendkívüli szorgalommal párosult tehetségének köszönhetően az 1920-as évekre az ország egyik legfoglalkoztatottabb építésze lett. Pályafutását elsősorban az általa tervezett templomok jellemzik, ám számos kórház- és iskolaépületet is tervezett. Egyik legjelentősebb műve a budai Szent Margit Gimnázium 1929-1930-ban épült neobarokk tömbje. Szintén ekkor, ugyanebben a stílusban készültek székesfehérvári iskolái is.
„[…] két polgári iskola tervezésével bíztak meg. Egyiket Székesfehérváron, szülővárosomban építettem, melyre az apácák, illetve az akkori igazgatójuk, a bátyám jó barátja és tisztelője, dr. Kapossy Endre kért fel, természetesen ingyen tervezés alakjában. Én örömmel vállaltam a munkát, hogy a kedvesnővéreknek és szülővárosomnak ez által szolgálatot tehettem és elkészítettem a terveket.
De mit tesz Isten? Gróf Klebelsberg Kunó dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr lement Fehérvárra, mely várost szerette, hisz itt élte le ifjúságát, és nem azt a szerényigényű iskolát adta meg nekik, hanem egy gyönyörű, sarkon álló telket szemelt ki új iskolájuk számára és engem megbízott a tervek elkészítésével. Így került Fehérvár kapujába a Budai-úton az a félkörös homlokzatú Barokk-épület, melynek pandantjául a város megépítette leánygimnáziumát szintén az én terveim szerint.”
A Budai út két oldalán álló neobarokk épületeket tehát Fábián formálta meg. A Ferenc József Nőnevelő Intézet az államosítás után Petőfi Sándor Általános Iskolaként működött tovább, majd Szent Imre herceg nevét vette fel. Ma már óvoda és gimnázium is tartozik a nagymúltú intézményhez. A Teleki Blanka Gimnázium elődje a szomszédban 1932-ben megnyitott Árpád-házi Boldog (később Szent) Margit Leánygimnázium volt. A névadó hercegnő egészalakos márvány szobrát Bory Jenő készítette 1938-ban, míg a Várkörút felőli sarkon magasodó városcímert és a Prohászka Ottokár úti homlokzatot díszítő koronát ifj. Havranek Lajos faragta.
A leánylíceum az 1930-as években. Az iskola előtt Bocskai-sapkás fiúk állnak.
Még egy épület kapcsolódik Fábián Gáspár székesfehérvári munkásságához: a bevezetőben említett Vasútvidéki Jó Pásztor plébániatemplom. Az építész erről sem feledkezett meg önéletrajzi kötetében, sőt: „[…] a legnagyobb, legmonumentálisabb, legdicsőbb építkezés. A Prohászka Ottokár Emléktemplom, melyre 1928 őszén országos tervpályázatot írtak ki. Ezt tervemmel egyhangúlag megnyertem és elindult ez a legszebb, leghatalmasabb templom építkezése, mely még 10 év után, máig sincs befejezve. Ha valaki azt kérdezi tőlem, melyik művemet tartom főalkotásomnak, úgy habozás nélkül a Prohászka Ottokár Emléktemplomot nevezném meg. Mert voltak nagyobb összegű objektumok, pl. a szekszárdi közkórház, vagy a budapesti Szt. Margit gimnázium, de ily egymagában álló, hatalmas objektum, melynek 30 méteres belső kupolája Európa egyik legnagyobb átmérőjű kupolájává avatja, egyedülállóvá, kimagaslóvá teszi a Prohászka Ottokár Emléktemplomot.
Van még egy fontos körülmény, mely ezt a templomot nevezetessé teszi, az, hogy az építési költséget, annak legnagyobb részét a szegény, nincstelen emberek adták össze, mintegy tiszteletüknek, rajongásuknak, szeretetüknek kifejezéseképpen a nagy Püspök iránt. […]”
Bár a templom terveit valóban Fábián jegyezte, azok elkészítésében jelentős szerepet vállalt Molnár Tibor, a város későbbi főépítésze. A II. világháborúban kiégett kultúrháznak és a Glória mozinak, valamint a plébániának otthont adó bővítményeknek az eredetitől eltérő lapostetős kialakításában Molnár szerepe kimutatható. A díjnyertes pályázatból a pénzhiány miatt egy fontos rész nem valósult meg: a 65 méter magas, itáliai templomokat idéző, campanile jellegű torony. A templomnak ma sincs harangtornya, az udvaron egy egyszerű harangláb áll.
A templom Fábián által készített makettje egy 1938-ban kiadott képeslapon.
Fábián Gáspár életét a tervezésnek szentelte, de az írást sem hanyagolta el. Fiatalkorában a Fejér Megyei Napló munkatársa volt, és részt vett a Katolikus Lexikon szerkesztésében, 1920-tól 1932-ig az Építőipar – Építőművészet szaklap felelős szerkesztői munkái is lekötötték energiáját. Több önéletrajzi ihletésű könyvet is kiadott, a már említett Isten kőmivese mellett például fehérvári emlékeit is felelevenítő Bepillantás egy életbe című kötetet. A Nagy Háborút követően közgazdász diplomát szerzett, később doktorált. Amikor 1936 augusztusában agyvérzést kapott, eldöntötte, hogy – mai kifejezéssel élve – visszavesz a tempóból. Jóval kevesebbet tervezett, s megírta összegző munkáit.
A neves műépítész, szakíró 1953. január 13-án hunyt el Budapesten, a Tétényi úti kórházban. 68 esztendőt élt. Szüleit a Hosszú temetőben helyezték örök nyugalomra, s ő is ide szeretett volna temetkezni, de családja a Farkasréti temetőben vásárolt számára sírhelyet. Haláláról és temetéséről a Magyar Kurir adott hírt. A gyászjelentés tanúsága szerint özvegye, Horváth Anna 14 évvel később követte. A síremléket egyik fiuk, Fábián János budavári plébános rendelte meg a Prohászka templom szobrászától, Orbán Antaltól. A négyszögletes posztamens oldalain olvashatjuk azon települések nevét, ahova Fábián templomokat, plébániákat, zárdákat, kórházakat, iskolákat tervezett. A bronz mellszoborral koronázott alkotás 1990 tavaszán került a templomkertbe.
