Az Év Madara 2020 - kikeltek a fülesbagoly fiókák a Sóstó Természetvédelmi Területen

Az erdei fülesbaglyot választották a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján indított szavazás eredménye alapján 2020-ban az Év Madarának.

Az elmúlt héten aggasztó hírek jelentek meg egy megyaszói fülesbagoly családról, Székesfehérváron azonban jó híreket hozunk:

a Sóstó Természetvédelmi Területen kikeltek és szépen nődögélnek a legifjabb koronázóvárosi bagolyfiókák, akiket Csihar László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa Csete Gábor, a Városgondnokság természetvédelmi szakmai vezetője segítségével meg is gyűrűzött. A már most is kedvesen csattogó két testvér mellett még három tojás van a fészekben, így hamarosan hét tagúvá bővülhet a sóstói fülesbagoly család.

Az erdei fülesbagolyról:

A szigorúan védett erdei fülesbagoly neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket, a kis erdőfoltokat, a folyók ártereit, a parkokat, öreg temetőket kedveli. Ragadozó madár, rágcsálókra vadászik nyílt területeken, bár havas teleken több madarat is megfog mégis a mezei pocok a kedvenc eledele. Lesőhelyről csap le zsákmányára, de éjszaka hallás után is vadászik.

Fészket nem épít, helyette főleg az elhagyott varjúfészkeket használja — éppen ezért a múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek. A hím jelöli ki a területet, de az alkalmas fészket a tojó választja ki. A 4-6 fehér tojást márciustól áprilisig rakja le. A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart, ha azonban a fészekalja valami oknál fogva elpusztul, nem ritka, hogy költ később is.

A tojó 27-28 napig kotlik, csak késő este jön ki a fészekből, hogy a tollait rendbe szedje. Az eleséget a hím hordja. A fészeklakó, fehér, pihés apróságokat a tojó melegíti. Az elején csak a hím látja el élelemmel a családot, a fiókák 2 hetes kora után a tojó is vadászik.

A fiókák szeme 5–7 nap után nyílik csak ki. A fészket három hetesen, még röpképességük elérése előtt elhagyják, és a környékbeli fák koronájában ugrándozva szétszóródnak. Este panaszos, síró hívóhangjukkal jelzik hollétüket. Ez a hangos, elnyújtott és magas „pí-í” a tavaszi, nyári esték jellemző hangjainak egyike, hiszen akár egész este is vijjoghatnak. Egy hónapos koruk után tanulnak meg repülni, ami után szüleik egy ideig még etetik őket.

Az apró, még alig tíznapos, sóstói ifjoncokról nemcsak képek készültek: a gyűrűzésüket videós összeállításban is bemutatjuk szerda este Székesfehérvár hivatalos Facebook-oldalán és Youtube csatornáján.