638 éve, ezen a napon koronázták magyar királlyá Zsigmondot Székesfehérváron

A becslések szerint ekkor mintegy 3000 lelket számlált Székesfehérvár.

Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király, német-római császár, a késő középkori Európa egyik legjelentősebb személyisége, a hercegi birtokáról elnevezett német eredetű Luxemburgi-ház tagja.

Zsigmond nevéhez fűződik az utolsó összeurópai keresztes hadjárat megszervezése (1396), a nagy nyugati egyházszakadás felszámolása (1417) és a huszitizmus elleni harc megkezdése.

Magyarországon 1395-ig első feleségével, Nagy Lajos király leányával, Máriával együtt ült a királyi trónon. Magyar királyként elsősorban Dalmácia elvesztésével, fényes visegrádi, budai és székesfehérvári építkezéseivel, illetve az Oszmán Birodalommal szembeni defenzívába vonulással, a végvárrendszer kiépítésével, valamint törvényeinek előremutató jellegével írta be magát a történelembe. Fiúörökös hiányában királyságaiban utódjául lánya férjét, a tehetséges Habsburg Albertet jelölte meg. Több mint ötven évig viselte a magyar koronát, ezzel a magyar történelem második leghosszabb ideig regnáló uralkodója volt.