497 éve temették el Székesfehérváron a Mohácsi csatában meghalt II. Lajos királyt

A török elleni küzdelemben a középkori Magyar Királyság két uralkodóját veszítette el: 1444. november 10-én hunyt el a várnai csatában az akkor húsz éves I. Ulászló magyar király (1440–1444), majd 1526. augusztus 29-én az ugyancsak huszadik életévében járó II. Lajos (1516–1526) Mohácsnál.
2023.11.10. 07:59 |
497 éve temették el Székesfehérváron a Mohácsi csatában meghalt II. Lajos királyt
II. Lajos magyar király székesfehérvári temetése(i)

A vesztes mohácsi csata és a király eltűnése után az országnak új uralkodót kellett választania, de erre addig nem kerülhetett sor, amíg a király teteme elő nem kerül, és haláláról meg nem bizonyosodnak. A trón két aspiránsa, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd ezért legkésőbb azután, hogy a török ideiglenesen kivonult az országból, egyaránt kerestetni kezdte II. Lajos holttestét. A két felderítő csapat közül az özvegy Mária királyné és testvére, Habsburg Ferdinánd által megbízott ért előbb célt. A néhai II. Lajos király kamarása, Czettrich Ulrik által vezetett csoport október 19. előtt megtalálta és azonosította a holttestet, majd – miként arról Antonio Boemo velencei kém beszámolt – „A holttestet egy kátránnyal bevont ládába tették és Székesfehérvárra vitték.” A koporsót a városba érve felnyitották, a királyi tetemet itt a városbíró ugyancsak azonosította, a temetésről azonban ekkor még nem gondoskodtak.

Szapolyai, aki november elején érkezett meg a városba, már elengedhetetlennek tartotta a temetés végrehajtását. Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellárhoz írott levelében így ír erről: „Iparkodtunk tehát eltemetni a felséges Lajos király úr földi maradványait, mivel a már régóta oszladozó tetemét nem lehetett tovább a föld színén tartani. Őfelsége iránti hűségünk, tiszteletünk és őszinte igaz jóakaratunkból kifolyólag tehát Szent Márton püspök és hitvalló ünnepe előtti pénteken [1526. november 9.] őfelsége földi maradványait – amint az a királyok testéhez illik –, ünnepélyes szertartással, méltó temetési pompával, nagyszámú ember jelenlétében ősei sírboltjában helyeztük el.” Az imént említett Antonio Boemo jelentése szerint látta, hogy „ott temették el, a templom közepén”.

Másnap a fehérvári országgyűlés királlyá választotta, majd az azt követő napon meg is koronázta Szapolyait. Egy évvel később, 1527. november 3-án újabb királykoronázásra került sor a városban. Habsburg Ferdinánd fejére helyezték rá ekkor Szent István koronáját, majd másnap felesége, Jagelló Anna királynévá avatása következett. Caspar Ursinus Velius, aki mindkét eseményről részletesen beszámolt, arról is tudósít, hogy mindezek után II. Lajos ünnepélyes temetésben részesült:

„Ezek után Lajos királynak nagyszabású temetési szertartást rendeztek, oly hatalmas pompával, hogy emberemlékezet óta egy királynak sem volt sem költségesebb, sem nagyszabásúbb temetése. A fejnél felállították a sírkövet, és azt körben fekete szalaggal övezték, amelynek szövegét hatszáz gyertya világította meg. A sírvers a szokott folyó írásban nagybetűkkel volt körbeírva.

A FÉNYES ÉS NAGYLELKŰ LAJOSNAK, A MAGYAROK ÉS CSEHEK KIRÁLYÁNAK, ULÁSZLÓ FIÁNAK, AKI HITÉÉRT ÉS HAZÁJÁÉRT A KEGYETLEN TÖRÖKÖK ELLEN HADBA VONULVÁN ÉLETÉNEK HUSZADIK ÉVÉBEN ELESETT, A GYŐZHETETLEN ÉS LEGNAGYOBB HATALMÚ FERDINÁND KIRÁLY A SÓGORÁT, MÁRIA A LEGKEDVESEBB ÉS LEGDRÁGÁBB HITVESÉT, ANNA A LEGSZERETETTEBB TESTVÉRÉT GYÁSZOLVÁN, ILLŐ TEMETÉST RENDEZTEK AZ Ő HALÁLÁT KÖVETŐ ÉV NOVEMBER 11-ÉN. MEGHALT PEDIG KRISZTUS SZÜLETÉSE UTÁNI MDXXVI. ÉVBEN, AUGUSZTUS HUSZONKILENCEDIK NAPJÁN.

Szintúgy folyamatos fekete szalag volt a ravatal kerete köré tekerve, a gyertyák pedig lábnyi távolságra voltak felállítva. A templom falain és oszlopain mindenfelé Lajos király fekete betűkkel festett címere függött felakasztva, de főként a ravatalának oldalában. Annak közepén állt a fekete gyapjas selyemmel minden oldalról letakart ravatal, amelyre rá voltak téve a sárgarézből készült királyi jelvények, a korona, a jogar és az országalma, királyok jelvényei. A fejedelmi székek szintúgy fekete selyemmel voltak letakarva. A király és a királynék, ki-ki az asszonyi gyászruháját felöltve, sírva vettek részt az esti gyászmisén. A következő reggelen a gyászszertartást befejező ceremónián is részt vettek, s az ily nagy fejedelmeknek járó egyéb szertartásokat is elvégezték.”

(Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette)

Várostörténet

  1. II. András koronázására emlékezünk

    1205. májusában két ünnepi eseménynek voltak tanúi azok, akik bebocsáttatást nyertek a Szűz Mária Bazilika falai közé. Előbb egy gyermekkirálynak, III. Lászlónak adták meg a végtisztességet, akit az Árpád-házi uralkodók közül utolsóként temettek el Székesfehérvárott. Május 29-én viszont már nem a vég, hanem az új kezdet került az érdeklődés középpontjába. Ezen a napon koronáztak királlyá egy harmincas évei elején járó fiatal férfiút, aki már nagyon várta ezt a pillanatot.

    2024.05.28.
  2. 666 éve, 1358. május 15-én kezdte el írni Fehérváron a Képes Krónika alapszövegét Kálti Márk

    Udvari pap-historikus és székesfehérvári lakos. A Szűz Mária Bazilikában teljesített szolgálatot, és itt, Magyarország ősi koronázó templomában juthatott hozzá régi gesztáinkhoz, krónikáinkhoz, továbbá más írásos forrásaihoz (oklevelek, királyok halálozási jegyzékei), amelyekből művének megírásához merített.

    2024.05.15.
  3. Az Aranybulla ünnepe

    A II. András magyar király által 1222-ben, a székesfehérvári országgyűlésen kiadott Aranybullát gyakorta hasonlítják az angolok 1215-ös Magna Cartájához. Ennek alapja az, hogy a bulla volt a magyar nemzet első alkotmányos dokumentuma, míg a Magna Carta az angolok első alkotmányos okiratának tekinthető.

    2024.04.24.
  4. Székesfehérvár a frontvonalban

    Pénteken délután nyílt meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Szent István Király Múzeum Székesfehérvár a frontvonalban 1944 - 1945 című közös kamara kiállítása. A tárlat több mint egy évig látogatható, keddtől vasárnapig, 10 és 18 óra között. A belépés díjtalan.

    2024.04.05.