585 éve, 1440. július 17-én koronázták királlyá I. Ulászlót Székesfehérváron

Miután 1439. október 27-én Habsburg Albert magyar király (1437–1439) váratlanul elhunyt, az ország ismét uralkodó nélkül maradt.

A trónutódlás megoldatlansága következtében hamarosan polgárháború kerekedett, mivel a várandós özvegy királyné mellé tömörülőkkel szemben a magyar rendek küldöttsége 1440. március 8-án a 16 éves lengyel III. Ulászló királyt (1434–1440) hívta meg a magyar trónra. Bár Ulászló meghívásához Erzsébet királyné színleg maga is hozzáhárult, és tárgyalások folytak Ulászlóval kötendő házasságáról is, valójában időt akart nyerni a maga, és időközben megszületett fia, a későbbi V. László király számára, akit 1440. május 15-én Székesfehérvárott a Visegrádról ellopott Szent Koronával az esztergomi érsek megkoronázott. Mire tehát Ulászló Budára ért, formailag törvényes módon megkoronázott királya volt az országnak.

A magyar rendek ugyanakkor nem kívánták egy csecsemőre bízni a török által fenyegetett ország vezetését, ezért június 29-én arra hivatkozva, hogy ehhez a koronázáshoz nem járultak hozzá, érvénytelennek nyilvánították a gyermek felkenését, kimondva azt az új alapelvet, hogy „a királyok koronázása mindenkor az országlakosok akaratától függ, a korona hatékonysága és ereje pedig az ő hozzájárulásukban rejlik”. Erzsébet királyné ugyanis a koronát és a gyermek László királyt a későbbi III. Frigyes német-római császárhoz (1452–1493) menekítette, annak védelme és gyámsága alá helyezve őket. Szent István koronájának hiányában tehát a magyar szokásjog szerint nem lehetett volna Ulászlót törvényesen királlyá koronázni. A rendek ezért azt is kinyilvánították, hogy az eredeti korona hozzáférhetetlensége miatt annak minden „hatékonyságát, misztériumát és erejét” átruházzák egy másik, Szent István fejereklyetartójáról levett koronára, s addig, amíg a régit vissza nem szerzik, a királyokat eme új koronával kell felavatni. A ceremónia minden egyéb eleme megfelelt a magyar szokásoknak: Szécsi Dénes esztergomi érsek kente fel az új uralkodót Székesfehérvárott, a koronázó templomban.

Ulászló ilyen módon történt felavatása ideológiailag nagy jelentőségű lépés volt. Először kérdőjelezte meg a trón legitim öröklésének elvét, és fejezte ki a rendek felsőbbségét a királyi hatalommal szemben.

Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette.