Hová lett a Dankó Pista? - történetek egy kilencvenéves mozigépész életéből

„Akkoriban még nem volt mozigépész papírom! 1956-ban azt is megszereztem. Levizsgáztam gépésznek meg üzemvezetőnek is. 1958 őszén aztán átvettem a Gárdonyi Géza Filmszínházat, és addig csináltam, amíg a kétezres évek elején le nem adtam a kulcsot.”– mesélte Lajos bácsi, majd elővett egy seregnyi noteszt, melyekben gondosan, cirkalmas betűkkel feljegyezte, mi mindent tett azért, hogy szeretett szakmája fennmaradjon.

Dankó Pista nyomában

A repertoárt folyamatosan bővíteni kellett, amihez nem ártottak a jó kapcsolatok. Lajos bácsi még szinte gyerekfejjel, 1945 karácsonyán ismerkedett meg Budapesten Erzsikével, aki akkor kezdett a filmintézet raktárában. A barátságot az évek során megtartották.
„Miután átvettem a Gárdonyi mozit, a Dankó Pistát tűztük műsorra. 1958. október 15-e volt. A tekercs két órával az előadás előtt még nem volt itt. Kerestem a postán, a vasúton, de sehol sem találtam. Hát mit tegyek, mit tegyek? Felhívtam a filmintézetnél Erzsikét telefonon, aki mindjárt kinézte, hogy van belőle egy példány Veszprémben. Meg is beszélte velük, hogy várjanak meg– a munkaidejük letelt volna– mert indulok a tekercsért. Kiálltam az út szélire. Jött egy barátom az Ikarusból. Éppen ment volna haza az oldalkocsis motorján. Odaszóltam neki: Te Laci! Az Isten szerelmére állj meg! El kellene mennem Veszprémbe egy filmért. Másfél óra múlva kezdődik az előadás, de nincs még itt. Laci csak legyintett, hogy pattanjak be, el van intézve a dolog. Odaértünk, átvettük a tekercset és öt perccel a kezdés előtt visszaértünk. A motoron teljesen átfagytam, mert reggel csak egy vékony ballonkabátot kaptam magamra. Életem legfinomabb teáját hozta az akkori igazgató felesége.”

Nézőcsábító trükkök

Amikor a hatvanas években a tévé kezdett hétköznapivá válni, a nézők is el-elmaradoztak a moziból. „A televízió elvitte mellényzsebben a műsort, én meg húsz-huszonöt kilós filmeket cipeltem. Meg ott volt a nagy gép, ezért be kellett csábítani az embereket a moziba. A helyzetünk nem volt egyszerű, mert nem mindig lehetett olyan filmet vetíteni, amit szerettünk volna! A szocializmusban előírták, hogy a repertoár legalább hatvan százalékát az orosz filmek tegyék ki. Azonban még a negyvenes évek végén a vésztői moziban Sanyi bácsitól, az üzemvezetőtől megtanultam, hogy ezt a problémát úgy lehet megoldani, hogy hirdetjük az oroszt, és vetítjük a másikat.”
Lajos bácsi ezzel felnyitotta a nagy dossziéját, mely tele volt régi, itt-ott megsárgult moziplakátokkal, műsorokkal. „A Sanyi nagyon értette az üzletet. Volt olyan, hogy Vésztőn szilveszterkor a Makkhetest vetítettük. Négy előadás volt. És mindegyiken kisorsolt egy újévi kismalacot! Ilyen és ehhez hasonló ötletek képezték az alapját a fehérvári nézőcsábításnak is. Hirdetőtáblákat készítettem. A nyugdíjasoknak tematikus vetítéseket szerveztem azzal a jelszóval, hogy visszahozzuk az ifjúságot. Az orosz filmek közé besuvasztottam azokat régi filmeket, amiket annak idején fiatalként ők láthattak a moziban. Meg is lett az eredménye!”

A sikeren felbuzdulva Lajos bácsi augusztusban megtartotta a magyar filmek hónapját. Ez a szocializmusban nagy dolognak számított, hiszen a nyári hőségben egy zárt térben nem nagyon lehetett megmaradni. Lajos bácsi, hogy javítson a helyzeten, később saját maga építette ki a terem szellőzését. „Akkor még könnyen lehetett fejleszteni, mert az Ikarusból volt anyag!”

Rendhagyó munkavédelmi oktatás

A mozigépész ezen kívül felhívta a nézők figyelmét, hogy jegyezzék meg a filmek zenéjét. Ha a következő hónapban is eljönnek, betesz nekik egy zenerészletet. Ha felismerik, melyik alkotásból való, akkor kapnak három havi mozibérletet!

„Vetítettem én a munkásőröktől kezdve mindenkinek! A munkavédelmi előadás is úgy nézett ki, hogy először jött a munkavédelmi felelős szövege, utána az ehhez kapcsolódó film. A legvégére pedig összevágtam különböző filmekből néhány percnyi pikáns, érdekes jelenetet. Mit gondolnak, az emberek mit jegyeztek meg belőle? Az utolsó három percet!”– csattant fel jóízűen a mozigépész, akinek otthon is van egy mozigépe. Igaz, nem mai darab, de működőképes, mert becsülettel karban van tartva. Lajos bácsi levette volna a szekrény tetejéről, de túl magasan volt. Egyszer talán újra fűz bele filmet...

Lajos bácsi mozija címmel itt olvashatja a cikk első részét!