„Csak azért is múzeum lesz” – 50 éves a Fekete Sas Patikamúzeum

Ötven éve nyitotta meg kapuit múzeumként az egykori Fekete Sas Patika, amely a vármegye első és egyetlen patikája volt 109 éven át.

Gyönyörű barokk berendezésével ma is Székesfehérvár Belvárosának egyik gyöngyszeme. A fél évszázados évforduló kapcsán tudományos konferenciát szervezett a Szent István Király Múzeum. A „Csak azért is múzeum lesz” – A vármegye apotékája – 50 éves a Fekete Sas Patikamúzeum című rendezvényen a város nevében Östör Annamária mondott ünnepi köszöntőt, amelyben kiemelte, hogy a Fekete Sas Patikamúzeum a gyógyszerészet és a várostörténet találkozásának egyik legszebb élő példája.

Az egészségügyi, sport- és társadalmi fenntarthatósági tanácsnok fontosnak és példaértékűnek nevezte azt a döntést, amely nem engedte, hogy az 1971-ben bezárt, nagymúltú gyógyszertár az emlékezet peremére szorulva eltűnjön, hanem négy évvel és egy gondos restaurálással később, 1975 májusában múzeumként nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. „Akkoriban talán kevesen gondolták, hogy mekkora jelentősége lesz ennek az „újranyitásnak”, mára azonban világosan látszik, hogy a Fekete Sas Patikamúzeum a Belváros egyik leglátogatottabb kiállítóhelyeként városunk kulturális szövetének ikonikus öröksége lett.”

Évente 15-20 ezer látogató fordul meg a Fekete Sas Patikamúzeumban.

Erről már a Szent István Király Múzeum főigazgatója, Pokrovenszki Krisztián beszélt. Mint mondta, ez annak a szakmai munkának is köszönhető, amelyet Krizsány Anna muzeológus végez a közönségkapcsolatok fejlesztése terén, megszólítva minden korosztályt programokkal: a patika ablakában lévő növénysimogatótól kezdve a különböző gyógynövényekről szóló előadásokon át a gyermekfoglalkozásokig.

A főigazgató érdekességképpen azt is elárulta, hogy bizony még a mai napig előfordul, hogy valaki recepttel a kezében lép be a patikába gyógyszert kiváltani. Ha gyógyszert itt már nem is kap, azért egy jó beszélgetést követően a patika történetéről szóló hasznos információkkal folytathatja útját.

Dr. Fang Simon, Magyar Gyógyszerészi Kamara Országos Szervezetének alelnöke Hankó Zoltán elnök gondolatait tolmácsolta. „A történelem ismeretének és az emlékezésnek létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Ez vonatkozik elődeink tudásának, tevékenységének és értékrendjének ismeretére, valamint tárgyi emlékeink megőrzésére. Ennek akkor van valódi hozadéka, ha tisztázzuk a történelemhez való viszonyunkat, majd erre támaszkodva alakítjuk ki értékrendünket, és ez határozza meg cselekedeteinket.” Történelmi visszatekintésében kiemelte, a gyógyszerészek nemzedékről nemzedékre adták át egymásnak a stafétabotot, a szakmai tudást, a nélkülözhetetlen hivatástudatot. A ma gyógyszerésze az elődök emberségét, tudását veszi át, fejleszti és viszi tovább, és felelősséget vállal a tárgyi emlékek őrzésére, továbbadására is. „A Kamara jelenlegi vezetői és tagjai hálás szívvel emlékeznek azokra a korábbi pályatársakra, akik az elmúlt század hatvanas éveiben fontosnak tartották a patikamúzeumok létrehozását, és köszönet illeti a múzeum szakembereinek munkáját, amelyek gondozzák azóta is az örökséget.”

Az ünnepi köszöntőket követően szakmai programmal folytatódott a konferencia, ahol a gyógyszerészeti muzeológia magyarországi aranykoráról, a jezsuita patika berendezésének történetéről, a jezsuita gyógyítás módszereiről, valamint dr. Szabó Lórántról és a Kazay Gyógyszerészeti Alapítvány gyűjteménye mellett a Patikamúzeum bővülő programkínálatáról is hangzott el előadás. A napot egy kerekasztal-beszélgetés zárta, ahol dr. Demeter Zsófia történész a patika és a múzeum egykori munkatársaival idézte fel a gyógyító és értékőrző/gondozó szolgálatot.