Bérczi L. Bernát, zirci apát adventi gondolatai Székesfehérváron

A remény a mai világ hiánycikke. Hiánycikk, pedig reményre lenne a legnagyobb szükség. A reményvesztett ember üresen, végcél nélkül bolyong a világban, kicsúszva kezei közül minden kapaszkodó.

Az ószövetségi zsidó népet a remény éltette hosszú időn át, annak a reménye, hogy a fogság béklyóitól szabadulva eljön számukra a Messiás, hiszen Isten megígérte. A keresztény ember igazi örömhíre, reménye Isten ígérete, ami megvalósul és örökre megmarad.

Lobbantsuk hát föl magunkban a reményt! Keressük meg, tárjuk föl kudarcainkat, a szürkévé vált hétköznapjainkat. Készítsük elő az Úr útját az adventi időszakban. Söpörjük ki a megszokást, az eltompulást, az elfásulást, gyújtsunk világosságot a szívünkben, hogy tiszta lélekkel, örömmel várakozzunk!

A várakozás négy szinten valósulhat meg az életünkben. Az első szint az adventi várakozás, találkozás a megszületett Jézussal. A második szint amikor a lelkünkbe költözik, a harmadik szint a halálunk pillanata, a negyedik szint az utolsó ítélet napja. Az adventi időszak várakozása nyissa meg szívünket, hogy e négy szintet elérő út göröngyeit, kátyúit eltakarítsuk, zsákutcáit, labirintusait lebonthassuk. Ebben a munkában jó vezetőket látunk magunk előtt: a Napkeleti Bölcseket, akik pogányként követték Isten parancsát és mutatták nekünk az utat, a pásztorokat, akik egyszerű tudatlanként térdeltek a jászol elé.

A legnagyobb példánk ezen az úton maga a Szent Család.

Mária, aki méhébe fogadta Szent Fiát Szent József, aki mint igaz ember teljes ráhagyatkozással hitte az angyal álmában lehangzott üzenetét és nem félt életét Máriával összekötni. Hitte isteni kinyilatkoztatást. Feltétel nélkül. József igaz ember volt.

Kérdezzük meg magunktól:

Vajon hogyan kíséri hétköznapjaimat Krisztus születésének valósága?
Tudok-e minden napi igazlelkűen élni?

Az Ószövetségben Izajás prófétától tudjuk, hogy várakozásukban mennyire benne volt a bűnbánat. Ha az Istenhez közeledünk, azt csak alázattal, bűnbánattal tehetjük. Keresztelő Szent János – aki óriási hatással volt, felrázta a választott népet – ugyancsak bűnbánatot hirdetett. Az adventi készület is olyan, mint Keresztelő Szent János, fel akar rázni bennünket, fellobbantja bennünk a bűntől való megtisztulás akaratát, a bűnbocsánat utáni vágyat.

A kereszténység arról szól, hogy Isten szeret bennünket. Készítsük hát elő eljövetelének útját! A készületet ne halogassuk! Ne hagyjuk, hogy bármilyen akadály eltérítsen bennünket.

Adventünk legyen nyitott, őszinte! Küzdjük le a nehézségeket! Ne rettenjünk meg, hiszen tudnunk kell, hogy ezen az úton nem vagyunk egyedül. Szeretettel szemléli belső harcunkat, szüntelenül bennünk akar élni. Isten végtelenül türelmes és végtelenül gyengéd hozzánk. Ezért minden nap szükséges, hogy kitartóan keressük és várjuk az ő akaratát, várjuk bűnbocsánatát, ezzel egyre közelebb kerülünk hozzá.

Kérdezzük meg magunktól:

Vajon mennyire tudatosítom magamban Isten gyöngédségét, szeretetét, buzdítását, szerető türelmét? Hol tartok az Isten felé vezető úton? Mi az, ami bezárva, lefékezve tart engem? Milyen csalódásokat, kudarcokat hordozok, ami ezen az úton gátol? Milyen irányba kellene jobban megnyílnom?