A hagyományokhoz hűen, katonai tiszteletadás mellett emlékeztek meg Székesfehérvár 1601-es, török uralom alóli ideiglenes felszabadításáról kedden a Prohászka ligetben. Az ünnepségen dr. Vizi László Tamás PhD történész mondott beszédet, majd az emlékezők koszorúzással tisztelegtek a várvédő kapitány emléke előtt.
A Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület 2011 óta évről évre megemlékezik névadójáról, a végvári vitézről, aki Székesfehérvár alkapitánya volt.
Wathay Ferenc szobránál tisztelegtek a Prohászka ligetben
A 455 éve született Wathay Ferenc – egykori vicekapitány – nevéhez kötődik Székesfehérvár 1601-es visszafoglalása a törököktől. Az ünnepséget katonai tiszteletadás mellett rendezték meg a Prohászka ligetben. Wathay Ferenc 455 évvel ezelőtt, 1568. szeptember 24-én született Vágon. Édesapja várkapitányként szolgált, a fiatal Wathay Ferenc pedig már tizenhét éves korában fegyvert ragadott – idézte fel a vicekapitány életét Berdó Gábor Károly, a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület elnöke a megemlékezésen. Wathay közel 20 év katonai szolgálat után lett az 1601. szeptember 21-én ideiglenesen visszafoglalt Székesfehérvár vicekapitánya. Az életéről szóló utolsó bejegyzések 1609-re tehetőek.
A Hugarikum együttesnek a végvári vitézek életét idéző zenés műsorát követően dr. Vizi László Tamás Phd történész mondott megemlékező beszédet.
A XVII. század meglehetősen vérzivataros esztendőkkel köszöntött be a Magyar Királyságra és Székesfehérvár városára. A 15 éves háború eléggé megtépázta a keresztény zászlókat. Elesett Eger, Győr és Kanizsa is. Így amikor az 1601-es hadiévet elkezdték tervezni az udvari haditanácsban, akkor alapvetően két koncepció körvonalazódott. Az első elképzelés valósult meg végül, amely szerint a keresztény haderők két nagy hadoszlopra válva Kanizsa és Székesfehérvár visszavételére indultak – kezdte a történelmi eseményekre visszatekintő beszédét dr. Vizi László Tamás PhD, a Kodolányi János Egyetem megbízott rektora. A történész szemléletes előadásában Székesfehérvár ideiglenes visszafoglalását idézte fel. „Amikor az 1601-1602-es emlékeket felidézzük – Székesfehérvár borzalmas heteit, hónapjait, az öldöklő küzdelmet, a város többszöri kifosztását, a királyi koronázó templom romba dőlését – akkor egyrészt vérzik a szívünk, másrészt büszkék vagyunk katonáira. Büszkék vagyunk azokra a hősökre, akik életüket áldozták azért, hogy Székesfehérvárra ismét kikerüljön a kereszt és lekerüljön a félhold.”
A várvédő Wathay Ferencről szólva elmondta, a kapitány fantasztikus munkát hagyott örökül nekünk: önéletírását és a Székesfejérvár veszésérül való história című munkáját, amely az egyik legpontosabb és legfontosabb forrása a vár második, 1602-es török ostromának. „Amikor székesfehérváriként elmegyek e szobor mellett, akkor emlékezem Wathay Ferencre, azokra a hősökre, akik vérüket áldozták, valamint tiszteletemet teszem a 90 éve felavatott szobor készítője (Lux Elek) és Sobor Antal tanár úr emléke előtt is, aki a kapitány életét, A hosszú háború című munkájában megírta. Minden székesfehérvárinak örökül hagyva Wathay Ferenc emlékét. Dicsőség a hősöknek! Köszönet és tisztelet mindazoknak, akik a hősök emlékét ápolják.” – zárta ünnepi beszédét a történész.
Különleges eseménnyel folytatódott az ünnepség: Muha-Guts Pál Viktor, Wathay-leszármazott, a Nemzetközi és Kárpát-Medencei Szent Korona Apostoli Nemes-Vitéz-Lovagrend Nagymestere zászlószalagot kötött a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület zászlajára. A megemlékezés koszorúzással zárult, amelyen Székesfehérvár nevében Lehrner Zsolt alpolgármester, a városban szolgáló katonai szervezetek és a hagyományőrző civilek képviselői, valamint a Székesfehérvári Szakképzési Centrum Árpád és Hunyadi technikumában tanuló kadétok tisztelegtek a vicekapitány emléke előtt.
