V. Fehérvári Tánc Ünnep - idén is a Step and Style Studio lett az év tánciskolája

Idén is az Országalmától a Zichy ligetig tartó látványos felvonulással és táncbemutatókkal ünnepelték április 29-ét, a Tánc Világnapját a székesfehérvári tánciskolák, akiket a színpadnál dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntött. A bemutatók előtt kihirdették, hogy a közönségszavazás alapján az év Székesfehérvári Tánciskolája Díjat a Step and Style Studio nyerte.

V. Fehérvári Tánc Ünnep a Belvárosban

A látványos felvonulást követően Bartha László főszervező, a Székesfehérvári Táncművészek Szövetségének elnöke üdvözölte a résztvevőket, akik idén is hozzájárultak ahhoz, hogy a székesfehérvári táncos közösség minél szélesebb körben megmutassa magát. Ezután köszönetet mondott a szülőknek és a tanároknak áldozatos munkájáért.

A tánciskolák növendékeit dr. Cser-Palkovics András polgármester is köszöntötte. A városvezető a sokaságot látván örömét fejezte ki, hogy a zenével és tánccal foglalkozó közösségek ilyen látványos felvonulással és bemutatóval viszi jóhírét a székesfehérvári kulturális és táncéletnek.

A főszervező, Bartha László kezéből kikerült a mikrofon egy pillanatra, és őszinte meglepetésére ő maga is elismerésben részesült az elmúlt évek lelkes és elhivatott munkájáért, amellyel a táncos közösséget gazdagította, építette és inspirálta.

A köszöntőket követően kihirdették az év Székesfehérvári Tánciskolája Díj online közönségszavazás eredményét. A voksolást, akárcsak az elmúlt évben, a Step and Style Studio nyerte.

Idén Crystal Pite kanadai koreográfus fogalmazta meg a tánc világnapja üzenetét: „Mindannyian táncosok vagyunk. Az élet mozgat minket; az élet táncoltat. A tánc egyszerre múlandó, mint a lélegzet, és szilárd, mint a csont – belőlünk van. Teret formálunk. A testünkkel írunk egy szavak nélküli nyelven, amit mélyen értünk. Amikor táncolunk, betöltjük a bennünk és a körülöttünk lévő teret. Ahogy az élet, a tánc is létrejön és el is tűnik. Ahogy a szerelem, a tánc is felfoghatatlan. Szeretek úgy gondolni a testre, mint egy helyre – egy térre, ahol a létezés megtartott és formát kap. Amikor táncolunk, nagyon erősen jelen vagyunk ebben az “ottlétben”. (…) a művészet, akárcsak a remény, a szeretet egyik formája. Dacosan teremt a pusztítás közepette: gyógyítja a megmerevedő elmét. A művészet olyan tér, amely megtart minket, miközben együtt küzdünk a kérdéseinkkel – másképp, mint a hírek, másképp, mint a dokumentumfilmek vagy az oktatás, másképp, mint a vélemények és a közösségi média, másképp, mint az aktivizmus és a tiltakozás – de nem velük szemben. A kreativitáson keresztül ellenállást és reményt gyűjtünk apró bátorság-, kíváncsiság-, kedvesség- és együttműködés-gesztusokból. A táncban és a táncalkotásban bizonyítékot találunk arra, hogy az ember több annál, mint a legutóbbi szívszorító globális kudarcunk.”

Ezt követően húsz táncos egyesület tartott bemutatókat a színpadon, majd a fellépők szalagokra írták saját tánccal kapcsolatos gondolataikat, amiket aztán egy táncost formáló fém szoborra aggattak, hogy emléket állítsanak az idei összejövetelnek.