95. születésnapján köszöntötték Göde Ferencet

„Tulajdonképpen itt se kellene lennem! Édesanyám nagyon beteg volt, s az orvosok nem sok jót jósoltak az érkező gyermeknek. Aztán mégis megszülettem, édesanyám nagyon vigyázott rám, annyira, hogy ma 95 éves lettem!” – fogadta Deák Lajosnét csütörtökön délelőtt az ünnepelt. A városrész önkormányzati képviselője szeretettel adta át az Önkormányzat gratulációját, ajándékát Ferenc bácsinak, akivel felidézték az öt évvel ezelőtti találkozó, a 90. születésnap kedves pillanatait is.

A tősgyökeres székesfehérvári családból származó Ferenc 1931. október 29-én született.

A Széna téren, a nagyszülői tercián laktak, ám mivel nagypapája TBC-ben szenvedett (majd nemsokára elhunyt), a fertőzésveszély miatt a család a ház melletti nádfedeles, apró melléképületben húzta meg magát éveken át. Ferenc aztán az Ybl Gimnáziumban, a mai Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum épületében tanult, s érettségizett, majd Budapesten, az akkori Építőipari Műszaki Egyetem szerzett diplomát. Közel 16 évig tanított a mai Jáky József Technikumban geodéziát, vízépítéstant és mechanikát.

„1956-ban a tanulók számos forradalmi szöveget gyűjtöttek, terjesztettek, aminek következményeként az ÁVO kilenc gyereket bevitt. Ekkor az igazgató bement, s valahogy elintézte, hogy kijöhessenek. Nem sokkal ezután kért meg arra, legyek igazgatóhelyettes, rendezzem az iskolát, ő meg majd tartja a hátát. Azt válaszoltam, én ezt nem vállalhatom el, mert nem leszek párttag. Erre ő azt mondta, nem párttag kell, hanem olyan, akik szereti az iskolát és a diákokat. Végül aztán meggyőzött és nyolc éven át együtt dolgoztunk.” – emlékezett vissza a jákys évekre az ünnepelt. 

Göde Ferenc később dolgozott a Közúti Építő Vállalatnál, majd a Víziterv vállalatnál tervezett csatornákat, utakat, szennyvíztelepeket. Ezután Budapesten, majd a főiskola Győrbe költöztetése után a Rába-parti városban volt főiskolai docens, 22 évig tanított útépítést, hídépítést, vasútépítést. Ugyan 62 éves korában nyugdíjba vonult, ám munka nélkül nem maradt, egészen 82 éves koráig hídvizsgáló szakemberként ellenőrizte több Tisza-, Duna- és Mura-híd, vagy éppen a veszprémi völgyhíd állapotát.

Első feleségétől két fia, Ferenc és András született, akik ugyancsak építészettel foglalkoznak. „Valóságos csoda, hogy ők megszülettek! A feleségemnek ugyanis nem kettő, hanem négy veséje volt, ám nagyon picik, így az orvos azt tanácsolta, ne kockáztassunk, ne vállaljon gyermeket. De aztán Bárdossy főorvos, a kivégzett Bárdossy László egykori miniszterelnök rokona, aki szülészorvos volt, rengeteget segített, s előbb Ferenc, majd András is világra jöhetett!” – teszi hozzá az édesapa.

A két fiától Ferencnek hat unokája és már több dédunokája is van. Szeretett felesége sajnos elhunyt, ahogyan második házastársa sincs már közöttünk. „Egészen jól voltam ez év közepéig, de két-három hónapja érzem, hogy nagyon megöregedtem.” – legyint Ferenc, aki ugyanakkor ma is megpróbál aktívan élni, hétfőnként és szerdánként eljár a közeli nyugdíjas klubba, ahol finom reggelivel és ebéddel, no meg jóféle beszélgetésekkel várják, a hét más napjain pedig egy gondozóhölgy segíti őt. Most is lejár a trafikba, ahol ugyancsak megvitatják a világ folyását. 

„Tulajdonképpen jó életem volt, mert a diákjaim, a kollégáim szerettek. Most már megöregedtem, kevés a szeretnivaló rajtam.” – mondja keserédesen, de közben azért egy kis mosoly is megcsillan a szája szegletében. Mert hát a szeretet, úgy tűnik, mit sem kopott az évek alatt: szombaton ismét összegyűlik a család, hogy felköszöntsék a 95 éves édesapát, nagypapát és dédnagypapát. Ott lesznek majd az unokák és a dédunokák is, akikkel együtt idézik fel a régi történeteket, a család legszebb pillanatait, amik ma is összekötik őket.