A háború pusztítása utáni újjáépítések
A második világháború okozta pusztítást követően az épületek újjáépítését többnyire maga a lakosság végezte. A közületi ingatlanok száma az államosítások és a lakásépítések következtében megnövekedett. Az állami lakások kezelésével hivatásszerűen foglalkozó első szerv Fehérvár területén a Kerületi Ingatlan Központ Székesfehérvári Kirendeltsége volt, mely 1949. április 15-én alakult budapesti székhellyel.
A világháború után volt bőven felújítani való épület a városban. A képen a Móricz Zsigmond utcai házak láthatók.
Fehérvár közgyűlése 1949. szeptember 8-án a kirendeltséget alapítólevéllel látta el, és ezt követően 1949. október 20-tól Székesfehérvári Ingatlankezelő Községi Vállalat néven működött. A cég feladata a közületi ingatlanok kezelése és a lakóházak építtetése volt. Az alapításkor kezelésébe került 96 darab épület, bennük 546 darab bérlemény.
Növekvő bérleményszám
1951-től Székesfehérvári Ingatlankezelő Vállalat (röviden IKV) lett a cég neve. A kezelésben lévő bérlemények száma folyamatosan növekvő tendenciát mutatott, 1953-ban már 780 épületben több mint 4300 darab volt. A rendelkezésre álló anyagi eszközök mellett, a karbantartási feladatokat megbízás alapján többnyire magánkisiparosok végezték el. Az első évtizedekben a házkezelőségek irodái városszerte öt ponton fogadták az ügyfeleket, és közel 150 főt foglalkoztattak. Hozzájuk futottak be a műszaki hibák bejelentései, de ide tartozott a lakbér megállapítása is. Kapcsolatban voltak a vállalat gyorsjavító részlegével - a „gyorsszolgálattal” -, akik, ha valahol műszaki hiba lépett fel, azonnal a helyszínre vonultak.
Az Ingatlankezelő Vállalat kapcsolódása a távfűtéssel
A nagypaneles építési technológia megjelenésével megkezdődött a forróvízalapú távfűtés fejlesztése, amelyhez a hőenergiát – a gőztávhőellátáshoz hasonlóan – az 1957-től az ÉDÁSZ-hoz tartozó Király sori fűtőerőmű biztosította. 1964-ben megépült az ún. Északi távvezeték, mely az Ybl Miklós lakótelepet látta el, biztosítva ezzel közel 1 000 lakás fűtését. 1967. január 1-jétől pedig a Székesfehérvári Ingatlan kezelő Vállalat vette át ezen hálózat üzemeltetését a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalattól.
Feladatok az építőiparban
A 60-as években a lakások igen jelentős hányadából még hiányzott a fürdő, WC, központi fűtés, vízellátás, ezért egyre nagyobb számban jelentkeztek az átalakítási-építési szükségletek. Ahhoz, hogy a vállalat lépést tudjon tartani a rohamosan növekvő piaci igényekkel, jelentős gépparkfejlesztést hajthatott végre, melynek következtében az állóeszközvagyon 1968-tól 1974-ig megsokszorozódott. Az épületek értéke is nőtt, ebben az időszakban majdnem megtízszereződött a megelőző évekhez viszonyítva.
Budapesti mintára úgynevezett „tömbtatarozások” is zajlottak, melyek lényege az épületek egybenyitása, a belső terek újragondolása volt.
Ez a fajta átalakítás több belvárosi ingatlant is érintett. Időnként számítani lehetett a Műemléki Felügyelőség és a Fejér Megyei Tatarozó Vállalat (későbbi FETÉV) munkájára, de a kivitelezést zömében az IKV végezte. A tervgazdálkodásból kifolyólag csak a kapott keretekből lehetett forrást biztosítani a munkálatokra, így az ingatlankezelés nem tudott minden elvárásnak eleget tenni. A kivitelezés az éves terveket felölelő címjegyzék tanácsi oldalról történő jóváhagyása után kezdődhetett a legkritikusabb állapotú házak rendbetételével. A házkezelésből befolyt pénzösszegek nem fedezték az üzemeltetési és fenntartási szükségleteket, ezért a kormány a lakóházfenntartási tevékenység fedezetére állami támogatást biztosított. Az épületkarbantartás a kezdeti időszakban magánkisiparosok foglalkoztatásával valósult meg, azonban az egyre növekvő technikai igények saját javító-karbantartó műhely létesítésére sarkallták a vezetőséget. A lakótelepeket szinte kizárólag a FÁÉV (Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalat), későbbi nevén az Alba Regia Építőipari Vállalat (ARÉV) építette. Az építkezések lebonyolítója a Fejér Megyei Beruházási Vállalat volt, amely megkötötte a vállalkozási szerződéseket, elvégezte a finanszírozással, műszaki ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat, végül a kész épületeket átadta a kijelölt üzemeltetőnek, állami bérlakások esetében az IKV-nak. Tulajdonviszonyoktól függetlenül minden távhőszolgátatásba kapcsolt épület tervét az IKV hatósági jogkör nélkül véleményezte. Mivel a hőközpontokat távhőszolgáltatóként vette át, az átvételkor viszonylag jó érdekérvényesítő képességgel rendelkezett.
Csúcson a lakásépítés
Az 1970-es évek elejétől lakások ezrei épültek és kerültek átadásra a városban évről évre. Abban az időben a panelházak, azok gépészeti berendezései, a távhővezetékek és a hőközpontok is ún. állami célcsoportos beruházásban létesültek. Az utóbbiakat az ARÉV kivitelezte, melyet az IKV ellenőrzött és vett át üzemeltetésre. A cég a tévéantenna-szolgáltatás terén is eredményes volt, mivel a vállalatnál kifejlesztett áramköröket alkalmazva egy antennával egyszerre több program is foghatóvá vált. A jelet egyetlen helyről, antennaerősítők beépítésével, kábelen vitték el a háztartásokba.
A sok állami bérlakáshoz – különösen a liftes házaknál – házfelügyelőre volt szükség. Az általuk használt lakásokkal az IKV gazdálkodott, megoldva ezzel az alkalmazott szakemberek lakáshelyzetét. A vállalat fő feladatai a liftek felügyelete és karbantartása, a fűtés biztosítása, illetve idővel a konyhabútorok és a padlóburkolatok cseréje, valamint a különböző felújítási, állagmegóvási munkák voltak.
A fűtésszolgáltatáson túl a vállalati tevékenységekhez tartozott az utólagos hőszigetelés, a tetőszigetelés, a panelfugázás, a gépészeti berendezések karbantartása, a lépcsőházak kifestése és takarítása. A dolgozói létszám ehhez mérten a 80-as években meghaladta az 1 500 főt is. 1990-re az IKV kezelésében 11 193 darab önkormányzati lakás volt.
A magánosítás időszaka
A 90-es évek elején elkezdődött a magánosítás időszaka, vagyis az önkormányzat a műemlék jellegű ingatlanok kivételével felajánlotta a bérlakásokat megvételre, melynek lebonyolításában az IKV aktívan részt vett.
Be kellett járni személyesen a házakat a szükséges dokumentációk elkészítéséhez. A társasházakká alakításhoz elkészült alaprajzokat, műszaki leírásokat a jogi osztály munkatársai ellenőrizték, majd az iratok alapján a földhivatal bejegyezte a társasházat. Ezután váltak értékesíthetővé a benne lévő lakások. Az eladást az ingatlanértékesítéssel foglalkozó részleg koordinálta. Az önkormányzati tulajdonban maradt épületekben majdnem 1 200 lakás felújítását, karbantartását még néhány évig az IKV végezte.
Az építőipari tevékenység kivezetése
A 2004-ben az egykori IKV építőipari szegmense a Szépház Építő Kft.-be került kiszervezésre, melynek fő profilja a társasházak kivitelezése volt. Az új cég az építőipar zsugorodásának következtében 2012 decemberében beolvadt a SZÉPHŐ Zrt.-be. Ezzel megszűnt a vállalat építőipari tevékenysége, és innentől a szakemberek feladatai elsősorban a saját tulajdonban lévő ingatlanok felújítása, karbantartása, állagmegóvása.
A társasházkezelési üzletág kialakulása
A felügyelt ingatlanok értékesítésével a 90-es években egy üzletág jelent meg a cég életében: a társasházkezelés, a társasházzá alakult épületek kezelése külső vállalkozóként. Az évek előrehaladtával ebben az új piaci szegmensben egyre erőteljesebb lett a konkurencia, és a SZÉPHŐ piaci részesedése folyamatosan csökkent.
Mindeközben 2012 decemberével közel 1200 darab önkormányzati lakás kezelése került át a Székesfehérvári Városfejlesztési Kft.-hez. A társasházkezelés negatív tendenciáját 2014-ben sikerült megállítani, és a tevékenység újragondolásával, átszervezésével újra emelkedő pályára állítani. Akkoriban 2800 lakás volt a cég kezelésében, tíz évvel később azonban már közel 5000.
