Csutora temető a levegőből távlati képe
A temető megnyitására 1777 után, de még 1783 előtt került sor. A datálásban segíthet Lauschmann Gyula rövid leírása, miszerint a Belváros területén működött temető „1783-ban szűnt meg, miután előzőleg a Fecskeparti és a Csutora temetőt megnyitották.” Érdekességként megjegyzi, hogy „az első temetőben Süveges Márton, a másodikban Galambos Rozália volt az első halott, a felsővárosi plébánia anyakönyvei szerint.”
A XIX. század első felében a Felső- és Víziváros főként németajkú lakosságának temetkezőhelye volt, később a város egyik reprezentatív temetője lett. Nevének eredetéről a Magyarország és a Nagyvilág hasábjain olvashatunk először. A rövid cikk szerzője a következő etimológiai magyarázatot adja: „mint egy fehérvári paraszttól magyarázatul nyerém, mert e mellett elmenve, rendszerint meg szokták húzni a kotyogóst a – holtak egészségére.”
Wüstinger József 1826-os kataszteri térképén „Csutora Temető” néven tüntette fel a Lovasberényi és a Pátkai út kereszteződésétől északra húzódó beépítetlen területen, Klökner Péter 1909-ben kiadott térképén „Feltám. temetőként”, Szathmáry Sándor 1931-es várostérképén „R. K. Feltámadási temető” megjelöléssel, az ugyancsak Szathmáry által 1939-ben közzétett mappán „R. K. temetőként” szerepel. Ekkor már a Berényi út, az Attila utca, a Koppány utca és a Csutora utca határolták, a mai állapottal megegyezően.
A Feltámadás temetőkápolna a XIX. század első felében létesült kápolna helyén épült 1862-ben, Kálmán János felsővárosi plébános (Joannis Kálmán) idején.
Meglétéről tudósít az egyházmegye alapításának centenáriumára kiadott emlékkönyv is. A bejárat melletti tábla tanúsága szerint: „A megfeszített és meghalt/eltemettetett és feltámadott Jézusnak/emelték a sz.fehérvári hívek/1862”. A püspöki levéltárban fellelhető, Linzer Vilmos polgármesterhez intézett kérelmező levélben a plébános ez áll: „Az úgynevezett Csutora temetőben egyes jótevő által igen díszes kápolna állíttatván, ennek fölszentelését az illető plébános úr kérelmére, Isten segítségével, a ránk következő húsvéthétfőn, vagy is április 6-án reggel kilenc órakor óhajtanám végbevinni.”
Csutiné Schleer Erzsébet építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök évtizedes kutatásai nyomán ma már tudjuk, hogy a rejtélyes jótevő, egyben az épület tervezője nem volt más, mint Ybl Miklós, akinek azonos nevű édesapját innen néhány lépésnyire temették el 1861 novemberében.
A kápolnához egy a XVIII. században a betelepülő németek körében élő szokás is kapcsolódott: a húsvéthétfői Emmaus-járás. Bálint Sándor az Emmaus titulust korábbi liturgikus hagyomány fejleményeként értelmezi. A hívek Áldozócsütörtökig minden vasárnap kora hajnalban a Szentháromság-szobornál gyülekeztek, ahonnan a dicsőséges olvasót imádkozva vonultak a kápolnához. Megérkezve elénekelték a Feltámadt Krisztus e napon kezdetű éneket, majd reggelig imádkoztak, énekeltek. Lukács László néprajzkutató a szokás kapcsán idézi Jankovich Ferenc Téli szivárvány című önéletrajzi kötetéből az első világháború alatti húsvéti körmenet leírását: „Valami nagy várakozás töltötte el a szíveket. Soha akkora tömeg nem hömpölygött még ünnep másnapján a Sebestyén-városból a Szénatéren át a Csutora-temető felé, amit Feltámadási temetőnek is neveztek. Koros férfiak és asszonyok ünneplőben, kimosdott gyermekek, kifésülködött menyecskék és leányok, a hajnali öntözés illatát vonva maguk után, mentek véget nem érő áramlással egy hosszú rúdon föltartott feszület nyomában, amely csillogva-villogva mutatta az utat a tömeg előtt a föltámadási temető felé… Odakint a Csutora-temetőben tárva-nyitva állt s csengett-bongott a kis kápolna, messziről meg lehetett látni, amint vidáman bukfenceztek a kis harangok a nyitott toronyban. A tömeg nem fért be a templom száján, szétözönlött a sírok között s egyszerre élettel pezsdült teli a temető...”.
Húsvéthétfői körmenet Stigler István 1930-ban készült felvételén. A kép hátterében a Téli Gazdasági Iskola – ma Arany János EGYMI – épülete látható.
A temetőben található síremlékek közül a legrégebbiek a vöröses-sárgás színű kő sírkeresztek. Ezek között olyan is található, amelyet „újrahasznosítottak”, azaz utólag egy műkő táblát helyeztek rá az elhunyt adataival, közvetlenül az eredeti feliratra, így sajnos nem lehet beazonosítani, kit is jelölhetett korábban. Az ilyen kereszteken jellemzően megtalálható az IHS felirat, (Krisztus-monogram, amelynek népi feloldása Iesus Hominum Salvator – Jézus, az emberek Üdvözítője). Általánosan elmondható, hogy követ a sírkeresztek mellett a faragott sírszobrokhoz és az obeliszkekhez használtak (pl. a Havranek család Jézus sírszobra esetében), a sírok figurális díszítményei gipszből vagy betonból készültek. Ugyancsak betonból állították elő döntő többségében a családi sírboltok építményeit, a kerítéseket, fedlapokat, vázákat.
A legnagyobb méretű, teljes egészében betonból készült síremlék a MÉMOSZ által állíttatott építőmunkás emlékmű. A műkő az újabb idők kedvelt anyaga, ma már komplett síremlékek (sírkő, keret és fedlap, esetleg vázák) készülnek belőle. A nagyobb családi sírboltok és családi sírhelyek körül vagy a fedlap szélén egyszerűbb vagy díszesebb öntöttvas korlát található, az építőmunkás emlékművet és néhány kripta elejét két vaskeretes lámpa, némelyiket ívelt vas lámpatartó, a Latzkovits és a Neubauer család sírboltját pedig két-két míves kidolgozású kandeláber díszíti. E sírboltok közül sok vasajtóval ellátott, de találkozhatunk feliratos műkő előlapokkal is. Az 1990-es években a faragott fejfák is megjelentek a temetőben, bár csak elenyésző számban.
A temető Berényi út felőli bejáratánál, valamint a terület közepe táján egyegy temetőkereszt áll, mindkettő a XIX. század elején készült. Kialakítása és koponyás-lábszárcsontos lábazata miatt valószínűsíthető, hogy a bejárattól messzebb állót korábban létesítették, amikor még csak a mai központi mag létezett. A faragott kő sírkeresztek és a legkorábbi síremlékek gótizálók (Joannis Kálmán, 1866; Hofstädter Jakab és családja, 1877). A későbbiek között akad néhány klasszicista (Leopold Schedt és családja, Anton és Barbara Walch, 1836), illetve klasszicizáló (Kreutzer Gusztáv és családja, 1873; Plentner István és családja, 1898; Horváth János és családja, 1917; Bencsik István és Papp Antalné, 1932; Iványi József és családja, 1942) is. A 2011-ben elhunyt Dr. Fitz Jenő régész-múzeumigazgató, felesége, az ugyancsak régész F. Petres Éva és fiuk, Fitz Péter művészettörténész sírját egyszerű dór oszlop díszíti. Romantikus stílusjegyeket hordoz a Waldl–Reindl–Erdős család sírboltja (1831), Simli György és Danhauser Helena síremléke (1866). A családi sírboltok tetején és sírboltok fejrészén gránit obeliszk (Almási István és neje, 1871; Fölső-Eöri Nagy Pál és neje, 1876; id. Havranek Antal és családja, 1886; Mancz János és neje, 1894; Balogh György kovácsmester és családja, 1908; Sziklai József és családja, 1946), egy tömbből faragott hasábos (Latzkovits Béla családi sírboltja, 1914; Polczer György építési vállalkozó családi sírboltja, 1922) vagy lapos sírkő (Kiss Pál MÁV főkalauz és neje, 1938; Knitlhoffer Ferenc családi sirboltja, 1946), egyes esetekben egyszerű vésett feliratú sírtábla található – néhány nagyobb kripta esetében ezek tekintélyes méretűek, és szecessziós stílusjegyeket hordoznak, mind kialakításukban, mind feliratozásukban és díszítésükben (Wnenk János családi sírboltja; Bogya Ferenc családi sírboltja.)
A Bory-család síremlékét 2002 óta faragott Krisztus-fej díszíti, Bory Jenő 1920-as évekből származó munkájának másodpéldánya. Az eredeti ma a Bory-várban látható. Szintén ő az alkotója a Borsányi Ilonka sírján elhelyezett térdeplő lányalaknak.
Érdemes számba venni azokat a sírköveket, síremlékeket, amelyek kialakításuk vagy díszítésük révén egyedinek tekinthetők – bár a maga nemében persze mindegyik egyedi, ezek mégsem sorolhatók be valamely nagyobb kategóriába. Makk Rozália 1931-ben hunyt el, majd 1940-ben férje, Kiss Ferenc is követte. Az ő emléküket őrzi az a beton síremlék, amely egy kis kápolnát ábrázol, tetején egy nagyméretű feszülettel. A mindössze 17 hónapot élt Hernádi Misike sírjára a gyermek Krisztus betonból öntött szobrát állították. A Borka család valamely férfi tagja zenész lehetett. A síremlék keskeny obeliszkje elé egy első látásra klarinétozó férfit ábrázoló domborművet helyeztek. Valójában a dombormű Borka József lakatosmesternek állít emléket, aki a régi magyar népi hangszer, a tárogató közkedvelt hazai készítője volt. Hangszerei a világ számos pontját bejárták. Az 1994-ben elhunyt Vinklár Ferenc egyszemélyes sírban nyugszik. Számára egy kis sírkövet állítottak, amelynek képmezeje szívet formáz, tetején kereszttel. Szabó László és Sopronyi Ida közös sírkövének felső harmadát egy faragott szőlőfürt díszíti. Pénzes Jánost és Kőszegi Juliannát egymás felé forduló stilizált profillal örökítették meg. Szintén dombormű örökítette meg az 1945-ben mártírhalált halt Farkas Ignác portréját. Az ifj. Tóth Tamás sírja feletti rusztikus kőtömbön bőgő szarvas alakja, valamint Kalamusz András egyszerű sírkövének horogra akadt hala valószínűleg az elhunytak hobbijára utalnak. László László és Kiss Ilona modern sírköve szélén egy stilizált fa áll, ágai a kő tetejére borulnak. A Györe család tagjainak két sírköve fölé a leszármazott Györe László egy-egy rozsdamentes acélplasztikát készített. Édesanyja, Bory Ilona emlékére egy dúsan leomló hajú nőalakot formázott.
Vass Antal hármas sírkeresztjének lábazatába készítője egy 14 soros, „Az én falum Álomországban fekszik…” kezdetű szöveget vésett. Marosi László versére, amely 1934-ben jelent meg a Magyar Tanítójelöltek Lapjában, Fodor Edit hívta fel a figyelmemet. Az ő nagyapja és édesapja egyaránt a Fodor Kálmán nevet viselték, a város ismert és elismert puskaművesei voltak. Családi sírhelyük a kápolnától nem messze áll.
A sírkövekre vésett szimbólumokból következtethetünk az illető foglalkozására
Áron Nagy Lajos sírján egy paletta és két ecset utal a festőművész munkásságára. Szabó János tanár és Jánosa Boriska sírkövén a feliratmező feletti nyitott könyv a tanári pályára utal, amelyet az elhunyt férj neve alatti felirat is megerősít. Weissbach Béla és Horváth Julianna sírkövén a törött vonójú hegedű mutatja: a családfő zenészként kereste a kenyerét. És valóban: az Alba Regia Szálló és az Ősfehérvár Étterem híres, nagytudású cigányprímása volt.
Általában jellemző, hogy egy adott település vagy településrész életében kiemelkedő szerepet betöltött személyek sírhelyei a temető központi részén vagy ahhoz közel találhatók. Ezzel a közelséggel fejezte ki az utókor egy-egy személy társadalmi rangját, megbecsültségét. Persze a temetők fokozatos kiépülése ezt jelentős mértékben befolyásolta, hiszen a sírhelyek jelenlegi elhelyezkedése hosszú évszázadok során alakult ki.
A temető központi magja – a mai 2-3. és 8-9. parcellák kápolnához közeli sorai – a XIX. század második felében – a XX. század első felében jött létre. Olyan kiemelkedő közéleti személyiségek és egyházi személyek temetkeztek itt, mint Havranek József polgármester és családja, Mancz János óvodaalapító gazdatiszt, idősebb Ybl Miklós kereskedő, Kálmán János, Bilkei Ferenc és Kuti Márton plébánosok, Láng József és Szenzenstein Ferenc építészek, Fröschl Ferenc okleveles mérnök és építőmester, tiszteletbeli városi főmérnök, majd a XX. század második felében és századunk elején Kelényi Ottó kanonok, Berkényi Alajos és Dr. Berzsenyi Jenő plébánosok, Knitlhoffer József földbirtokos, dr. Kisteleki Károly ügyvéd, földbirtokos, ipartestületi ügyész, Dr. Tilinger István egykori városi tanácselnök, Székesfehérvár díszpolgára, Dr. Baráth István, a Fejér Megyei Rendelő Intézet igazgató főorvosa, Fister István gazdálkodó, a Független Kisgazdapárt tiszteletbeli városi elnöke, Pordán Horváth Ferenc építészmérnök, Bory István autó- és gépjavítóműhely tulajdonos, Dr. Arányi István orvos, Áron Nagy Lajos festőművész.
Szintén a kápolna közelében található családi sírboltokban, felmenőikkel és családtagjaikkal együtt nyugszanak Héjj Erzsébet, a Mancz János Óvoda első óvónője és Héjj Károly kereskedő, a Keresztény Kereskedő-Alkalmazottak Körének elnöke, Kisteleki Antal plébános (Knitlhoffer Ferenc családi sirboltja), Stermeczky Vincze kórházlelkész, Borka Gyula lakatosmester, Havranek Ferenc és Antal szobrászművészek. Már a fenti felsorolásból is látszik, hogy a Csutora temető a városi polgárság különböző rétegeinek adott végső nyughelyet. Ha szakmák és szakmacsoportok alapján vizsgáljuk, a síremlékek feliratai szerint a kiemelkedő egyházi és közéleti személyiségek mellett hivatalnokok, tisztviselők, orvosok, ügyvédek, pedagógusok, tudósok, könyvtárosok, vasutasok, kereskedők, vendéglősök és kocsmárosok, iparosok, képző- és iparművészek, rendőrök, tűzoltók, katonatisztek, tiszthelyettesek és honvédek, köztük világháborús hősi halottak földi maradványait helyezték el az egyes sírokban.
Ujházi János Pál és felesége, Szendrei Anna közös sírján áll az 1943-ban a keleti fronton elhunyt báty, Ujházi Imre emléktáblája.
S hogy mekkora presztízse volt egy-egy szakmának? Ezt jól mutatja, hogy a magas rangú tisztviselők és a város által elismert személyek mellett gazdálkodók, pékmesterek, hentesek és mészárosok, ácsok, szabók, asztalosok, kovácsok, bognárok, kereskedők és több más szakma képviselői is megengedhették maguknak, hogy nagyméretű sírboltokat emeltessenek családjuk számára. Persze sokan hosszú évek kitartó munkájával spórolták össze a kripta és/vagy a síremlék árát, mégis lehetőségük volt méltó emléket állítani, amelyet az utódok – ha vannak – ma is gondoznak.
