Tanteremmé alakult gyerekszobák, technika és rajz órák a konyhában, digitális tornaóra a nagyszobában, verses-dalos kézmosás az egészség védelmében: egy hete iskola működik a lakásban.
Lassan véget ér az első olyan hét, amelyet a család közösen töltött otthon. A koronavírus-járvány továbbterjedésének lassítása érdekében, aki megteheti, otthonról dolgozik. A nagyobb gyermekek munkája is folyamatos, hiszen a hét közepétől általános iskolásoknak és középiskolásoknak egyaránt elindult a digitális oktatás.
A tantermen kívüli digitális tanrend mégis hatalmas váltás abban, hogy a gyermek tanulás-támogatása jóval nagyobb arányban került át szülői feladatkörbe. A tanulási folyamat kísérése, a rászánt idő beosztása, olykor a módszerei, a motiváció, a kudarckezelés hirtelen szülői kompetenciákká lettek, sőt – új ismeretek és készséges elsajátításakor – az információk elsődleges forrásává is a szülő vált.
Összeállításunkban Németh Ádám trénerrel, pedagógussal annak jártunk utána, milyen technikákkal, praktikákkal segíthetik a szülők a gyermekeket a tanulásban, és önmagukat abban az otthonban, amelyben iskola és munkahely egyidőben működik.
Tanteremmé alakult gyerekszobák, technika és rajz órák a konyhában, digitális tornaóra a nagyszobában, verses-dalos kézmosás az egészség védelmében: egy hete iskola működik a lakásban. A napi rutin változásához bizony alkalmazkodni kell. A SZÉNA Egyesület a Családokért szakértője, Németh Ádám szerint az, hogy otthon a gyermekeket támogatjuk a tanulásban, nem idegen szituáció: szülőként számtalanszor tettük már ezt. Jár némi ismerős érzéssel: mindez hétvégéken már működött.
Most azonban egy új helyzet állt elő. Milyen szempontok alapján alakítsuk át az otthoni életet?
Új helyzet, veszélyhelyzet van, amelyben kell, hogy tudjuk a dolgunkat. A feladat: a gyermekünk számára leghasznosabb módon támogatni őt a fejlődésében, olyan módon, hogy egyéb feladataink (mint például egy "home office”-ban végzendő munka) is teljesíthető legyen.
Sok helyről érkezik az információ, amelyet kisebb és nagyobb gyermek egyaránt lát-hall. Hogyan segíthetünk ennek a feldolgozásában?
Első lépésként ismertessük, higgadtan meséljük el a jelenlegi járványhelyzetet. Ne eresszük bő lére, és ne használjunk sokkoló kifejezéseket, de ne rejtsük véka alá, hogy ez mindenki számára rendhagyó szituáció. Ami a legfontosabb, hogy adjunk teret azoknak a kérdéseknek, és fejezzük ki, hogy a jelenlegi helyzetben szükség van az ő helytállásukra is.
A szülők feladatköre bővült. Hogyan tudunk jól teljesíteni a szülő-tanító-dolgozó szerepkörben?
Biztassuk a gyerekeket arra, hogy azokat a házimunkákat és ház körüli teendőket, amelyeket esetenként eddig is végeztek – a jelenlegi helyzetre való tekintettel – most is vállalják el. Mondjuk el, hogy erre azért van szükség, hogy egymást támogatva minél kevesebb feszültséggel át tudjuk vészelni a veszélyhelyzetet, és hiszünk abban, hogy ehhez már ők is nagyon ügyesen hozzá tudnak tenni. A tanulás terén mi is tegyünk vállalásokat: „Én tudlak segíteni abban, hogy elmagyarázom, amivel hozzám fordulsz." vagy „Új tananyag esetén színes magyarázattal támogatlak!" Legyinthet az olvasó: hát ezek mindig megvoltak... Jelenleg az a cél, hogy a vállalásainkkal azt is aláhúzzuk: a fejlődésedért alapvetően Te vagy a felelős. Én támogatlak, de a feladatodat természetesen nem tudom és nem akarom átvenni. Nagyon fontos és finom határhúzások ezek, melyben a gyermek érzi a felelősségét, a szülői megbecsülést, és azt, hogy ebben a rendhagyó helyzetben most mindez igazán fontos. Ha jól csináljuk, kihúzza magát és beleáll a helyzetbe. Pont, ami szülőként a legjobb reményünk.
Hogyan szervezzük a napokat úgy, hogy a legjobb legyen mindenki számára?
Együtt és önreflexíven. A munkabeosztásunkhoz alkalmazkodó és a számunkra előnyösnek tartott időpontok közötti választás lehetősége motiváló a gyermek számára. A saját döntés növeli az elköteleződést az adott ügyben, így a tanulásban is. A kisebbek mellett a jelenlétünk kvázi folyamatos, de a nagyobbak mellett is, ha lehetőségünk van a nap elején a komplex, új ismeret elsajátítását célzó anyagrészek esetén színes magyarázatokkal, segítő kérdésekkel, fókuszok beállításával katalizáljuk a tanulási folyamatot. Kérdezzük meg arról is, hogy mit próbál meg egyedül megugrani. Persze segítő kérdésekkel fordulhat hozzánk, és az sem baj, ha nem sikerül maradéktalanul az egyedül tanulás, de a fejlődés lehetőségét rejti.
A nap megszervezése egy fontos kérdés.
Szögezzük le: nem 20, 25, 30, vagy netán ennél is több gyermekem van egy légtérben, rendelkezésemre áll egynél több helyiség, nincs adminisztrációs feladatom, és még családlátogatnom sem kell. Viszont mellette – akár ugyanabban a napszakban – jelen van a főzés és akár a saját munkám elvégzése is. Az első fontos dolog, ami ebből következik: hiába vagyunk éppen mindannyian otthon, a házimunkát ebben a napszakban felejtsük el – teljesen. A második: NE játszunk otthon iskolásat. Sokkal inkább segíti a gyermek fejlődését, és nem mellesleg a kapcsolatunk fejlődését is, ha kísérő, segítő, olykor oktató vagy mentor vagyok (a nyilvánvaló szülői szerepem mellett), mint dirigens vagy számonkérő.
Ami a szabadidőt illeti: a szűkebb környezetemben lévő családok elmondása szerint újra felfedezték az udvarukat, együtt elvégezve a metszést, vetést, de még ping-pongoztak is. Akik társasházban élnek, és lemennek a ház elé, együtt menjenek, nehogy csatlakozzanak a gyerekek az esetleg lent lévő barátaikhoz. A frizbi, tollas, stb. azért remek eszköz, mert a sajátunk, rajtunk kívül más nem érhet hozzá, s gyorsan fertőtleníthetők. Többektől hallom, hogy már elrakott társasjátékok aktualizálódtak, vagy olyan klasszikusok kerültek előtérbe, mint a malom, a sakk és a kártyajátékok. A neten remek kézműves ajánlatok is találhatók.
Ez egy rendkívüli időszak az életünkben. A szakember szemével nézve, milyen lehetőségeket rejthet, milyen pozitív hozadéka lehet majd ennek?
Ha sikerül a mókuskeréken kívül helyezkedni, akkor hamar belátható, hogy sosem jutott ennyi személyes figyelem a gyermekem fejlődésére, mint most. Végezetül még egy gondolat: sok gyerek szeret sütni, főzni, vagy egyéb valós alkotótevékenységbe besegíteni. A dolog rendkívül motiváló, hiszen alkotó folyamat, mely örömet ad, másrészt ezekben mind megélik a figyelmet és ezáltal a velünk való kapcsolódás élményét. Nem mellesleg ezekben is rengeteg tanulási lehetőség rejlik.
Összefoglalva: egymásra támaszkodva átvészelni egy komoly nehézséget erősíti a kapcsolatot és a kölcsönös megbecsülést. Ezt kívánom mindannyiunknak!
